Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-09 / 6. szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1908. február 16. E halasztás alkalmat ád, sőt felszólít arra, hogy kutassuk e tervezett vasút irányának, Devecser felé törtetésének okát. Közgazdasági ok? Kánaán-e ez a Pápától Devecserig terülő vidék? Vasa, szene, avagy mije van; vagy tán hozzá sem férhetünk? Avagy Devecser, Ukk a világ közepe? Ki tudna ezekre a kérdésekre válaszolni? Hátha rengeteg ként rejt magában a Somlyó, hiszen kialudt vulkán ? Nem gondolunk mi ezen okoskodásokra, de nem is lehet. Nekünk gazdasági előnyeink ebből a vazutból nem lehetnek; nekünk Devecser nincs messze, nekünk Veszprém van messze, ahol a törvényszékünk, a vármegyénk székhelye, pénzügyi igazgatóságunk székel. Nekünk elsősorban a Bakony szene, fája, köve, mesze kell. Hiszen Devecser felé a mi világunk Salamonig, avagy legfeljebbb Doháig terjed, a többi üevecseré és nem is lesz a mienk. Kérdezzék meg pl. a devecseri adóhivatal ügyét! Mit várunk mi onnan, mit várnak azok tőlünk. De alighanem a titkos célzat lappang e tervezet mögött, hogy ne is kerüljünk mi közelébb Veszprémhez, hiszen úgyis az ölünkbe pottyan a Pápa vármegye, meg a törvényszék. Szép remény, merész álom! Majd még az önálló választókerület is füstre kerül s a vidéki szavazókat talán majd jó lesz ha behozza a pápa—devecseri, avagy a pápa— veszprémi vasút. A devecseri vasútra pénzt adjon a város ? ? ? Kevés elfogadható okot hallottunk még e dolog felől. Különben, ha van rá oka a városnak, no, meg pénze, hát csak mentül töbet adjon rá, — ha azt hiszi, hogy akár direkte, akár indirekt hasznosan gyümölcsöző lesz az a pár tizezer korona, Hiszi valaki? Felirat a képviselőházhoz. Pápa város képviselőtestülete, mint be is számoltunk róla, feliratban fordul az országgyűlés képviselőházához, köriratban a városok képviselőtestületeihez, hogy törvényhozási uton segítsenek, illetőleg sürgessék a törvényhozást, hogy segítsen a városok nyomasztó terhein. — E feliratot s az ezt kisérö leveleket most egész terjedelmében közöljük: Mélyen tisztelt Képviselőház! Az utolsó félszáz év alatt, az ipari technika és termelés nagyarányú fejlődésével kapcsolatban, az egyes országok lakosságának sajátszerű vándorlását látjuk a városok íelé, mélyek épen a lakosság ezen tömörülésénél fogva kénytelenek népjólléti s egészségügyi intézményeket létesitení, — intézményeket, melyek a kisebb népességű helyeken vagy egyáltalán szükségtelenek, vagy nem oly mértékben szükségesek, mint a falaik közt egyre nagyobb és nagyobb embertömeget rejtő városokban. Ezeknek a városba tömörülés által szükségképen megkívánt intézményeknek létesítése nagy terheket ró a városokra, melyek 1 özigazgatása és közrendészete is jelentékenyen nagyobb pénzbeli áldozatokat kiván, mint a falvaké. A városok ezen nehéz helyzeten a külföldi államok a legkülömbözőbb módokon — fogyasztási adók, vagy egyes hozadéki adók átengedésével — iparkodtak segíteni, s művetl államok között úgyszólván csak Magyarország az egyetlen, hol a városok nemcsak a lakosj ság tömörülése folytán szükségessé vált intéz' menyeket kénytelenek kizárólag saját lakosságuk megterbeltetésével megvalósítani, nemcsak a városi adminisztráció ellátására alkalmaznak a polgárok adófilléreiből fizetett tisztviselőket, de végzik az állami természetű teendőknek egész sorozatát is annélkül, hogy az általuk teljesített munkáért az államtól a legcsekélyebb kártalanításban is részesülnének. Feltűnő ez épen nálunk Magyarországon, hol