Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-02-09 / 6. szám

1908. február 16. PÁPA és VIDÉKE 3. Pedig ha valahol megérdemlik a városok, hogy a szociális fejlődés' által reájuk háritott terhek viselésére támöJpist nyerjenek, megérdemlik azt különösen Magyarországon, hol a városok nemcsak az ipari és gazdasági élet megteremtői, hanem a nemzeti szellemnek is leghűbb munkásai s a magyarosodásnak leghathatósabb eszközlői. Nem hivatkozunk azokra az intézményekre, melyeket a nemzeti szellem ápolására a városi lakosság megalapított és fenntart, de hogy azon a téren, mely nemzetünk élete szempontjából a legnagyobb fontosságú, az egy nyelvű s egy nemzeti eszmétől vezetett magyar társadalom kialakulása terén a városoknak micsoda fontosságuk van s mily megbecsülhetetlen missziót teljesítenek, arra legyen szabad hivatkoznunk a statisztika rideg számaira s legyen szabad hivatkoznunk ezeknek a számoknak tanúságára, melyet a legilletékesebb magyarázó a következő szavakba von le: »A nyelvi átalakulás a városokban sokkal gyorsabb, sokkal teljesebb. A vidéki népesség a maga konzervativizmusával ha megtanulja is a magyar nyelvet az iskolában, vagy a magyar községek lakosaival való érintkezés közben, de azért otthon, családi tűzhelye mellett, örömestebb beszéli azt a nyelvet, melyet apáitól örökölt. Ellenben a városokban, főleg a kultura hatása alatt, a magyarság géniusza nem fél-, hanem egész munkát végez«. És mégis kénytelenek vagyunk naprólnapra szomorúan tapasztalni, hogy a városoknak nemzetünk életére oly kiszámithatattalált játszótársakat, kikkel pokert játszott. A kompániát ugyan néha-néha megcsípte a rendőrség, de neki sohasem történt komolyabb baja. Fél ötkör hazatért; családját felzavarta, elvégezték az »esti« imát és 5 órakor aludt, mint a bunda délután egy óráig. A city emberei ugyan rendkívül csodálkoztak e különcködésen, de ő ezzel mit sem törődött. Leginkább az bántotta, hogy vasárnap nem mehet templomba. Délután mikor felkelt, érezte, hogy templomban kellene lennie. Este 7 órakor megette »ebédjét«. 11 órakor teát és éjfél tájban ismét elfogta a himnusok éneklésének és a prédikáció hallgatásának vágya. Éjfélután 3 órakor kávét .ivott és 5 órakor vallásos érzületében nyugtalanítva elaludt. Ilyen volt vasárnapi programtnja, de a helyzeten változtatni le'netlenség volt. Ő aztán valóban a szokások embere volt!« Igy végzé elbeszélését a new-yorki ujság-kiadó. Mi pedig fejcsóválva, meglepődve keltünk fel az asztaltól és szótlanul, gondolatainkban merülve mentünk fel a gőzhajó fedélzetére. lan fontosságú munkája nem találkozik tet-_ tekben megnyilatkozó méltánylásra ölt, hol a magyarság fejlődése iránti érdeklődésnek a legmelegebbnek kellene lenni, s nemzetünk törvényhozói nem síelnek a városok támogatására, hogy azok vállairól a majdnem leroskasztó terhek egy részét levéve, előmozdítsák azt a munkát, melyet a városok eddig magukra hagyottan annyi odaadással s oly nagy eredménnyel teljesítettek. Pedig e terhek már-már elhordozhatlanok. A községi pótadó, mely a legtöbb városnál, nagyobb vagyon hijjában, egyedül nyújt fedezetet az elodázhatatlan kiadások költségeire, számos városban megközelíti, eléri, sőt meghaladja az állami adó összegét, még kirívóbbá téve azt a nagy aránytalanságot, mely adórendszerünk igazságtalanságából fakad s mely a rendkívül magas házbér- s kereseti adóval az összes adóalanyok közt legnagyobb mértékben a városok lakosságát sújtja. És ehhez a súlyos adótelierhez hozzájárulnak a legkülönbözőbb címeken szedett mellékszolgáltatások; fogyasztási adópótlékok, szikvizadó, vizdij stb., nem is szólva azokról az önkéntes jellegű, de erkölcsi kényszerítő erejüknél fogva alig kikerülhető társadalmi megadóztatásokról, melyek a már amúgy is súlyosan megterhelt városi lakosság terheit szaporítják. Mindezeknek tetejében pedig a rend. tan. városok még külön is kütelezvék a vármegyei törvényhatóság különböző cimü szükségleteihez hozzájárulásra, mely kötelezettség állami adójuknak' 15%-áig terjed. A városi lakosságnak ez a minden oldalról igénybevevése okozza, hogy adózóképessége teljesen kimerülvén, sem ujabb elodázhatlanul szükséges alkotások megvalósításába fogni nem mer, sem tisztviselőit nem képes az őket méltán megillető javadalmazásban