Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-05 / 36. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 39. szám Hirdetmény. Pápa r. t. város Világítási Felügyelő Bizottsága nyilvános versenytárgyalást hirdet a villamos telep uj accumulator helyiségeinek épitési munkálataira. A kibővítés terve és az előirányzati költségvetés, a villamos telep irodájában bármikor megtekinthető. Az ajánlatok lepecsételt, sértetlen borítékban a következő {elírással: — »Zárt ajánlat a villamos-telep accumulator helyiséségének építkezési munkálataira« — 1909 szeptember 23-án d. u. 5-ig a polgármesteri iktatóhivatalba adandók be. Az ajánlatok szeptember 25-én d. e. 9 órakor bontatnak fel a polgármesteri hivatalban s a versenytárgyaláson az ajánlattevők, vagy képviselőik is megjelenhetnek. Felszólításra az ajánlatot tevő tartozik az ajánlati végösszeg 6 %~át bánatpénz gyanánt a városi pénztárnál letétbe helyezni. — A felügyelő-bizottság fenntartja a jogot, hogy a beérkezett ajánlatok körül, tekintet nélkül az ajánlott árakra, szabadon választhasson. Pápa, 1909 szept. 3. A Világitasi Felügyelő-Bizottság. Pályázatot hirdet az egervölgyi plébános az egervölgyi és a szemenyei rk. elemi iskolai osztálytanítói állásokra. Személyes megjelenés kivántatik. Tanítónők is pályázhatnak. Határidő: szept. 19-ike, amely napon d. e. 10 órakor, illetőleg d. u. 3 órakor lesz a választás. Megtámadták az uton. Folyó évi aug15-én este Bársonyoson az öreghegyi szőlőből hazatérő Alicskó Imre bársonyosi lakost több bársonyosi legény botokkal fölfegyverkezve megtámadta és annyira megverték, hogy súlyos sérülései következtében a zirci Erzsébet-kórházba szállították. Bób községben a sertésvész megszűnt. A pápai keresztény szoc. íamunkások táncvigalmán felülfizetni szívesek voltak: Özv. gróf Vallis Gyuláné (Pápakovácsi) 10 K; Madarász József 5 K; Káuzli Gyula, Kardos József (Győr) 2—2 K; Bosta Kálmán, Nagy Gyula, Mátz József, Kállay Antal, Horváth Annuska, id. Madarász József, Madarász Juliska 1—1 K; Madarász Margit 70 f; Véber Annuska, Vince István 60—60 f; Fejes János, Takács József, Kopcsándi Vendel 50—50 f; Mariska 30 f; melyért fogadják a famunkások hálás köszönetét. E helyen mondunk köszönetet Frauendienst Viktor urnák is, ki díjtalanul volt szíves a fodrászati munkákat elvégeztetni. Tüz a vidéken. Dáka községben okozott két gyermek gondotlan játéka m. hó 29-én d. u. 2 órakor ismét nagy veszedelmet. A gyermekek játék közben egy szalmakazalt gyújtottak meg, melyből csakhamar tüzet kapott minden, ami a közelben volt, megkárosult 23 ember, mintegy 2300 K értékben. A kár egy része a biztosításból megtérül ugyan, de a szegényebb emberek, mert biztosítani nem tudták, igen érzékeny kárt szenzednek. Marcalhidak újraépítési ügye. A pápasoproni törvényhatósági útvonalon fekvő 3. és 9. számú hidak újjáépítése tárgyában vármegyénk alispánja helyszíni bejárást rendelt el. Az összejövetel helyéül M rcaltő községben a községházát jelölte ki, ahova az érdekelteket folyó évi október hó 2-ik napjának délelőtt 9 órájára meghivta. A bejárás alapjául szolgáló tervek e hó 15-től 30-ig Marcaltő község házánál az érdekeltek által megtekinthetők. Takácsi községben a sertésorbánc megszűnt. NYILT-TÉR. (E rovatban közlőitekért a szerkesztőség felelősséget nem vállal.) Nyilt levél a t. közönséghez! a legmélyebb felháborodás és megbotránkozás késztet arra, hogy a nyilvánosság előtt vegyek magamnak elégtételt s ezt az ügyet a nagyközönség elbírálására bizzam. Az ilyen aknamunkát csak a nyilvánossággal i lehet méltóan megbüntetni. íme az eset: Mint a tisztelt közönség , előtt ismeretes, az iskolai év elején minden könyvkereskedő tankönyv jegyzéket bocsát ki, amely a beiratkozás helyén lesz a beiratkozó tanulóknak szétosztva s ennek alapján szerzik be a növendékek — tetszés szerinti üzletben — a szükséges taneszközöket. Már most Hajnóczky Árpád a kath. gymnasium számára nyomatott tankönyvjegyzékeimetj melyeket az igazgató ur az iskolaszolgának, ez utóbbi pedig egy kis fiúnak adott át kiosztás végett, ettől a gyermektől egy másik fiu által 20 fillérért megvette, hogy tépje össze s igy a kiosztást megakadályozza, mely az első nap — a legerősebb nap a beiratásnál — meg is történt. Hajnóczky Árpád ezzel nekem kiszámíthatatlan