Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-07-18 / 29. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. mai tanitó gárdában nincs meg olyan fokban az a tiszta, nemes idealizmus, mely az önzetlenséggel párosulva, a régi iskolamestereket az embernevelés ideáljaivá tette. Nincs meg az a szent hevület, mely a nádfedeles, gerendás mesterházat, a legtöbbször földes, téglás iskoiaszobával a vallás-erkölcsös, hazafias nemzeti kulturának a templomaivá avatta. A tanítói pályának ez lángoló szeretete volt a forrása annak a megadásnak, amelylyel évtizedeken át panasztalanul törték el a nem egyszer koldus sorsot. Ez az ideálizmus fakasztotta, erősitette az összetartást, az egymás megbecsülését. Ez szülte s növelte az áldozatkészséget, hogy segítsenek önnön magukon és másokon. Ez a korszak alkotta az országos és az egyházmegyei, avagy a tanitóköri segélyalapokat, amelyekbe a tanitó — őreg és iíju — szívesen, panasz nélkül rakta filléreit, hogy öreg sorsát, hacsak kevéssel is, elviselhetőbbé tegye. A nádfedeles iskolákat ma már kezdik felváltani az iskolapaloták, a régi mesterek gárdáját pedig az úgynevezett modernebb, haladottabb tanítóképzésnek képzettebb, tudósabb raja . . . de az idealizmus az emelkedettebb szellemű világnézetnek ez a szárlefelé. Magyarország felé. Hej, pedig, hogy szeretnének már otthon lenni. Szükség van otthon az ő kardjukra, mert kiütött a szabadságharc. A magyar huszárokat külföldön érte a hir. Nem sokáig gondolkoztak: hí a haza — mondták és elindultak hazafelé. Ahol nem engedték őket, ott szöktek, vagy a kardjukkal vágtak utat — hazafelé. Rákóczi holicsi útját a huszároknak építették. Itt sem üldözi őket senki, meg aztán biztosan hazaérnek. Hisz sok, sok esztendővel ezelőtt már erre jártak a szabadság katonái. A magyarokat egy vén strázsamester | vezeti. Ó most a kapitányuk, hadnagyuk, j parancsolójuk. A fülére, van a bajusza csa- j varva, de most fagyos az is, mint egy bokor, i a lovak szőre csillog a fagytól. Hideg van. — Majd meleg lesz otthon, — vigasztalja a strázsamester a huszárokat. — Otthon — sóhajtanak a legények — Talán már sohase lesznek. Délután aztán fölértek a hegység nyergébe. Tiszta, napfényes téli nap vott. Az égen nem volt felhő. A huszárok leszálltak lovaik- 1 ról. A távolban ellapultak a hegyek. — Arra van Magyarország! Itthon vagyunk, — szólt a huszárok parancsnoka. — Imára! — parancsolta. Egy század huszár állt mereven tisztelegve a hegytetőn, az édes haza felé . . . Aztán lovaikra pattantak. A paripák vigan-vigan lépegettek lefelé a mély uton. Egy huszár rágyújtott a dalra: — Kossuth Lajos azt üzente . . . És a század énekelve vonult hazafelé, Magyarország felé. nyat adó lelkülete bizony-bizony oda temetkezik a régi iskola-mesterek mellé. Hogy ez igy van, az nem a tanitók hibája, vád ezért őket nem érheti. A tanitó is egyén, egy tagja az össztársadalmiinak s a haladás országútjára őt is ugy odatereli az 'uj idők áramlata, akár csak másokat. A XX. század ifjú emberei előtt egy jobbnak,szebbnek hirdetett uj világnak a délibábja szineskedik. A jobb existencia az egyéni szabadság korlátlanabb, avagy talán fegyelmezhetlenebb érvényesítése nemcsak hamar önállókká, hanem különállókká is teszi a fiatalokat, akik azután könnyedén kiváilnak a hasonló sorsuak nagy tömegéből s nem érzik szükségét az egymást megvédő, nagy és üdvös szolidaritásnak. Ez a jelentés azonban ne csüggesszen el bennünket, mert a fiatal nemzedéknek is vannak elég szép számmal tiszteletreméltó kivételei, de másrészről a fiatalok mellett még ma napság is sokan állanak a régi kartársak közül, akik a tiszta, hamisítatlan idealizmusnak, szolidaritásnak s a tanítói szeretettel teljes kartársi közszellemnek zászlótartói voltak. A mi egyesületünk 20 éves fennállásának története azt a tanulságot szolgáltatja, hogy a tanítói közérzés, közszellem s bizonyos mérvű ideális lelkesültség meg van még a mi egyházmegyénk kath. tanitóiban. Bizonyltja ezt nyugodtságuk, önmérséklésük, egész viselkedésük. Bizonyltja ezt, hogy egyesületi életükbe még lelket és szivet visznek; a lelkük még hevül, a szivük még érez s kaphatók minden, a hazát s a kath. egyházát érintő nemes célzatnak s akciónak a propagálására. Ilyen szellemű egyesülettel erősek, hatalmasak leszünk s ennek az erőnek hasznát láthatjuk mi is, de hasznát láthatja egyházmegyénk népoktatási ügye is. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után az előértekezlet előkészítette a másnapi nagygyűlés tárgyait. Nevezetesen: 1. Ifjúsági egyesületek szervezését. 2. A tanítói nyugdíjtörvény revízióját. 3. A kath. tanitók fizetésügyét. 4. A Gondviselés ügyét. 5. A veszprémi tanitók háza ügyét. 6. A »Népnevelő« kibővítése kérdését. A tárgysorozat minden egyes pontját higgadt komolysággal, állandó érdeklődés, gazdag s tanulságos eszmecsere közt tárgyalta le az értekezlet. Az előértekezlet után Boda Béla rigácsi tanitó, városunk szülötte mutatta be az általa feltalált számológépet. Az elmés szerkezetű és sok gyakorlati hasznot igérő számológép igen tetszett a jelenlevőknek s kedvező bírálatát irásba foglalva adta át a derék feltalólónak. Másnap megyés püspök urunk előtt is bemutatta a számológép kezelését, amely a betüismertetés, hangösszefoglalás, a különféle számfogalmak és számműveletek, a méterrendszer és mértantanitásra egyaránt alkalmas, sőt igen előnyösen használható. Főpásztorunk az egy óráig tartó magyarázatot feszült érdeklődéssel hallgatta, sőt a gép belső berendezését is megtekintette. Végül elismerésben s 100 korona jutalomban részesítette a feltalálót. Julius 1-én Kránitz Kálmán püspök ur »Veni Sancte«-t, majd szt. misét mondott a szt. Ferenciek templomában. Utána a kandidáló s számvizsgáló bizottság tartott ülést. A jubiláris közgyűlés 9 órakor kezdődött s megnyitotta Kránitz Kálmán főtanfelügyelő, egy. elnök olyan remek formájú s tartalmas beszéddel, aminőt ritka alkalmakkor élvezhetünk. Minden szavából meleg közvetlenség és őszinte vonzalom sugárzott ki a tanügy s annak munkásai iránt. A remek beszédért világi elnök mondott köszönetet s egyben felkérte őméltóságát, hogy kegyeskedjék a tanítóságot tisztelgésre vezetni Őexcel lentiájához, kegyelmes főpásztorához. Napirend előtt vil. elnök üdvözölte a ker. tanfelügyelőket s a többi megjelent vendégeket. Meghatottsággal parentálta el boldogemlékü dr. Palotay Ferenc nagyprépostot, a tanítóságnak nagyszivü, jóindulatu vezérét s szerető atyját. Jegyzőkönyvi köszönetet indítványozott a közgyűlésnek Würt B. Gábor volt alelnök, Huber Antal volt pénztárosnak, hosszú éven át végzett buzgó munkásságukért. Ezután következett az előértekezlet által előkészitelt gazdag tárgysorozat egyes tételeinek a letárgyalása. Előadók voliak: Egri Károly (Ifjúsági egyesületek szervezéséről), Nyers Imre (A tanitói nyugdíj törvény revíziójáról), Takács Lajos (A kath. tanitók fizetésügyéről. Ez utóbbi helyett, miután nem volt jelen, az elnök terjesztette elő a javaslatot. A hozott határozatoa főbb vonásokban a következők: 1. Kívánatosnak tartja a közgyűlés, hogy ifj. egyesület minden községben létesíttessék. Gondoskodni fog az egyh. megyei hatóság utján, hogy a tanitók kezébe alkalmas utmutató vezérkönyv kerüljön. 2. A tanitói nyugdíjtörvény ügyében a következő lényegesebb módosításokat ajánlja: a) A felvétel ne jelentkezés, hanem hivatalból történjék, b) A fizetésemelkedésre kirótt 50 százalék járulék szállittassék le 30 százalékra. c) A teljes nyugdíjra jogosító szolgálat ideje szállittassék le 35 évre. d) A lakbér fele, az igazgatói, ismétlöiskolai és iparostanonciskolai dij egészben számittassék be a nyugdijba. e) A kántortanítók kántorfizetése különittessék el a tanítóitól s ne a kántoriból egészíttessék ki, hanem államsegélybői. f. Az özvegyek nyugdija a beszámítható teljes fizetés 50 százaléka legyen, g) Az árvák segélye emeltessék fejenkint 100 koronára és pedig fiuknál 20 éves, leányoknál 24 éves korig, esetleg férjhez menésig, h) Az állam A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a Zászlónk Szerkesztőség és kiadóhiv. Bpest, VIII. Damjanich n. 50. Előfizetési ára egész évre 2 korona.