Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-20 / 38. szám

1908. szeptember 20. PAPA és VIDÉKE 3 katholikusok egyesületeket alkotunk. Hát bocsánatot kérek: a Szent Cecilia, a Szent Juliánná, a Szent Ferenc, vagy Szent Imre egylet, vagy a népszövetség vagy a katholikus sajtó-egyesület, vagy a katholikus legényegylet bántott-e va­laha valakit. (Igaz! Ugy van.) Hisz min­den egyesületünk mind azon alapszik, hogy az embereket tömöritse és meg­húzódjék csendben és éljen nyugodt egyszerűségben. Hisz az a baj, hogy sok egyesületünk van, igaz, de nem azért, mert van, hanem mert nem mozog, nem harcrakész, nem tetterős. Mi megalkottuk a Népszövetséget, nem bántani mást, de készen arra, hogy harcba szálljunk, ha bántanak ben­nünket. (Éljenzés és taps.) Itt ennél az egyesületnél, tisztelt,kongresszus, nem lehet azt kivánni, hogy mi mindig csak fejet hajtsunk ennek vagy annak az útbaigazítására, amely mindig csak azt mondja, hogy senkit se bántsunk, inkább tűrjünk csak szépen. Mi egy mozgó, életerős testületet akaruk, fürgét, mint a madársereg, erőset, mint a szikla, hatalmasat, mint a mennybolt. És tisztelt kongresszus, ez az egyesület van, létezik és a jövőben is fog létezni. (Éljenzés.) Fog létezni, mert időt szen­telünk arra, hogy a lelkekből lelket ko­vácsoljunk, mert időt szentelünk, hogy embert embernek müveljünk, mert időt szentelünk, hogy lássanak, halljanak, érezzenek, mert időt szentolünk, hogy életre keltsünk hallottakat és reábirjuk, hogy sorakozzanak ebbe a táborba, hol ember, embert akar fettalálni és meg­védeni. (Ugy van ! Éljenzés és taps.) Arra, hogy én tudjam, hogy itt a tavasz, nem kell, hogy kimenjek a ter­mészetbe. Ha látok egy fát és látom, hogy rügyezik, tudom, hogy itt a ta­vasz. Arra, hogy én megértsem azt, hogy a kathőlikus lelkekben itt a tavasz, elég ezt a rügyező fát látnom, amelyet Katholikns Népszövetségnek hivnak. (Tetszés és éljenzés.) A fa rügyezik, a fa él és a fa hatalmas lesz. Százado­kat fog elbírni és dacolni fog a vésszel, a viharral, mert a kereszténységért, hazánkért van ültetve és mert gyü­mölcsei e haza földjére fognak hullni. (Zajos éljenzés és taps.) Nem untatom önöket, t. kongresz­szus, engedjék még csak azt, hogy kettőre kérjem: Az egyik az, hogy so­rakozzanak a katholikus Népszövetség zászlaja alá. Ez a kisebb dolog. A na­gyobb az, hogy résztvevő kebellel hall­gassák meg felébarátjuk baját és se­gítsenek rajta, ha lehet. Mert a so­rakozás maga nem elég. Ember szóljon emberhez, emelje fel annak leikéi, vi­lágítsa fel gondolatát, keltse fel önere­jét és akkor a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk. Ugy legyen ! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.] Tanítók évkönyve. (Tanítók, tanítónők, lelkészek, nevelők, tanitónövendé­kek és a népnevelési ügy minden barátjának haszná­latára az 1908—9. iskolaevre szerkesztette Wolmuth Ernő, kiadja a Szent-István-Társulat.) Ára 1 korona. Több mint 300 oldalas, zsebkönyv alakú és nagy tartalma ellenére is kis helyet igénylő csinos kiállítású értékes munka ez, melynek rövid ismertetését a következőkben adva. be­szerzését az illetékes tényezőknek a legmele­gebben ajánljuk. Az évkönyv a Szent-István-társulat is­mertetésével kezdődik és miután a naptárak­ban és zsebkönyvekben szokásos naptári részt bélyeg,- posta- és távirda-dijszabást, valamint a külföldi pénzeket és a vasúti zónatarifát leközölte, folytatólag hat óratervet mutat be osztatlan es osztott népiskolák számára. A szerkesztőnek hangulatos behöszöntője után következik a tartalmas anyag, melyből a ta­nitó magasztos hivatásának úgyszólván min­den pillanatában, hiányos vagy elfogult isme­reteinek bármikor és bármi tekintetben szük­ségessé vált kiegészítésében kicsi, de szinte kiapadhatatlan forrásként csalhatatlan ténye­ket meríthet, mert az anyag a pedagógiai fejlettség mai legmagasabb fokán áll. Ott ta­lálja hazánk kat. népiskoláinak egyházi főha­tóságait egyházmegyék szerint rendezve, az országos kat. tanügyi tanácsot és tagjait, a kultuszminisztérium személyeit s különösen a VI., vagyis népiskolai ügyosztályt, a királyi tanfelügyelőket, a képzőket — melyből ugyan, tán azért, hogy még nem teljesek, a vesz­prémi egyházmegye két kath. tanitónőképzője hiányzik. —• Ezután egy tömören fogalmazott gyönyörű értekezés következik Giesswein ka­nonok tollából a szociális nevelésről és egy a keresztény szocializmust ismertető nagybecsű munka Prohászka püspöktől. A továbbiakban Komócy »A nemi felvilágosítás és az iskola« címen mond igen megszívlelendő igazságokat. Maga a szerző, Wohlmuth Ernő az iskolai könyvtárról, az ifjúsági olvasmányokról, a népkönyvtárakról és a népiratokról értekezik igen alaposan és mindegyik cikkében árjegy­zék-féle gyűjteményben ajánlja a megfelelő munkákat. Szebbnél szebb dolgozatokat to­vábbá Görcsöminek a szabad tanitásról, Em­bernek a kat. magyar iskolaegyletről, Hero­deknek a vakokról, Erdősinek a pásztorjáté­kokról és általában ifjúsági színdarabokról. Medgyesinek a siketnéma gyermekekről, Hor­vátnak a beszédhibákról, Bertalannak a kath tanítók segélyalapjáról, Dobosnak az Eötvös­alapról, Farkasnak általában a természetes élet-és gyógymódokról, Székelynek a tanítók járandóságairól és dr. Pacsérinak ugyané té­máról szóló kisebb-nagyobb cikkei, melyek­ben szakavatott tollak dióhéjban, és mégis világos, érthető előadásban valóságos tárhá­zat nyújtanak a különböző alkalmak és szük­ségletek számára. Következik azután a népiskolai tantár­gyak eddigi mostohájának, az éneknek tani­tásáre egy vezérkönyv*, melyet az el. isk III. osztálya számára irt Lanzeritsch Antal, szé­kesfehérvári tanitó. Az elemi iskolai énekta­nításban eddig követett rendszertelenségek ki­küszöbölésére tervszerűen csoportosított és 35 énekórára taglalt, nyilvánvalóan hosszas és kiváló szakértelemmel eszközölt tanítás ta­pasztalatain átszűrődött páratlan munka ez> melyet nem alap nélkül tüntetett ki az első pályadijjal a fehérmegyei tanitó-egyesület. Sikerültebbnél-sikerültebb mintaleckék ahkjá­I ban, a szakember zenepedagógiai tudásával, ! a tanítás módszerének könnyedségével mu­tatja be a nevezett osztály tananyagát,. Anél­kül, hogy az évkönyv neves szerkesztőjének és többi illusztris munkatársának érdemeiből bármit is óhajtanék levonni, kénytelenek va­gyunk elismerni, hogy az eddig felületesen, mostohán, sokhelyen éppen helytelenül kezelt elemi énekoktatás sivár, fejletlen és részben a kellő fokon innen vagy tul haladó irodal­mában nemcsak hiánypótló, hanem egysze­rűen úttörő munkával ruházta fel Lánzerisch a magyar kat. tanítóságot és már ezen egy ok is igazolja, hogy a szóban levő Tanítók évkönyve oly munka, melyet tanítóinknak a legmelegebben kell ajánlanunk annál is inkább, mert (lásd a Népnevelő 1908. szept. 13. szá­mát) okkal-móddal ahhoz a tanitók még díj­talanul is hozzájuthatnak. Sz. S. Színház. A nagy szünidő leteltével, mikor az ez­rekre meqő deáksereg újra felkereste váro­sunk iskoláit, mintegy varázsütésre megélén­kültek utcáink, melyeknek még tarkább és mozgalmasabb képet az itt időző és átvonuló nagyszámú katonaság adott. Most, hogy a ka­tonák elvonultak, helyüket színészeink töltik be, kik Pápa város megszokott, egyszerű né­pességégének festői változatos képet kölcsö­nöznek. Szalkay Lajos színigazgató, ki Pápa cipés z-ü zletc Legelismertebb cég ! CSQMASZ DENES egjutányosabb árak ! jg ©©©©©©©©©© —————— »-J Elvállal minden e szakmába vágó uri-, női- és gyermek­cipőket, pontos kiszolgálás mellett. . — Javításokat öt Üzlethelyiség: Deák Ferenc-u. 3. , akás: Hunyadi János-u. 25. © P er c alatt eszközöl. — Lát­n £ n « ______ hatatlan foltot készít bár­• -f» • • X9 mikor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom