Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-11 / 41. szám

1908. október 11. PÁPA és VIDÉKE 3. likus, sőt határozottan katholikus ellenes "la­pok pedig ugyanezen idő alatt milliókat vág­tak zsebre a katholikusok pénzéből. És még csak'nem is pirulunk a közönyösségünk miatt! A fenegyerekek. Csütörtökön este nagy ribillió vo't a fővárosban. A buchingermanók és bokányidezsők népe valóságos sortüzet adott a rendőrégre. Dé most az egyszer pó­rul jártak, mert a rendőrség is sortűzzel és lovasrohammal felelt a támadásra. íme, ide vezetett az a féktelen izgatás, mely az állati ösztönöket akarta felkorbácsolni az emberben. A múltkor a katholikusok körmenetét támad­ták meg brutális, utálatos módon, most meg már az egész főváros közbiztonságát veszé­lyeztetik. Hogy is mondta Prohászka Ottokár? »A betyárok ma már nem a Bakonyban buj­dosnak, hanem az Andrássy-uton ordítoznak.« Külföldön piszkolják, gyalázzák a saját ha. á­jukat — de azért elég vastag a bőrüli, hogy elfogadják a magyar kenyeret, — telekiabál­ják a világot, hogy nálunk még ma is ázsiai állapotok vannak, itthon meg ők teremtik meg a legféktelenebb anarchiát! Hát hiszen, van valami Igazság abban, hogy hazánk ha­sonlít a Balkán államokhoz. De ez egyedül a buchingerek és bokányiak érdeme, mert az ő izgatásaik tették kétségessé a közbiztonságot. Még egyet! A krónikás azt is feljegyezte hogy mig az utcán valóságos forradalmi han­gulatban küzdöttek a mnnkások a közbizton­ságot védelmező rendőrséggel, azalatt a ve­zérek a Népszava szerkesztőségében és a kávéházak ablakai mögö'tt meglapulva néz­ték, hogyan festi pirosra a munkások vére a kövezetet! . . . A Kath. Népszövetség az erkölcs és hitélet terén. Irta Szentiványi Károly. Programmunk szerint a Népszövetség azon hatásáról kell szólnom, melyét a hit­erkölcs szolgálatában gyakotol. Egész nagy­gyűlésünk és összes katholikus mozgalmaink jelszava lett: Restaurare omnia in Christo, | mindeneknek Krieztus széllemében való visszadllitása. A népszövetség is ezen eszme szolgála­tára született és ennek győzelmén dolgozik. Krisztus szellemében járjuk utunkat. Csoda-e, ha ezen ut Krisztus útjához hasonló? Őhoz­zánk jött és útjában rcegköpküdték. Mi teg­nap este Ifozzá mentünk (az eucharisztikus körmenetre) és a régi köpködők legújabb ivadéka állt utunkba ugyanazon vadsággal. De ki nem térünk nekik. A katakom­bákba még egyszer nem vonulunk. Mert mi, katholikosok, kétezer évnek tanúsága szerint vallhatjuk, hogy a társadalom fejlődésének, rendjének és boldogulásának nem lehet más alapja, mint az a hiterkölcs, melyet a keresz­ténység hozott közénk, amely alapról mi nem letérni, hanem másokat is arra visszavezetni akarunk. Épen most idézte föl Hellebronth kép­viselő az ókori kultura képét: a piramisokat és a gúlák égbemeredő óriás romjait, melyek tövéből emberi sóhaj, vérben és könyben vergődő kétségbeesés jajja hangzik most is át hozzánk. Honnét ez a rettentő ellenmon­mondás? Mikor az ember fejét az égig emelni, félistenné lenni kivánt, ugyanakkor a rabsgol­gaság és állatias kegyetlenség mélységeiben járt. Hiányzott ezen kulturákból a kulturák igazi ereje: a eultus Bei. Hiányzott az Ister. erejével való élet, mely az embert az Isten képének hasonlatosságára a jóságban ala­kítja át. A kereszténység nem közszellem. Annál mérhetetlenül több: az Isten éltető kegyel­mének az emberek lelkében való lakozása; az, mikor a testté vált Ige közöttünk, ben­nünk lakozik és életünkben, tetteinkben nyil­vánul meg embert és társadalmat átalakító, boldogító ereje. Ez,egy szóval, a kereszténység. Mióta az ember társaságba verődött össze és közös céljai és utjai lettek az élet­ben, azóta összes erejét az emberi közös bol­dogulás munkájában emészti föl. A trónok, törvények