részesíteni. Különösen érizzük tehetetlenségünk nyomasztó hatását most, mikor a megélhetési viszonyok rendkívül megdrá-' gultak, midőn az állami tisztviselők fizetése a közelmúltban, ha nem is teljesen kielégitőleg, rendeztetett s midőn tisztviselőink a szó szoros értelmében ínségtől hajtva fordulnak hozzánk, hogy adjuk meg nekik azt a javadalmazást, melyből ha szerényen is, de tisztességesen, megélhetnek s midőn, nem zárkózhatva el kérésük jogesságától, teljesen tanácstalanul állunk, mert a jogos kérelem teljesítésére nem találunk fedezetet. A városok terheik súlya alatt már réóta felemelték kérő szavukat s szorongatott helyzetükben terheik egy részenek váltaikról levételéért könyörögtek. Biztató Ígéretekben nem is volt hiány, s az utóbbi években e biztatás oly határozott alakot öltött, hogy joggal remélhették, hogy a segítség képe nem lesz tünö délibáb. Különösen a fogyasztási adók átengedésére vonatkozó kormányelnöki kijelentések a legteljesebb bizalommal töltettek el. mert a fogyasztási adók bérösszegének a városi háztartás céijaira fordithatásával orvosolhatók lettek volna a legégetőbb bajok, S meg lett volna adva a lehetőség, hogy a városok ujult. kedvvel és erővel fogjanak továbbhaladásuk feltételeinek megalapozásához. Fájdalom, a legutóbbi jelek bizalmunkat megingatták s már-már csüggedve kérdezzük, hogy továbbra is a kinos vergődés lesz-e osztályrészünk, vagy pedig sikerül tényleg meggyőzni a nemzet vezetésére hivatottakat arról, hogy nemzeti életünk legfontosabb szervei a városok s ezeknek lassú sorvadásával sorvad maga a nemzet is és nem fejtheti ki azokat az erőket, melyek kifejtésére szüksége van, ha a művelt űépek versenyében megállani akar. Hogp fogalmat nyujtsunk arról, micsoda s mily összegbe kerülő kiadásokat teljesít a város, nem a maga, hanem az állam helyettesekép, ide iktatjuk városunk 1907. évi költségvetéséből azokat a tételeket, melyek tisztán állami jellegű funkciók ferintartásáért nehezednek a város lakosságára: Rendőrség 32.185 korona 78 fillér. Állami adó beszedés 10.515 » — » Árvaügy 9.801 » — » Közegészségügy 3.061 » •— » Tanügy 15.370 » — » Katonaügy 1.713 » — » Összesen: 72.645 korona 78 fillér. Kerekszámba 72.00C korona az az őszszeg, melyet a városi lakosság fizet azért, mert az állam a saját körébe tartozó funkciókat nem seját tisztviselőivel, hanem a város tisztviselőivel végezteti. De ez a kimutatás csak a múltra vonatkozik; városi tisztviselőink nem tűrhetve tovább a rájuk nehezedő anyagi gondok terhét, fizetésüknek oly mérvű megjavítását kérik, hogy az a vármegyei hasonló állású közigazgatási s illetve a megfelelő állami tisztviselők fizetésével egyenlő legyen. Tisztviselőink fizetésének ily arányú rendezéséhez kerekszámban 32.000 K szükségeltetnék, mely ősszegből, ha az állami funkciókat teljesítő tisztviselők fizetéskiegészitésére részarányosán szükséges összeget a fentebb kimutatott összeghez hozzáadjuk, kerekszámban 90.000 korona szükséges ahhoz, hogy az állami funkciók ellátását teljesítő közegek fizetése, amint az jogos és méltányos, ne a városi polgárság vállaira nehezedjék, hanem az állam közjövedelmeiből nyerjen fedezetet. A terheket, melyeket a városok s igy a mi városunk is az állam helyett visel, még a fentebbi felsorolással sem merítettük ki teljesen. Hiányos volna felsorolásunk, ha meg nem emlitenők, hogy nemcsak tisztviselőink dolgoznak az államnak teljesen. ingyen, de a helyiségek s ezek fenntartása is csak a városi lakosság terhét képezik. Pápa városa egy nagy, ujabb áldozatot igénylő kérdés előtt áll: a városháza kibővítésének kérdése előtt, mely Nagy raktár jelesebb irodalmi müvekben — diszmüvekben, ifjúsági iratokban és zenemüvekben, — Egyszerű és diszkötésü imakönyvekben, Dus választék levélpapírokban, hazai és külföldi díszdobozokban, Irodai papírok és üzleti könyvek eredeti gyári árakon, Minta-gyűjtemények kívánatra bérmentve küldetnek. Eredeti, vagy leszállított áron bárhol hirdetett könyv, vagy zenemű minden árfölemelés nélkül megrendelhető. — Előfizetéseket elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapokra, ilusztrált folyóiratokra. Vidéki megrendeléseket pontosan és leggyorsabban intézi: Hajnóczky Árpád könyv-, zenemű- és papirkereskedése = Pápa, Fö-it. 11. = ^^m^mémm^^mémmmmtm