Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-12 / 37. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 39. szám a csizmámtalpa is ugy gondolkodhatnék, . mint esetleg a sodrófa, vagy a főzőkanál, mert az is anyag! S ha az ember, mint puszta anyagképes gondolkodni, beszélni, énekelni, szónokolni stb. miért ne szónokolhatna akkor a vizeskanna, miért ne énekelhetne a pipaszár s miért ne perdülhetne táncra a seprünyél??! De mivel minderre és még sok másra puszta anyag, mint pl. a fa, a kó', a bustömeg, a kályha, a ház, stbnem képes, az ember pedig mindezt megteheti, el kell ismernünk, hogy az ember nem puszta hustömeg csontokkal megrakva, hanem szellemi tulajdonságokkal, értelemmel és akarattal, lélekkel is megajándékozott lény, amely lélek a puszta anyagot, a testet megnemesiti és emberré teszi. Ezért nem mondja senki embernek a hullát, mert ez csak egyik és pedig anyagi alkotórésze az embernek; a nemesebb rész, a főalkotó elem a lélek, mely a testet élteti. S ha ézt elismerjük, amint el is kell ismernünk, ha csak nem akarunk a bolondok házába bekvárté'yoztatni, akkor el kell ismernünk a természetfölötti világot is, a természetes világon kívül, amelyben most élünk. Az ember ugyanis lelki tulajdonságainál fogva elismer egy felső lényt, akitől mindenek lettek, vágyódik ' végnélküli, zavartalan boldogság után. de amelyet itt a földön el nem érhet. Bizonyítja ezt számos példa az életből. Nagyon jól mondotta Solon: A halál előtt senki sem boldog. — Már pedig az állat eléri célját, a többi keresztény is; egyedül az ember volna az, ki azon boldogság utáni vágyától eredmény nélkül gyötörtetnék? Hisz ellenkeznék ez az isteni igazságossággal, mert Isten oly vágyat oltott volna belénk, amely sohasem teljesül. Kell tehát lenni természetfeletti életnek, ahol vágyunk beteljesül. A józan nész ezekután kell, hogy elitélje az anyagelvüséget, mely a lelket, a természetfölötti életet tagadja és csak merő anyagban és csakis ezen j földi életben hisz. Ellenben alá kell, I hogy irja a keresztény felfogást, amely í szerint van lélek, van Isten, van teri ' ' mészetfölötti élei. Ha most a világban végig nézünk, látni fogjuk azt, mint küzd az anyagelvüség a keresztény felfogással a társadalmi kérdések megoldásánál. (Folyt, köv) Őszkor. Toldi estéjének szép első sora a hosszú, pörkölő nyár után egyszerre aktuális lett: „Őszbe csavarodott a természet feje." És talán soha még ősz olyan nehéz gondok elé nem állította a magyar népet, mint ez a mostani. A hosszú szárazság következtében igen gyatra termés volt. Akinek télre valót, vagy vetőmagot kell beszerezni, bizony csak terhes adósságok révén várhatja ; viszonyai jobbra fordulását. Súlyos bajainkat növeszti, hogy évek óta nagy takarmányhiány van és emiatt az állatállomány észrevehetőleg kevesbedik a kisbirtokon, ahol pedig az állatállomány növelésével intenzív gazdálkodást várnánk. A hires magyar búzát exportáló Magyarország kénytelen lesz ez évben megismerni, hogy milyen az oláh és orosz búzából készült kenyér ize. A helyzet az, hogy mig ezelőtt minden f évben milliók és milliók jöttek be magyar búzáért, most kétszeres áron milliókra menő métermázsát fogunk külföldről vásárolni. Bizony elborul a szivünk, hogy ily sötét helyzetképét adjuk a jövőnek. De ez még nem minden. A politika egén sürü borulat van. Ősz az a terminus, amikor valamely megoldásnak lennie kell. És bizonyos, hogy soha fásultabban nemzetünk nagy, korszakos kérdései elé nem nézett, mint most. Mi okozza e nyugalmat? Látszólagos-e az, vagy va lóságos ? Zsibbadtság-e vagy nembánomság ? Megnyugvás-e, mely ered abból, hogy a nemzet hivatott vezetői kezében biztosnak érezzük jelenünket és jövőn ki neki édes atyja, az foglalkoztatja szivét, az ő képe tölti be lelkét . . . Fiam, szivem- j hez vagy nőve . . . Most érzi, most tudja csak, mily igazak e szavak, mikor majdnem az ország másik felébe utazik állandó tartózkodásra. De nem szabad kislelküsködnie. Nem engedi ezt meg jelleme. Atyja iránti szeretete szivébe van zárva, ez elég. Tele lelkesedéssel, az érvényesülés utáni vággyal, tervekkel agyában siet első működési terére. Szivétől távol áll az önzés, jól tudja azt, hogy az önzőnek nincs nyugta a földön. Az emberiség iránti szeretet tölti el, a közjóért akarja magát feláldozni. Ezért választotta az orvosi pályát, a szenvedő emberiségnek akart .szószólója, vigasza és gyámolya lenni . . . . . . E gondolatokat nem űzte el a vonat zakatolása sem dr. Hertelendy fejéből. Szépen szövődött egyik a másikból, mint valami szép álom, melynek hátterét ama szegényes viskók képezték, ahova majd nem is olyan sokára, ő maga, a dr. Hertelendy fog enyhülést vinni . . . Megérkezett! Már várta a kocsi. Amolyan egyszerű falusi szekér, de az ülés uri volt rajta. Az atyafi erősen kémleli az utasokat; a kupaktanács meghagyta egy liter bor erejéig, hogy az uj orvost kocsin hozza be Taródra. Könnyű volt az uj orvost fölismernie, mert dr. Hertelendyn kivül csak két fiatal asszonyka szállt ki a kupéból. — Követem átossága' a Téns ur vóna az uj doktor? — Én volnék bátyám uram, talán engem vár ? — Eltalálta az ur, üllőn csak föl izibe. Erre a bajuszos bácsi megigazgatja az ülést, miközben elégedetten dúdolgat magában, mert tetszett neki a jó képű fiatal doktor, ki őt bátyám uramnak titulálta. — Gyi! — kiáltja; félszemmel hátrapislant az orvosra, ki aközben elhelyezkedett az ülésben. Az ut mentén két oldalt magas nyárfák fogadják néma bólintgatásokkal s az ut végén, elég távol, a fala fehérlik ki a zöld vetések közül széles, nyomott tornyával. A A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a Eififíaetési ára egész évre 2 korona. házak mintha szorosan odasimultak volna a templom falához, védelmet keresve annál kinek háza templom. Az ott a mi falunk! — mutatja ostorával a bácsi, miközben pipáját baloldalt csúsztatja. Hertelendynek tetszett az őszinte büszkeség, mi e szavakban rejlett. Beszédbe ereszkedett tehát fuvarosával. — Magáról Ítélve bátyám uram, jó nép lakhatja Taródot. — Meghiszem azt! Jó öreg papunk eleget docinál bennünket a jóságra; az Isten áldja meg érte. — A határból Ítélve, elég jó módúak is?; — Hát annyink van, hogy éhen nem halunk. Nagyon gazdagok nem vagyunk, de azért jól élünk s még a ládafiába is kerül. Nem is megyünk ám mi Amerikába, mert azt tartjuk, hogy a tisztességes munka mindenütt fönntartja az embert. — Okosan van bátyám uram! A maguk papja derék ember lehet, hogy ugy kiprédikálja az igazságot. íwmmmmmmmm r— Szerkesztőség és Uadébf?. Bpest, VIII. Damjanich u. 50.