Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-12-25 / 52. szám

III. évfolyam. Pápa, 1908 december 25. 52. szám. PÁPÁ ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap, pápai kathol ikus ör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2'50 K Egyes ezáin ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, wiasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajllóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé se Ä karácsonyi jászol. Irta: JÁNDY BERNARDIN. Ismét szúró példája a szükséglet és kívánalom teljes hiányának : akol a lakás, jászol a bölcső ! És szegénységben is nőtt fel a Megváltó. Hisz »ács fia« volt. A kézművesség akkor még nem volt középosztály, mint manap. Krisztus idejében a kézműves a nép legszegényebb fia volt s ilyent választott nevelőatyjául. Állandó kísérője volt ez a szegénység. Mielőtt a nyilvánosság elé lépett, a pusztába vonult. Ki élhet it ? Akinek egyáltalán semmire sincs szüksége. Életével utat akar mutatni: az üdvösség útját. Igaz ez? Nos akkor az üdvösség legbiztosabb utja a szükséglet, a kívánalom hiányának az utja. Persze, volt idő, mikor az emberek némi tekintetben nagyobb fényt, pompát fejtettek ki a mostaninál. De olyan még sohasem volt, hogy annyi sokféte szükséglethez, kívánalomhoz szoktak volna hozzá, mint a jelenkorban. Milyen egyszerű volt az élet a régi jó világban ! Hány szükséglet támadt azóta ! S nap-nap után ujak meg ujak teremnek ! Minél inkább finomodik a művelődés, minél tökéletetesebb lesz a műszaki tudomány: annál bujábban sarjadnak, terjeszkednek minden irányban szükségleteink, kívánalmaink. Táplálkozásunk, ruházkodásunk, lakásunk, főleg pedig az élvezetek sokféle neme, elsősorban szórakozásunk s időtöltésünk: mennyire elütnek a mult időktől. Megdöbbent e különbség ! Ha az üdvösség tündérországába legbiztosabban az igények hiányának az utja vezet: akkor mi nem járunk ezen az uton. De mégcsak a jólét s boldogság utján sem ! Az ókori bölcselkedők is azt hirdették : boldog akarsz lenni? Ne legyenek kívánalmaid! Tiszta sor: minél jobbban megszokja valaki a sokféle szükségletet, annál nagyobb rabjuk lesz. S minden ilyen rabság boszut áll igy vagy amúgy, de mindenkor az élet, a lélek derültségének rovására. A divatos irodalom evvel szemben tele torokkal ajánlgatta az élvezetet, a jelenkori sajtó pedig nemcsak, hogy gúnyt űzött az önmegtagadásból, hanem a szó legszorosabb értelmében népszerűsítette az élvezethajhászatot. Most aztán itt a visszahatás. Nagyon is torkik vagyunk a következményekkel. Tudósok vallják, hogy a sülyedés, a teljes sülyedés jegyében állunk. Eucken Rudolfot, a hires jénai professzort hivom fel tanuságtételre. A kulturuélet nagy föllendülését, kijózanodás szokta követni. Az élet dagálya apálylyal váltakozik : ez természetes. Minden felszökkenéssel vele jár az egyoldalúság, sőt a túlfeszültség, amely előbb-utóbb visszahatást idéz elő. S ha a cél, mégha egészen elértük is, nem adja meg a várt jót: bus lehangoltság vesz rajtunk erőt s a kezdetben lángoló lelkesedés elcsöppen, s szemünk sötét árnyat vesz észre ott, ahol kezdetben minden csupa fény volt és ragyogás. A kézzel fogható műveltség diadalai nem bizonyultak tiszta haszonnak. A környezet, melyen úrrá akart lenni az ember, bár alárendelt természetű, hova-tovább föléje kerekedett, kényszerré vált, ugy, hogy az ur szolga lett. A természet föltárta előttünk kicsibennagyban mérhetetlen voltát s nyilvánvalóvá tette tőle való függésünket. De minél világosabbá lett ez a függés, annál szűkebb korlátok közé szorult egyéniségünk, jelentéktelenekké lettek tetteink a világ eseményeivel szemben s az a láncolat, amelybe kicsi szemképpen illeszkedik az ember, nem juttat teret az egyéni cselekvésnek, az emberi szabadságnak. A műszaki tudományok szolgáinkká tették a természet erőit. Az élet mozgalmasabb, gazdagabb, élvezetekkel teljesebb, nem áll védtelenül a jelen vaksorsával szemben; tiszta szemmel, biztos kézzel szállhat vele harcba s síkerei az öröm rózsáit fonják homloka köré Ám az egész haszna sokszor az egyes kára. A siker nem jöhetett létre gépek nélkül; ezek pedig részekül illesztették be az egyes mindenféle működését: egyre kötöttebb, egyre függőbb helyzetbe jutott, egyre kevésbé lesz önmaga központja. Végre már-már odáig jutott, hogya munka puszta szerszámává, eszközévé válik, önmagában pedig semmi jelentősége nincsen. A szociális mozgalom sürgető követelménye, hogy az egyesnek is jusson ki az élet javaiból s tevékeny részt vegyen a közmunkából. Nagy eredményeket értünk el igy, de a tömeg is döntő hatást nyert az életre. Halmozat és átlag nehezedik rá egész súlyával az egyesre s veszélyben forog az önállóság s az egyéni sajátosság. És az eredmény? Más, mint amit a vezetők akartak. Azonban mindenütt látható az életnek a külsőségekre irányulása, az egyén értéktelenedése, a szellemek elnyomása: kitűnő munkások, de kicsinyes, sőt üres embereK. íme az ut vége! Az ember ugyan ideig-óráig megtarthatja szellemét, de örökre el nem vesztheti. Nem vágyik-e boldogságra? S ez a vágy viszszatereli hozzá. A történelem évezredes munkása sokkal több ily szellemi életet tüntet fel, hogysem nyomban elveszhetne, avagy mellékszereppel beérhetné. S ha fennmarad, ez a szellem követelővé lesz s e következményekhez szabja azt, ami kivülről érheti. Csakhogy e külsőséghez tapadó műveltséggel nem tudunk még elbánni : nincs elegendő erőnk ahhoz hogy függetlenítsük magunkat tőle s valami ujjat állitsunk vele szembe. Ez tehát nam vívmány, hanem csupa megoldatlan kérdés. Életünk elforgácsolódik, külsőségekre irányul. Álműveltség itt is, ott is, amely csillog bár, de azért mégis csak, sőt talán épp azért a külszinen marad, a belsőt nem érinti. Csoda-e, ha a bizonytalanság érzése s mélységes lehangoltság jelentkezik mindenütt ? Érdekes az is, hogy az orvosi tudomány a böjti szónok ruháját kezdi magára ölteni. A zsidó »Frankfurter Zeitung«-ban csak az imént követelt egy orvos hetenkint legaláb két bőiti napot az egészség érdekében. Hírneves orvosok nap-nap után s egyre hangosabban óvnak a húsételek túlságos élvezetétől, sőt egy sereg betegséget egyenesen vegetáriánus, csak növényi étrenddel gyógyítanak. Az egyház a hétnek csak egy napján tiltja a húsételek élvezetét. Ideje volt már, hogy az orvosi tudományban megtörtént e fordulat, mert már egyházi körökben is. főzték a tervet, hogy eltörlik a huseledelektől való megtartóztatást. Sokan vakon hitték és hiszik, hogy hus nélkül lehetetlen élni. Most pedig nagy városokban egymásután nyitogatnak vegetáriánus vendéglőket s ezek nagyban föllendülnek.