Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-12 / 37. szám

39. szám. Pápa és Vidéke 3. oldal ket? Szeretjük elhinni azt, hogy korszakos, nemzeti reformunk küszöbén a nemzettest mozdulatlansága, mondhatnók fenseges hallgatása abból ered, mert a népek millióit a bizalomnak érzése hatotta át. De vájjon a bizalom letéteményeseinek nincs-e szüksége támasztó pillérekre a népakarat erejében ? Jó lesz, ha e kérdést valamennyien ezekben az őszi napokban komolyan fölvetjük. Csak egy dologért áhitjnk a sanyarú ősz bekövetkeztét. Hogy ezt a bizonytalanságot, a várakozásnak e kinos hónapjait, a nemzeti megcsüggedésnek e taktikai böjtjét, — felváltja a cselekvés. Mindnyájan, kik közdolgok iránt valamelyes érdeklődést tanusitunk érezzük, hogy igy tovább nem maradhat, hogy valaminek történnie kell, hogy nemzetünk tovább végezze a nemzeti kiépités munkáját, melyet az évek óta | tartó bizonytalanság közben félbehagytunk, vagy csak félerővel, zsibbadt tagokkal végezünk. Az ősz a mi patria nkon is, közéleti téren rendszerint kisebb-nagyobb munkára serkent. Nyáron megszoktuk, hogy mint a lakóházak sürü redőnynyel vannak elzárva, — ugy közügyeink elzárva az érdeklődés életrekeltő hatásától, el van raktározva őszi csemegének. És miként hajdan a harcok idején inter arma silent musae, — most a nyáron legalább a mi pátriánkon közügy nincs. Reméljük, hogy az ősz többrendbeli ügyeinket megoldásra segiti. A városok, értekezletek, polgármesterek tanácskozása valóban ázsiai állapotokra mutattak. Hogy ebből mit vegyünk magunkra? — nem részletezzük. Az azon- J ban bizonyos, hogy nekünk is igen sok ; fontos helyi kérdésünk van, melyet j bölcsen a teherviselés képesség okos ] mértékével helyes egymásutánban meg ; kell oldanunk. Ez a mostani ősz perspektívája, j Anyagiakban szűkös mértéktartásra, köz- ! ügyeinkben erényre és kitartásra int. A jelen, hogy boldogabb jövő reménye köszönthessen reánk. Iskolaszéki gyűlés. A r. kath. iskolaszék folyó hó 5-én tartotta gyűlését Kriszt Jenő esperes-plébános elnöklete mellett. elnök a gyűlés megnyitása után bejelenti, hogy Sült József vil. elnök fontos elfoglaltsága miatt a gyűlésen nem jelenhetett meg. Következett a mult gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása, mely ellen Pados József iskolaszéki tag kifogást emel, de észrevételeit az iskolaszék nem fogadta el; a jegyzőkönyvet hitelesíteni határozta. A jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig az elnök Bottka Jenő és Pados József iskolaszéki tagokat kéri fel. Tárgy. Elnök tudomására hozza az iskolaszéknek, hogy a miniszter a szervezendő két tanitói álláshoz az államsegélyt egyelőre megtagadta és csak 1911-ik évre hajlandó a hitközség ebbeli kérelmét teljesíteni. Az iskolaszék egyhangú határozata, hogy bevárja ez ügyben az iskolai beiratások végét és ha feltétlen szükség lesz nemely osztály kettéválasztására, akkor fog ideiglenesen kisegítő tanerőről gondoskodni, mig az állást államsegélylyel rendszeresíteni tudja. Tárgyalta az iskolaszék néhány postatisztviselő kérelmét, melyben hitközségi adójuk leiratát kérik az egyszerű oknál fogva, — Abbia'! Attól hallottuk, de meg is tartjuk, mint a szentírást. — Hát az elődöm miért hagyta itt magukat bátyám uram ? — Hosszú sora van annak! — Hogy-hogy? — Hát megmondva az igazat, őkelme ippegest nem közibénk való vói. Nem vót annak Istene, meg a papunkat is mindig szidta, nem tudott vele kigyünni. Olyan cucilista-féle vót az ebadtát a beste tarkójának. Mert hat tetszik tudni, a mi papunk áldott jó ember, szeret bennünket. A szegényektől nem kiván semmit, hanem még ő ád nekik. Ez aztán nem tetsaett a cucilista fejű doktorunknak. Mindig azt aprehendálta, hogy igy, meg ugy, a papunk megrövidíti űtet. Mi meg odamondtuk neki, hogy ilyeneket ne dikciózzék, mert izibe kivisszük a határba. De ű ezt nem várta meg, jobb helye kínálkozott s itt hagyott a faképnél bennünket. De jobb isi Azt hiszem maga még se lesz olyan istentelen. — Ezzel bütykös hüvelykujjával megnyomkodta pipáját s mint az olyan ember, ki egyszerre sokat mondott, elvágta a szót ajkától és csak a pipáját szutyorgatta a fogai között. — Ejnye Pista bácsi, az Isten is megáldja kendet, nem venne föl maga mellé, má alig birom ezt a nehéz batyut. Öreg anyóka bicegett az országúton, aki csak most vette észre, az idegen urat a kocsin. Félénken pislogott rá; Hertelendy elértette a nézését s odaszólt a bácsinak, ki szintén hátra nézett. — Csak vegye föl Pista bácsi, úgyis elfáradt már szegény. — Az Isten fizesse meg a jóságát, már látom, hogy maga egész más ember, mint az előbbi vót. Hertelendynek jól esett ez az őszinte elismerés. Örült lelkében, hogy jó helyre jött, hol szép tehetségét mások javára érvényesítheti. A folytatott beszélgetés meggyőzte őt arról, hogy a nép meg fogja érteni és becsülni nemes törekvését s ő áldásos munkájával, melylyel sokaknak fog enyhülést nyújtani, még jobban kivívja majd szeretett atyja becsülését és szeretetét. (Folyt, köv.) hogy őket erre semmiféle törvény nem kötelezi. Az iskolaszék a kérelmet egyhangúlag elvetette, mivel az semmiféle törvényes alappal nem birt. Az igazgatói teendők további vitelével megbízza az iskolaszék egyhangúlag Mátz József eddigi igazgatót. Határozatilag kimondotta az iskolaszék, hogy a belvárosi iskolában a mostani iskolaszolgai lakást kiadja a harangozónak évi 80 korona bérösszegért. Ez ellen Pados József iskolaszéki tag emelt óvást és a lakás kiadását nem helyeselte több oknál fogva; tehát nem is szavazza meg. Tárgyalta az isKolaszék Hajnóczky Árpád könyv- és papírkereskedő kérelmét, a melyben arra kérte az iskolaszéket, hogy a kath. iskolák részére szükséges tanszerek és nyomtatványok részben ő tőle szereztessenek be, mivel ő is keresztény ember s igy bátran mer e kérelemmel az iskolaszék elé járulni. Egyben a tőle vásárlandó számla öszszegének 10 százalékát felajánlta a szegény iskolás gyermekek segélyezésére. Az iskolaszék egyhangúlag határozatilag kimondta, hogy az elemi iskolák és polgári iskolák számára szükséges tanszereket s nyomtatványokat ^a-ad részben Hajnóczky Árpádtól fogja vásárolni, 2/

