Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-20 / 38. szám

4. PÁPA és VIDÉKE 1908. szeptembe r 20. színészetének történetében, különösen annak utolsó évtizedében a legszerencsésebb, igy mondhatnók, a legkedveltebb igazgató mellék­névre tett szert, társulatával szept. 15-én is­mét megkezdette a 40 előadásra hirdetett, tehát okt. 25-éig tervezett előadásokat. Be­vonulása meglehetős csendben, zajtalanul folyt le és a közönség még ma is, noha már több előadást tartott a társulat, mintha tudomást se szerzett volna színészeink ittlétéről. Igaz, hogy a társulat vezető eleme, különösen a művésznők gárdája csaknem teljesen uj, a régi, ismerős, szimpatikus primadonnák és drámai hősnők helyét ismeretlen és igy bi­zalmatlansággal találkozó tagok töltik be. — a közönség is lasabban kezdi felvenni régi szokását, a dicsérendő szinpártolást. Kissé kora volna az uj művésznők és művészek művészi értékéről határozott véle­ményt mondant, hisz' e heti referádánk csak három előadásról számolhat be, mégis meg­kockáztatjuk azt a jóslatot, hogy a színház­látogatók sokáig fognak küzdeni régi, felejt­hetetlen emlékeikkel, melyeket Kormos, Ho­lécy, stb., Gyárfás, Szatmári stb. véstek a lelkükbe és melyek miatt az uj erők minden' dicsérendő törekvésük mellett is, csak nehe­zen és nagynehezen és nagysokára fognak az őket tán megillető népszerűségre emelkedhetni. A férfiak, köztük a népszerű Bátorival, nagyrészt régi, kedves ismerőseink, úgyszin­tén az énekkar és a derék karmester is. Kissé javult, jobban mondva bővült a zene­kar is, melybe egy oboa és egy harsona ke­rült, noha eddig még másodhegedüst mindig nem hallottunk. , Reméljük „a legjobbat. Az igazgató, — (végtére is az ő dolga) — meg fogja tatálni az utat és módot, melyeken elérheti, a mire vágyódik, — az anyagi sikert s ha neki az meglesz, bizonyára mi sem fogunk panaszra találni, mert az anyagi sikert csakis kitűnő előadásokkal és helyesen megválasztott mű­sorral lehet kivívni. Referádánk a következő : Kedden volt a bemutató előadás. Egy 4 felvonásos, Bernstein-féle szinmű, a nagy hirre vergődött Sámson került színre. Az elő­adás a kitűzött időnél fél órával később vette kezdetét, mert a zenekar hangszerei még nem voltak kéznél s igy csaknem éjfél lett, mire véget ért a bemutató előadás. A szín­darab nevét a bibliai Sámsontól kapta, aki meggyalázóin, a filiszteusokon ugy állt bo­szut, hogy a csarnok hatalmas oszlopait meg­rázva, — noha saját magával, — a romok alá temette. A színműben egy bankár (Kovács) a Sámson, kinek családi boldogságát egy másik pénzember (Déry) feldúlja. — n. bankár egy tőzsdei manipulációval a felesége csábitóját tönkreteszi, nem törődve azzal, hogy saját, maga is koldussá lesz. Nagy jóakarat kell hozzá, hogy a hasonlatot elfo­gadhatónak találjuk, de ez végtére is mellé­kes; másodrendű dolog az, hogy egy jól meg­irt színműnek milyen cimet adtak. Sokkal fontosabb maga a darab. Erről pedig nem sok jót, de annál több rosszat mondhatnánk. Hisz, hogy egyebet ne említsünk, minthogy az egész darabon keresztül állandóan a leg­piszkosabb utcasarki cimmel illetik egymást az ellenfelek, már is elegendő a színmű elité lésére. Nem találunk továbbá semmi olyan természetességet, melyben megnyugodhatnánk'. Az uj drámai hősnő, Verő Janka ugyan ösz­szesz;edte minden erejét, a már emiitetteken kivül Tömbömé, Bátori, Gyenis, Sinkó a kisebb szerepekben szintén igyekeztek minden lehetőt elkövetni a siker érdekében, hiába volt, a középszerűnél nagyobb sikert biztosí­tani Sámsonnak nem lehetett. Valamivel nagyobb eredménynyel vég­ződött a Tatárjárás cimü operett, melyet szerdán adtak. Kálmán Imre zenéje megfi­gyelésre méltó. Egy-két dallama máris telje­sen népszerű. Ezekkel tehát könnyű sikere­ket aratni. Csakhogy ott volt elhibázva, hogy a tavali naggyakorlaton még Kormos volt az önkéntes, ki mos' már e társulatnál ki­szolgált. Helyét uj. szubrett foglalta el. Bor­bély Lili, ki még az adj egy édes csókot-, vagy amint jobban ismerik, a reglama dal­ban sem tudott ugy érvényesülni, hogy Kor­mos eszünkbe ne jusson. Sokat nevettünk ezúttal is Bátorinak, a tart. bakahadnagynak, kitűnő volt Fábián a bárónő és jó Inke mint főhadnagy, nagyobb énekszerapeket azon­ban mégse kellene vallalnia. Jobban énekelt Vámos, a szakaszvezető. Kitűnő volt továbbá Sinkó (Treszka) és Kovács (tábornok). Csütörtökön A tanítónő c. falusi élet­kép, Bródynak a kétes értékű műve került előadásra. Ha