a vármegye közigazgatási költségei teljesen az állam pénztárából fedeztetnek; hol az állam a községi közigazgatás költségeinek . is igen jelentékeny részét viseli, feltűnő ez, ismételjük, épen nálunk, hogy csak a városok azok, melyeknek az állam az egyébként is terheskulturális, közegészségi s közjóléti intézményeknek megállapításában nemcsak segítségül nem jön, de megköveteli tőlük a saját feladata körébe tartozó teendők végzését is j minden ellenszolgáltatás nélkül. lf órakor lefeküdt, de aludni nem tudott. Hánykolódott jobbra-balra, de álom nem jött a szemére. Ekkor eszébe jutott, hogy nem kivánt jó éjszakát gyermekeinek. Felkelt tehát és midőn a gyermekszoba ajtaját ki- I nyitotta, a kicsinyek rögtön felébredtek. Szépen leült az ágy széliére és meséit nekik egy óráig éjfél után. Ekkor megcsókolta őket és távozett. Mivel eközben éhesnek érezte magát, bement a konyhába és evett, amit talált. Ekkor visszament szobájába, de aludni nem tudstt. Reggel 5 órakor végre mégis elszunnyadt. Pont egy óra volt délután, mikor felébredt. Felesége azt mondta, mindent megtett, amire emberi erő képes, hogy felébressze, de hiába. A kereskedő boszus és nyugtalan volt, hogy a tegnapi programm ismétlődik. Megint csak három órakor ért a citybe. Ez az állapot már egy hónapig tartott. A kereskedő küzdött maga ellen, de hiába. Minden reggel, illetve délután egy órakor ébredt fel és minden éjjel egy órakor a konyhába ment enni. Orvosai a dolgot nem birták megérteni. Emellett egészsége is megrongálódott, mert a nappal nagyrészét alvással és üzleti ügyeivel töltötte, az éj nagy része pedig nyugtalanul, szórakozás és testedzés nélkül mult el. Egy napon végre sikerült a kérdést véletlenül megoldani. Legidősebb lánykája este az étkezés után földrajzot tanult. Egyszerre csak megkérdi atyját, hogy hány óra lehet most New-Yorkban. — New-íorkban ? — mondá atyja, órájára tekintve — várj csak! Itt most 10 óra, a különbség körülbelül 4 és fél óra, tehát New-Yorkban most fél 6 van! — És Jeilersonban ? — kérdé az anya — nemde ott még kevesebb az idő? — Igen — válaszol a lányka térképére tekintve — mert Jefferson két fokkal távolabb van nyugatra. — Két fokkal, mintegy 220 kilométerrel, mormogá az atya és 1 fokra esik mintegy 40 perc. Tehát Jeffersonban most ... — Hirtelen nagyot kiáltott: —Megvan. Kitaláltam. — Mit? Mi az? — kérdé az anya meglepődve. — Mit? Jeffersonban most 4 óra van, ilyenkor szoktani lovagolni. A lovaglás hiányzik nekem! Semmi kétség! 25 évig élt óra szerint. De ez a jeffersoni és nem a londoni óra volt. A kereskedő ezt már annyira megszokta, hogy nem tudott a körülményekhez igazodni. — Miután a problémát megfejtette, kijelentette

j hogy visszatér régi életmódjához. Üzleti ügyeit délután 3-tól este 10-ig rendezte. 10 órakor lóra ült és lovagolt egy óra folyásig. Ha nem világitott a hold, lámpást gyújtott. E furcsa szokás hire csakhamar elterjedt és sokszor egész sereg ember bámulta, mikor késő este lóra ült irodája előtt . . . — Éjjel egy órakor evett, azután jeffersoni szokása szerint a klubba ment. Szeretett volna ugyan valami nyugodt, kényelmes klubbot, melynek tagjai reggel 4 óráig játszottak volna vele whistet, de ennek hiányában meg kellett elégednie egy közönséges játékbarlanggal, ahol azután Kifogástalan szabású f érfirnhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenrnhák legelegánsabban mérték után 1 1 rr Legelismertebb oég

. ACS' O D E Z S O Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkásszabó segédek felvétetnek.