3-ad részben pedig Wajdits Károly, az eddigi szállítótól. Végül határozatilag kimondotta az iskolaszék, hogyha szükség lesz valamelyik iskolában számológépre, ugy akkor Boda Béla rigácsi k. tanitó számológépjét fogja beszerezni. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést bezárta. A Kath. Kör záróünnepsége. F. hó 8-án, Kisasszony napján kitűnően sikerült záróraulatságot rendezett a Kath, Kör. Már a kora délutáni órákban pezsgőélet zajlott a gyönyörű kerthelyiségben. S minél jobban közeledett az óramutató a hathoz, annál sürübb rajokban hullámzott alá a közönség. A világposta igen nagy népszerűségnek örvendett; a csinos kis póstáskisasszonyok alig győzték továbbítani a sok ánzikot. A sorsjegyek is egy-kettőre füstöt vetettek. Pedig volt vagy négyszáz. De ki tudott volna ellenállani a bájos pumpolóknak, mikor mindegyik azzal fogadta az érkezőket: »Tessék sorsjegyet venni! Ezek föltétlenül nyernek, ép azért tettem el az ön számára!« Közben megszólalt a zene is; a tekepályánál meg elkeseredett harc folyt az elsőségért. Nyolc óra után kezdődött meg a nyereménytárgyak kisorsolása. Egy pillanat alatt megtelt a födött helyiség (az igazság érdeké-, ben kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a 1 férfiak még kíváncsibbak voltak, mint a höl- ' gyek). Mondanunk sem kell, hogy számos deiüs epizód kisérte a sorsolást. Különösen

1' elemi erővel tört ki a nevetés, mikor a társelnök egy piros női kalapot nyert. A sorsolás után remek szórakozás vártí még a közönségre. Olyan tűzijátékot prodínkált BrenDer Ferenc, amilyent még nem. igen láttunk Pápán. ^ % ' %