egyszer életkép, hát legyen az. Egy katholikus plébános szájába olyan sza­vakat ad, melyeket az nem mondhatott, egy kath. iskolaszék tagjai sorába felveszi az izr. bérlőt, stb. Nincs helye a fegyelmi eljárásnak illetve az. ítélet végrehajtásának sem ugy, mint azt Bródy irja. Verő Jankának azonban az előadás javára volt, mert a közönség szemmel láthatólag igen melegen fogadta alakításait. Béry, ki az egyetlen jó szerep­ben, ifjú nagy Istvánban szerepelt, hasonlóan igen'kitűnt. Jól festett Gyenise, a káplán és elfogadhatóan játszott hike, a tanitó. Sinkó, Bátori, Kovács stb is tetszett. Pénteken a Nagymama, szombaton a Dollárkirálynő ment. Ezekről a jövő számban. (x.) HÍREK. / .____ Br. Hornig Károly kitüntetése. A hivatalos lap csütörtöki száma osztatlan örömet keltett a nagy veszprémi egyház­megye területén. Báró Hornig Károlyt, az egyházmegye jubiláris fó'pásztorát a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki a király. A legfelsó'bb helyről jött ki­tüntetés nemcsak a megyéspüspök ur dicsősége, hanem fényt áraszt az egész egyházmegyére, melynek felvirágoztatá­sán a nemesszivü főpásztor két évtize­den át szívvel-lélekkel fáradozott. A veszprémi hadgyakorlatok. Fölös­leges munkát végeznénk, ha a nagy hadgya­korlatról részletesen be akarnánk számolni t. olvasóinknak. Hiszen a napilapok nap-nap után hasábos közleményeket irtak róla. Csak azt emiitjük, hogy Őfelségét igen kellemesen érintette az a meleg, szivből fakadt fogadta­tás, melyben vármegyénk lelkes közönsége őt részesítette. Amerre ment, a nép mindenütt viharos éljenzéssel, kendőlobogtatással, ujjongó örömmel üdvözölte rég nem látott uralkodó­ját s trónjának örökösét, a daliás Ferenc Ferdinánd királyi főherceget. Őfelsége pénte­ken délután távozott el különvonaton Vesz­prémből, melyet valósagos tündérvárossá va­rázsolt ez a királyi látogatás. A VIII. Kath. naggyülés. Lélekemelő jelenetek közt folyt le a katholikusok VIII. Orsz. nagygyűlése. A tanácskozások folyamán számos rendkivüli praktikus felszólalás hang­zott el, melyekre alkalomadtán visszatérünk. A katholicizmus nagy napjain — mint la­punk mult számában emiitettük — megjelen­tek a pápai kath. körök megbizott képviselői is, kik hitükben megerősödve, tapasztalatok­ban gazdagodva tértek vissza városunkba. Személyi hir. Mészáros Károly, váro­sunk polgármestere f. hó 16-án megkezdte 14 napos szabadságát. Kinevezés. Dr. Bereczk Gyula segéd­lelkészt hitoktatóvá, Kauzli Gyula ugodi káplánt pedig pápai káplánná nevezte ki a megyéspüspök. — .Gratulálunk. Megyegyülés. Veszprémvármegye tör­vényhatósági bizottsága f. hó 21-én tartja meg rendes őszi közgyűléséi. A tárgysorozat legfontosabb pontja a jövő évi költségvetés megállapítása. Átvonuló katonaság. Pénteken dél­előtt fél 10-kor verték vissza a Bakony bér­cei az »Ablasent«, mely a hadgyakorlatok végét jelentette. A hazatérő katonaságból mintegy 30—35 ezer ember vonni át váro­sunkon. Polgármesterek egyesülete. A rende­sett tanécsu városok polgármesterei országos egyesületet alakítottak. Az egyesület mozgal­mat indit a városok fejlődéso, felvirágoztatása és jogainak megvédése érdekében, összekötő kapocs a városi tisztviselők között, támo­gatja a tisztviselők törekvését. Figyelemmel kíséri és tanulmányozza a városok közéletét, megismerteti a városok fejlesztésére vonatkozó ujitasokat, módot ad a szakkérdések meg­vitatására, elősegiti a szakmunkák kiadását. Az egyesület alapszabályai kimondják, hogy működése köréből a politika ki van zárva. Az alapszabályokat a belügyminiszter most jóváhagyta s a rendezett tanácsú polgár­mesterek megindították az akciót az egyesü­let megalakítására. Kétségtelen, hogy a ren­dezett tanácsú városok együttes föllépése nagy mértékben előre fogja juttatni a váro­sok fejlődésének a dolgát. A veszprémi színház megnyitása. Csü­törtökön nyilt meg az újonnan épült veszprémi szinház nagy és előkelő közönség jelenlétében. A szinház, melyet Medgyaszay építész tervei szerint készítettek, szerdán még nem volt ké­szen, úgyhogy a primádonnák és művészek elbusult arccal nézték a sok-sok állványt, piktort és kőmivest, akiknek a kezében csak ugy égett a munka, mert hire járt, hogy maga a király is résztvesz a megnyitó előadáson. Gsak ennek a lázas és megfeszített munkának köszönhető, hogy a belső berendezés elkészült csütörtök estére. A megnyitó előadáson a vá­ros és megye előkelőségein kivül résztvettek:

Next

/
Oldalképek
Tartalom