Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-12-25 / 52. szám

2. oldal. Pápa és Vj déke 42. szám. S a böjtnek leglelkesebb védője dr. Crämer, a legtekintélyesebb müncheni orvosok egyike. Nyíltan v^jja, bogy sokkalta több ember hal rr?eg a sojrevés, piintsem az éhség miatt. Köszvény, szélütés, érelmeszesedés stb. a következ­ménye a sok evésnek, ivásnakj főjeg akkor, ha az italok szeszesek. Az a tapasztalati fény, hogy nehezebb a korlátolt, mint a teljes önmegtagadás és hogy a bélnek és gyomornak is szüksége van pihenésre, nein utolsó qkpl szolgált az egy­háznak a böjt elrendelésében. Sőt a böjtnek az egészségre való 'patása még nagyobb az anyagcsere, mint a gyomor szempontjából. Irgalmatlanul kikel a modern élvezeti cikkek: a dohány, a szesz, a kávé és tea ellen, a nyálkahártyára való káros hatásuk miatt. Mi meg azt hisszük, hogy nélkülük nem is élet az élet. Eszünk ágában sincs pálcát törni az élvezet előtt. Az Üdvözítő csak önmegtartóztató volt s mégis csodával is bort szerzett a násznépnek. De itt a mindennapi szükségletekről van szó. Itt kell a vámsorompö. Az sem utolsó dolog, hogy az idegorvosok azzal fordulnak a neveléssel foglalkozó tanitó testületekhez: ne szok­tassák többé az ifjúságot annyi s oly sokféle szükségletben,sőt inkább még a meglevőktől is szoktassák el. Ezek a mo­dern élvezetek csak arra valók, hogy az ember elveszítse akaraterejét. S van-e boldogtalanabb teremtése az Istennek a gyöngeakaratu embernél? Pedig, de hány van? Tessék utána nézni az öngyilkosok statisztikájában De más tekintetben is nagy ideje visszatérnünk az egyszerűbb, igénytelenebb élethez. Gazdaságilag föltétlenül emelkednünk kell. Csak az a nép biztosithatja politikai, társadalmi s kulturális téren a haladást, amelynek sok gazdasági eszköz áll rendelkezésére. Főleg nekünk, katholikusoknak kell erre törekednünk; mert jogaink megőrzése, a szellemi szin­tájon való fennmaradásunk függ ettől. Hol van a mi sajtónk, a mi irodalmunk, ellenfeleinkhez képest? Áldozatkészségünk fokozására van szükség. Ha sikerül nagyobb egyszerűségre, józanságra s igénytelenségre nevelnünk magunkat s az ifjú nemzedéket, győztünk. Csak józan nemzedék fejthet ki nagy erőt, inert testben és lélekben egészséges; csak kevésre szo­ruló nemzedék kész nagy áldozatokra. A szociáldemokraták éles szeme észrevette az alkohol veszedelmét. Föl is vette programmjába az ellene való hárcot. Tudják-e miért? Sokat kívánnak híveiktől minden irányban. Tanuljunk tőlük. Hisz a katholikus ember előtt ott ragyog a legszebb példa: a betlehemi jászolban fekvő istenember: Krisztus.­A görcs rángatja. T. i. a villanylámpákat. A napokban a Jókay-utcán sétáltam néhány jó barátommal. Este fél 8 körül le­hetett, mikor a villamos lámpák egyszerre csak elkezdtek remegni,szundikálni, bóbiskolni. Véletlenül akkor jött velünk szemben két do­hánygyári munkásleány. Az egyik hangosan elkezdett röhögni s csúfondáros nevetéssel mutat rá a haldokló »fényszórókra;« — Uj jé! Ezeket is a görcs rángatja! Hi-hi-hi-hi! * Mit tehettünk mást? A találó öLletre mi belőlünk is kitört a bri-hi-hi! A megyeház előtti Ívlámpa meg egye­nesen — elaludt. Ugy látszik megfagyott benne az —- élet. Csodálatos is ez a pápai világítás I Fából vaskarika. A város lakossága valóság­gal fellélekzett, mint aki lidércnyomás alól szabadul, mikor a petróleumlámpákat kicse­rélték iviámpákkal. És most? Ó jéruin, jérum . . . Must meg visszasiratja, visszaóhajtja a büdös pet­pó|iumkorszakot! A város nyert vele — évenkint vagy 13.000 koronácskat. A közönség azonban veszitett. Többször elgondolkoztam már azon, kik alkotják a várost? De akárhogy törtem is rajta a fejemet, mindig arra az eredményre jutottam, hogy a — lakosság. Ez a lakosság fizeti a tisztviselőket, ez tartja fenn a város­házát, ez tartja fenn pl. a villanytelepet is. Hát ahhoz mi a csudának adnak olyan komisz világítást? A közönség csak nem azért fizeti a tisztviselőit, hogy ellenértékül — keserűséget, boszuságot kapjon? Hogy folyLon borsot törjenek az orra alá? . . . Allatános a panasz a világitás ellen. Rosz is, drága is. Arra valók a város bölcsei, ezt a jogos pinaszt orvosolják, s ezt a mél­tányos kívánságot, hogy a világítást adják ol­csóbban, megvalósítsák. Dugják tehát össze ezek a bölcsek a fejüket s újévi meglepetésül üssék nyélbe a az olcsóbb és jobb villanyos világítási! Ennél kedvesebb, s tegyük hozzá, annál okosabb ajándékkal nem igen kedveskedhet­nek a közön égnek. Lapunk összes t. előfizetőinek, I munkatársainak és olvasóinak igaz ! szívből kívánunk igen-igen boldog ün­I nepeket és még boldogabb uj évet! HÍREK. A zárda öröme. Városszerte fáj­dalmas részvétet keltelt Clein Candidá­nak, az irgalmas nővérek páratlan tisz­teletben és szeretetben álló tőnöknőjé­nek súlyos betegsége. Vége-hossza nem I volt a kérdezősködéseknek és tegyük hozzá, annak a sok-sok imádságnak, mellyel a főnöknő életéért az Istenhez esedeztek. Mert nagyon beteg volt. Most már megmondhatjuk, amit a múlt­kor burkoltan adhattunk a nyilvános­ság elé: a halállal vivődött. De most már, hála Istennek, tul van minden veszélyen! Az édes Jézus itt hagyta őt azok között, akik őszintén tisztelik, igaz szívből szeretik. A főnöknő s hű­séges munkatársai, testvérei az irg. nővérek lapunk utján mondanak őszinte köszönetet a város lakosságá­nak, résztvevő szeretetéért, Istenhez intézett buzgó imádságáért. Esterházy Pál gróf esküvője, mint meg­bízható forrásból értesültünk, ján. 20-án lesz Budapesten. Uj theol. doktor. Beöthy István, a veszprémi papnevelő praefektusa, f. hó 18-án tette le szép sikerrel utolsó szigorlatát a bécsi tudományegyetemen. Hétfőn avatják doktorrá. Választmányi ülés. A ker. munkás­egyesület folyó hó 20-án délután 6 órakor tartott rendkivüli választmányi ülést, Zsilavy Sándor ügyvezető alelnök elnöklete alatt. A tagok, tekintve a tárgysorozatban foglaltak fontossá' át, teljes számban jelentek meg. Több tárgy elintézése után a választmány az évi r. közgyűlés idejéül 1909. évi január hó 3-át tűzte ki és elfogadta az elnök által be­terjesztett közgyűlési tárgysorozatát. A vá­lasztmány egyhangú lelkesedéssel fogadta Zsilavy Sándor ama indítványát, hogy szólit­tassanak fel az egyesület kath. tagjai a nép­szövetségbe való belépésre, s egyúttal az el­nök felkéri a jelenlevő Kauzli Gyula káplánt, mint a kelybeli kath. népszövetség megb. igazgatóját, hogy a közgyűlésen ismertesse a népszövetség magasztos célját, mit Kauzli Gyüla készséggel el is fogadott. A ker. -y­LegeliaaerthW) cfr. első f APA, Fő-tér. ss. VÁGÓ DEZSŐée^ -divatterme Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Rlfogástaf—I «zabára férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek,' nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő tes­tületnek egyenruhák legelegánsabban mértéle utá n

Next

/
Oldalképek
Tartalom