hadak, az utca, mely az ő »világ­megváltó« álmaitól beszél félre, mind azért küzdenek. Ámde Krisztus nélkül és igy — hiába. Fél munka az, vagy még annyi sem, mert nélkülözi a siker első föltételét. A társadalom emberekből áll. Hogy a társadalom javulása beállhasson, mindeneken fölül jó emberekre van szükség. Polyvából pudvából erős tornyot nem rakhatunk. Erős színtiszta anyagból való kövek: erős lelkű,, tiszta szivü emberek kellenek az erős társa­dalom épületéhez. Az erős léleknek, tiszta szivnek mestere pedig az Isten, aki megalkotta és a jóság erejében fönn birja tartani. A szeg­letkő Ő maga, melyet a társadalom kapkodó épitészei félretettek. (Luc. 20. 17). Ezért nem volt és nem lesz a munkájuk soha több a kuruzslásnál és kontárkodásnál. A jó emberek nélkül épült társadalom értéke, sőt komolysága is szétfoszlik, amint meggondoljuk csak azt az egyetlen igazságot Soha, soha, soha sem tudom elfeledni , ezt a napot! ; * . • 1901. szept. 30. Ép egy éve, hogy elment, Annyi szép levelet irt azóta ! De ő maga nem jött. Egy családnál nevelősködik — ugy irta — és köz- ! ben szorgalmasan dolgozik, hogy mielőbb vé- j gezhessen. Nagyon el lehet foglalva. Meg a i szabad napjai sem szabadok, azt mondja, mert olyankor meg Vámo sék nem engedik el. De igen jól teszi, hogy nem utasítja vissza a meghívásukat. Még utóbbb sértésnek vennék, megharagudnának és Gyulának el kellene hagyni azt a jó állást. Inkább én mondok le arról, hogy őt mostanában lássam. Most a nagy szinüdőben is velük utaz­gatott. Bejárták Erdélyt együtt. Szinte családtagnak tekintik már. * 1901. dec. 19. Ma egy fénykép volt mellékelve Gyula {eveiéhez. A Vámoss-család képe. Gyula is ott van köztük. Mintha csak a családhoz tar­toznék. Nem tudom, miért került épen a házi­kisasszony mellé? 1901. dec. 26. Egy hét óta nincs nyugtom. Ma egy hete küldte Gyula azt a fényképet. Miért nincs nekem nyugtom azóta? Miért látom Gyulát, meg azt a lányt mindig egy­más mellett? Még álmomban is! Az igaz, hogy szép lány. Sokkal szebb, mint én. Néztem magamat a tükörben, — a jó Isten bocsássa meg hiúságomat, hát tudom ? hogy sokkal szebb. Fekete a haja. Az enyém olyan se szöké­sé barna. Nekem nagyon tetszik a fekete haj, Nem tudom, Gyulának tetszik-e? A szeme kék. Milyen szép az: fekete haj és kék szem, Az én szemem barna. Vájjon Gyulának a kék szem tetszik-e jobban, vagy a barna? Istenem, Istenem, ne hagyj kétségbe esnem ! * : 1902. febr. 28. Olyan boldogan reménykedve kelek min­dennap reggel. Ma, ma bizonyosan jön már Gyulától levél. Ezt gondolom magamban. És este sirva fekszem le mindennap — két hosszú, hosszú hónap óta. Azt hiszem, ha még soká tart ez a bi­zonytalanság, megőrülök bele. Miért is nincs egy darab kő a szivem helyén? * 1902. áyril. 16. Gyönyörű szépen tavaszodik az idő. Olyan üde, zöld minden. Már a fecskék is megjöttek. Az én kedves madárkáim. Vidáman csicseregnek házunk körül, fészket is raktak. Kis kertem is kezd szépülni. Az is megérezte az uj tavasz jöttét. Mikor jön tavasz az én szivemre. Gyula még mindig nem irt. Hagy raktár jelesebb irodalmi müvekben — diszmüvekben, ifjúsági iratokban és zenemüvekben. — Egyszerű és dlszkötósü imakönyveKben. 0 us választék levélpapírokban, hazai és külföldi diszd.bezokban. Irodai papírok és üzieii könyvek eredeti gyári árakon. Minta-gyüjtemények kívánatra bérmentve küldetnek. Eredeti, vagy leszállított áron bárhol hirdetett könyv, vagy zenemű minden árfölemelés nélkül megrendelhető. — Előfizetéseket elfogad hazai és külföldi napilapokra, divatlapokra, ilusztrált folyóiratokra. Vif. iE: pot; v eseteié sokét pontosan és leggyorsabban intézi: Hajnóczky Árpád könyv-, zenemű-és papirkereskedése = Pápa, Fő-q. 11. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom