Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-10-11 / 41. szám

296. PÁPA és VIDÉKE 1908. augusztus 30. mit másképpen összefűzve imádságban is hangoztatnak. De iehet-e az erkölcs, a tisztesség szempontjából igy beszélni ? Van-e annak joga másféle nevelést várni az iskolától, mást hatást lesni a társadalomtól, más jellemalakulást várni saját fiaitól, aki csak igy gondolkodik s igy cselekszik ? Beszélhet-e az iskolai oktatás, nevelés csődjéről az, aki esetleg a neki kellemetlen első' tanári beavatkozásra azt mondja : A flu utoljára is az enyém, én rendelkezem vele, nem a tanár: Az végezze *el a dolgát az iskolában, a többit bizza rám! És nem a levegőből találjuk ki ezt a kifakadást, nem is csak úgy az apa és anya között folyik ilyes társalgás, hanem a fia szeme láttára, füle hallatára. »Kérdezem, — hangzék a Kath. Naggyiilés egyik nyilvános ülésén, — hogyan fejlődhetnék ki a gyerekben az Isten félelme . . . hogyan alakulhatna ki erős hit, mely tűrni és remélni megtanit, hogyan képződhetnek ki a legideálisabb javak, a természetfölötti javak tisztelete és szeretete modern családaink legnagyobb részében ? Hogyan fejleszthetnék gyermekükben okosságot, az igazságot, a lelki erősséget és mértékletességet, mikor a kereszt bölcseségét nem ismerik, mikor oly nagyon önzők, elpuhultak és élvezethajhászók ? . . . Bizony családaink legtöbbször semmi nevelést sem adnak gyermekeiknek, hanem mindent az iskolától várnak. S ha legalább támogatnák a iskolát, legalább együttműj ködnének vele ! . . . Legtöbb szülő mesterségesen lerontja gyermeke szivében az iskola, a tanár, az iskolai munka iránti szeretetet és tiszteletet. . . . Gyermekeiket az iskolai rendtartás és fegyelmi szabályok kijátszásában támogatják. Kifogyhatatlanok a mentő-okok kitalálásában, a hanyagság igazolásában; még a hazugságtól sem riadnak vissza. Nem csak gyermeküket, hanem az iskolát is rontják. A szülőkön nyugszik gyermekük boldogságának alapja, az ő feladatuk | annak felépítése. A római 'pogány is- • kólából is kerültek ki Tarsiciusok, ! Pongrácok, — pedig az pogány iskola, pogány világ volt, — de a családi ház, amelyből kikerültek, keresztény volt, szüleik izzig-vérig keresztények voltak, nem csak az anyakönyvben sa rubrikákban. Igazában nem is az iskola, hanem a szülői ház, a család a nevelésnek tulajdonképeni melegágya. Az erkölcsös család mindenható a nevelésben, legyőzi a társadalom, a nyilvános élet káros, kóros hatásait. A szülök szövetségére van szükségünk, hogy a ránk következő, vagy velünk együtt felserdülő nemzedék többre becsülje a tisztességet, a becsületet, szemérmet, munkát, a felsőbbséget, mint amely bennünket megelőzött, vagy oldalunk mellett kullog. Minden család megalkothatja a szövetség helyi fiókját. Kezdje meg otthon, kezdje meg ma és kevesebbet kell rettegnie, de többet dolgoznia, fáradnia vele és elsősorban a családnak magának kell keresztény módon éreznie és élnie. Agitációs vasárnap. A Kath. Népszövetség országos agitációs napot rendezett a kath. sajtó érdekében. Egyszerre több száz helyen fejtegették a szónokok a kath. sajtó fellendítésének mentől szélesebb körben való elterjedésének elodázhatatlan szükségességét. Mindenütt nagy volt a lelkesedés; sok embernek kinvilt a szeme, de azért még most is megdöbbentően nagy azoknak a katholikusoknak száma, akiknek a »Pesti Hirlap«, »A Nap«, »A Polgár«, a »Friss Újság«, az »Az Újság« stb. a kizárólagos szellemi táplálékuk. Igy aztán nem csoda, ha oly nehezen tudunk zöld ágra vergődni! Hiszen ellenségeink egyre jobban megizmosodnak a mi forintjainkból. A Kath. Sajtóegyesület egy évi fennállása óta sem tudott többet összegyűjteni 125 ezer koronánál! A nem kathoUgy szeretném az egész világnak kikiáltani, hogy milyen boldog vagyok! Vagy legalább ezeknek a száraz papírlapoknak tárhatnám fel lelkemet! Leírnám rájuk, mit érez a szivem, lelkem, egész mindenem. De nem, nem tudok irni. Csak ráborulok a száraz lapokra és sirok, sirok, hogy szivem majd meghasad az örömtől. Milyen édes lesz, ha majd előszedjük ezeket a lapokat pár év múlva és olvasgatjuk az én bolondos ötleteimet és nagyot nevetünk rajtuk. * 1900, szept. 28. Gyula elment. Pestre utazott, folytatni a munkát, hogy mielőbb biztositsa jövőjét. Jövőnket. Utolsó este együtt sétálgattunk kicsiny kertünkben. Gyula olyan szépen beszélt. Nem hallotta senki rajtam kivül, csak a jó Isten, De igaz, még illatozó virágaim is hallották. A piros szegfű, meg a fehér szegfű. — Lássa, Ilonkám, az emberek azt mondják, az első szerelem csak olyan gyermekes rajongás. Jön magától, reményeket, kétségeket, vágyakat kelt a szívben, de egyszer csak eltűnik magától, nyom nélkül, mint egy szép csalóka álom. De én megmutatom, i hogy az én első szerelmem nem gyerekes I rajongás, nem tűnik el nyom nélkül, mint egy szép, csalóka álom. Megmutatom, hogy az én első szerelmem nem csak első, hanem egyetlen, utolsó is. Megszorítottam a kezét. Megmutatjuk, Gyula. — Félek ettől a néhány évtől. Pest igen nagy város. Nagy városban sok a rossz ember. Érzem, kemény dolog vár rám. De a maga ártatlan jó szive megvédelmez majd a kísértések ellen. A maga jóságos arca a szivemben lesz elrejtve mindig. És ha a véletlen olyan arcokat hoz elém, amelyeknek egyetlen tekintete elég, hogy az embert kárhozatba döntse, magára gondolok csak és ez biztos ótalom lesz nekem. — Nyugodt vagyok, Gyula. Tudom, hogy igy lesz. — Köszünöm a bizalmát, Ilonkám. De mégis, most itt az Isten szabad ege alatt meg akarom fogadni, igaz férfiszavamra fogadom, hogy soha még, csak gondolatban sem leszek hűtlen igérelemhez. Amig ezt a két kezemet mozdítani birom, azon munkálkodom, hogy a mi kettőnk boldogságát biztosítsam. Ugy áldjon meg az Isten, amint megtartom fogadásomat. Kicsiny virágaim, a piros szegfű, a fe hér szegfű, mintha helyeslőleg bólogattak volna. Ugy, ugy. Ez az igazi férfi szava. Es én . . . óh, nem birtam a szivemmel. Odaborultam, sirva borultam arra az erős mellre, amelyikben olyan nemes sziv dobog. Ő olyan gyöngéden ölelt magához erős karjával, mintha a testvérje volnék. És lecsókolta szememről a könnyeket. — Én édes kis menyasszonyom! Legelismertebb c*g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme iPA, Fő-tér. S3» szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Í39 Kifogást«}»« mabém g» fórfiruMk, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasu§§ tascknak, erdőőröknek, psa úgyszintén minden pjjj egyenruüát viselő tesp3 uiletnek egyem'uliák oÜ legelegánsabban merlek uun