Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-09-26 / 39. szám
2. oldal. Pápa és Vidéke 39. szám — Ti csak köpjetek, én majd szívok tovább. Akármily nevetségesnek látszék is e parabolás történet, az életben mégis valóság. Az a négy ember képviseli az egész magyar népet. A magát elnöknek feltoló és indítványozó negyedik, ki társait oly rutul rászedte, a szociáldemokrácia, mely miután a jólét vezérének tolta iöl magát (ime az igaz Izraeliták!) és összeszedi a magyar néptől a jakabfilléreket azon a cimen, bogy a bajokat megfogja szüntetni s mikor arra kerülne a sor, bogy a népen segítsenek, a kávéház ablakai mögül büszkén odavetik: — Hord magad szemtelen kutya paraszt! Nem elég, hogy fizethetsz, mit akarsz még? élj a reménységből! De ez még mind tűrhető volna, ha az anyagelvüség, a szociáldemokrácia nem tépné ki követői szivéből a hitet s ezzel az erkölcsöt. S ez meg mit jelent? Azt, hogy nemcsak ezen a földön teszi elégedetlenekké követőit, hanem a túlvilági boldogságot is elzárja előlük, amelyet hit nélkül elérni lehetetlen. Ezek meggondolásánál mint kellene a demokratáknak vastag bőrük dacára is pirulni meg szégyenkezni népbutitó és népbolonditó munkájuk miatt Szidják a vallást ! Szidják a sötét csukásokat! Letagadják az Ur Istent is az égből! Nem ártana, ha a jó demokrata urak egy kis időre nemcsak kalaptartónak használnák a fejőket, hanem gondokodnának is egy kicsit. A társadalom alakításához nemcsak foghagymás száj, (ilyen éppenséggel nem), annál kevésbbé ballábak és dugóhuzók kellenek, hanem akarat, tiszta jellem, önzetlen törekvés, higgadlság, okos fő és szerető sziv szükséges. Mindez hiányzik a demokratáknál. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy a fokozatos adót, a létminimumot, a munkaszabályozást stb. nem a demokrata fejek találták ki. Ezek mind az evangéliumon alapulnak. A demokraták törekvése nélkülözi azon alapot, amely az evangeliumé, s igy e törekvések eredménye sem lesz oly üdvös, mint amilyen maga a cél, Hogy van törvény, mely a vasárnapi munkaszünetet ugyahogy biztosítja, azt a németországi centrumpárt sürgetésére hozták be először Németországban. A népnek oktatása is a keresztény vallással kezdődött meg. Azok a csuhás missionáriusok csepegtettek a barbár népekbe tudományt; azok tanították meg az indulatok fékezésére, a földművelésre, művészetre őseinket is» Nincs-e az égbekiáltó bűnök között a gyámoltalanok elnyomása, a munkások bérének levonása? Tehát, ami jó van, azt nem a demokraták létesítették, ők csak átvették. Ami pedig ezenkívül van programmjukban, az merő képtelenség, hóbortos badarság. Azt akarják, hogy az egész világ hibbant agyvelők beteges viziói után perdüljön és igazodjék. Van-e ezek után létjogosultsága a szociáldemokráciának? Teljesen céltévesztett, rossz utou, nemzetölő munkát végző társaság, amely maga is beismeri magáról, hogy bitang! A demokratizmus azonban még nincs teljesen lefotografálva. A ciferblattja még torzabb. Lássuk csak! (Folyt, köv) Az Ipartestület ünnepe. Hajnócky Béla arcképének leleplezése. Rendkívüli kedves, családias ünnepe volt vasárnap a pápai Ipartestületnek. Városunk derék iparos-osztálya impozáns módon adott kifejezést fáradhatatlan elnöke, Hajnóczky Béla iránt érzett tiszteletének, szeretetének és ragaszkodásának. Oly embert ünnepeltek. aki méltó az ünneplésre, mert tagadhatatlan, hogy az Ipartestület Hajnóczky Bélának köszönheti fellendülését, uj életre támadását. Ő lehelt bele lelket, szivós, szakadatlan munkásságával egymás után hárította el az akadályokat; mindenütt ott volt, ahol buzditani, lelkesíteni kellett s emellett jó példával járt elől saját iparágának lelkiismeretes művelésével is. Testvért látott ininvéve egy bekötött fejű legény nyugosztalta fölső emeletét két könyökre állított markába; odább tőle emberekkel ismét jól elsáncolva egy másik legény feszengett a széken. Ágaskodó, borzas haja, meg cikázó két szeme haragos elszántságról beszélt, de jobb keze, melyik kendőbe burkolva a domború mellén pihent, nyilván azt hirdette, hogy ilyen állapotban nemcsak széket forgatni nem, hanem még a békepontokat sem tudná aláirni. Az esküdtből pedig most tört elő a szónoklat: — Ostobák, buták, szamarak vagytok ! Hát jobb most bevert fejjel, meg törött kézzel az emberek csúfságára itt lebzselnetek, mint szép egyetértésben künn koccintani, mi? Füstre tettétek az eszeteket igazán. Ostobák, buták vagytok . . . Béküljetek ki. A két legény nem mozdult. Csak az egyik szeme villogott még haragosabban. — Hát nem békültük ? Mégsem békültök ? Azt a szomorú emberségét a vastag nyakatoknak! Azt várjátok, hogy én menjek a járásbíróságra, bepanaszoljalak, mint csöndA legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a bontókat? A zsandárok majd ott teremnek i akkor, bekísérnek a dutyiba s még a szopós gyerekek is ujjal mutatnak utánatok. Ez köll nektek, mi? No hát, lesz, nem lesz? Belőlem bolondot ne csináljatok, aszondom. Jancsi, Pista, adsza kezet egymásnak szaporán ! Nem halljátok? Béküljetek ki! Hanem hát Jancsi, Pista tényleg nem hallott. Ugy nem mozdultak, mint ahogy két sirkő nem mozdul, ha egyszer vakolattal a helyükre ragasztották. Az esküdt dühös lett. — Azt a bagariabőrös lelketeket! Hát kinek beszélek én, mi? Megsüketültetek, mi? Ha ki nem békültök egyszerre . . . hát . . . hát, ide nézzetek! Emelgetni kezdett egy széket. Böröcz Gergely hallgatag tanuja volt mindeddig annak a barátságos noszolgatásnak, de a végén már inegsokalta. — Soh'se vesződjék velük, Gerzson bátyám, — tette a haragos ember vállára kezét — kelmed ezeket hát ki nem békiti igy Ítéletnapig. Ugy-e Pista? — fordult a haragos 'i ilbilbrorriimniwi um , iii» mii *in l tekintetű legény felé, ki a hurokban huzigálni próbálta karját. Cudar fájdalma lehetett, mert beleharapott az ajkába. — Csak a karom ne volna koldus — sziszegte a legény dühösen. — No persze, hogy persze, akkor elölről kezdenéd a verekedést, úgyis tudom — hagyta rá Böröcz Gergely — mi se voltunk különbek annak idején. — Hát kelmed is verekedett annak idején? — tudakozódtak néhányan a jelenlevők közül kiváncsian. — Legénykoromban? — emelte meg büszkén a fejét Böröcz Gergely — hajjahaj! Akkor még különb idők jártak. A bicska is olcsóbb volt, a pandúrnak is rosszabb volt a puskája, mint manapság a csendőrnek. Meghiszem én azt! Aztán mi sem békültünk minden amolyan szire-szóra. Hanem azért mégis megbékültünk. — Hát hogyan békültek meg, Böröcz gazda? — kérdezte valaki hátul. — Ha tetszik, azt is elmondom. — Halljuk!—biztatták az öreget jobbról-balról. i nrtanlf tw iiiii i 'i h r 11 n* mi V i í fmnm í' i.i.m fi Vr- — Szerkesztőség és kiadóhiv. Bpest, VIII. Damjanich u. 59. Előfizetési ára egész évre 2 korona.