kárt tett és tette azért, hogy egyedül csak az ő jegyzékei kerüljenek forgalomba és igy minden gyermek tőle vásárolja a könyveket. Ez a manőver tényleg sikerült is neki és én ezért kártérítési és bünfenyitő eljárást indíthatnék ellene, de nem teszem, hanem a t. nagyközönség elbírálására bizom, vájjon lehet-e és tesz-e tisztességes ember ilyen dolgot? Amit én itt állítok, azt élő tanukkal tudom igazolni, tehát itt semmiféle nyilvános letagadásnak helye nem lesz, de ha Hajnóczky Árpád az ellenkezőjét tudja bizonyítani, vigye az ügyet bíróság elé, ott majd tárgyalok vele, de hírlapi vitába vele nem bocsátkozom. Tisztelettel Wajdits Károly. Becsületes gazember. Irta: Vórtesy Gyula. A munkáskérdésről beszélgettünk. Hárman voltunk. Katonatisz, biró és az iró. A kérdés megoldásáról meglehetős ellentétes véleményeink voltak. Legsommásabb megoldást ajánlotta a főhadnagy. — Ha nem akarnak dolgozni, meg kell őket tizedelni ! Még csak az kellene, hogy ezek a rongy szociálisták packázzanak az állammal. Bizzátok csak őket mi ránk, katonákra, majd elbánunk mi velük. De el ám, hamarosan. A szép szó nem ér itt seramit. \ Ezekkel nem lehet és nem érdemes disku- j rálni, csak a puskacsöveken keresztül. Egy jó j sor tüz jobban rendre tanítja őket, mint ezer j szép beszéd, amelyben Ígérünk nekik mindent. | — Vér, mindig csak vér — szólalt meg a biró. I — Persze, hogy vérnek kell folyni [ Egyedül az használ! Sokkal okosabb lenne, ha ti azzal a sok gazemberetekkel sommásan bánnátok el. Vagy talán az használ, ha tiz, • husz évre becsuktok valakit kényelmes börtönbe, ahol pompás fürdőszobák is vannak, meg ahol a gazemberek ebédhez almát is kapnak, hogy becses gyomrukat valahogy el ne rontsák! Akasztófát, meg virgácsot nekik, nem almát. — Jó, jó, lehet, hogy a gazemberekkel szemben csakugyan tul humánusak vagyunk, de hái a szegény munkásember csak más elbírálás alá esik? — Eh ez is gazember. Ha fel akarja forgatni a meglevő, jó társadalmi rendet. — Csakhogy a megélhetéshez mindenkinek joga van, aki dolgozni tud és dolgozni akar és ebből kifolyólag ahhoz is joga van, hogy a társadalmi rendet ugy igyekezzék megváltoztatni, hogy neki is jusson legalább minden nap száraz kenyérre valója. Ami pedig a »meglevő, jó« társadalmi rendet illeti; hát ez nem jó, ha a munkabíró embernek nem képes a minimális megélhetést sem biztosítani. — Sok az ember, már csak azért sem ártana alaposan elbánni velők. — Elsősorban fel kellene őket világosítani, hogy nem a fizikai munkás a nyomorult, hanem mi, akik szellemi munkát végezünk, mi vagyunk a nyomorultak; a szellemi munkás az igazi proletár, ezt kellene a fejükbe verni, hogy minket ne irigyeljenek, de legfeljebb sajnáljanak, mert az igazi nyomorúságot valóban nem a kék munkászubbony takarja, hanem a foltos, fényes szalonkabál. — Se fenyegetés, se tanítás nem használ itt — mond a biró — a munkásember nyomorúságán igy nem lehet segíteni. Persze; hogy rosszul van a földön beosztva, hogy az egyik ember száz koronás vacsorát egyék s a másiknak husz fillér se jusson vacsorára, de hát ez már igy van, ezen a bajon bajos segíteni akár fenyegetéssel, akár tanítással. Legfeljebb, hogy irigyelhetjük a gazdagokat és sajnálhatjuk a szegényeket. Igy történik aztán, hogy mi, akik teljesen áttudjuk érezni a szegény emberek nyomorát, miután sem felesleges pénzzel nem rendelkezünk, amiből adhatnánk nekik, sem gyárakkal, hol minanek adhatnánk alkalmazást, de hát csak a szánalmat adhatjuk nekik. Azzal pedig nem sokra mennek. Azt nem lehet aprópénzre felváltani, azon még csak egy félkiló kenyeret sem vehetnek. Van azután arra is eset, hogy még szánalmunkat se adhatjuk, mikor a kötelesség azt parancsolja, hogy a szivünket hallgattassuk el s csak a rideg ténynek alapján mondjunk ítéletet. Ha nem untat titeket — folytatta a biró — elmondom egy szegény ördögnek a históriáját, akinek az esete eléggé megvilágosítja azt, hogy az élet e szánalmas nyomorultjaival szemben mennyire tehetetlenek vagyunn, mikor arról van szó, hogy megmentsük őket. Nem tudjuk őket megmenteni, csak elitélni. És nincs is jogunk máshoz, ha csak nem akarunk lesüjedni az emberi romlottság ama végső lépcsőjére,amelyen ők állnak,vagyis ha kifogásolni merészeljük a meglevő állítólag igen jó társadalmi rendet.