Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-09-20 / 38. szám

2. PAPA és VIDEKE 1908. szeptember 13 gét, hogy teremt valamit, hogy alkot s hogy ujat tud gyártani. Amig gépiesen gyártja a padozatot, amelyen állunk, vagy gépiesen 1 veri ki a traverzákat, amelyek a boltozatot a fejünk fölé emelik, addig csak gép ő; de ha tervezi ezt, ha önmaga alkotta meg, ha ő jön rá, akkor már öntudatos lélek, amely maradandót alkot és amelynek alkotása magán hordja külsőségeiben és belső tartalmának erejénél fogva is azt az isteni valamit, amit csak a lélek adhat meg, amit csak a lélek lehelhet belénk. Tisztelt kongresszus ! Neküqk mi a kötelességünk? Mi a Népszövetséget nem azért alkottuk meg, hogy végigkunyeráljuk az embereket és pénzt gyűjtsünk; mi azért alkottuk meg, hogy mindenki egyformán tagja legyen. A szegény, azt az egy koronát lefizetve, épp olyan legyen, mint a gazdag. A hatalmas, a nagynevű, épp azokat a jogokat gyakorolja, amelyeket a legszegényebb is; a különbség csak abban van, hogy arra a gazdagra, arra a műveltre terheket ró ez a népszövetségi tagság, azt a terhet, hogy segítsen a a szegényen, a gyámoltalanon, az együgyün, a jámboron, azon, aki magát az élet dolgaiban, hit- és erkölcsi viszonyaiban, társadalmi pozíciójában, anyagi kérdéseiben megértetni, kifejezni nem tudja. (Igaz ! Ugy van!) És ha mi összeálltunk és megcsináltuk ezt a szövetséget, csináljuk azért, hogy öntudatra keltsük a lelkeket, arra az öntudatra, amely az iparosnak, amint az előbb vázoltam, megadatik, ha gondolkozik, ha érez s mely megadatik a földmivelőnek, ha okszerűen műveli a földjét. Ezt adjuk meg társadalmi szempontból is a lelkeknek, hogy öntudatra ébredve álljanak erőben, sziklaszilárdan. Ami egyesületünknek eszközei világosak és tiszták, mint a kristály; célunk olyan, mint a fénylő nap; szabálya törvény, amely szét kell, hogy terjedjen a lelkeken, erő, amely vonz a szeretet melegségénél fogva, szikla, amelyet egy isteni sugallat lökött ki a lelkek mélyéből ide a világra, hatalom, amelyet meg nem dönthet senki, sas, amelynek egyik szárnya ott lebeg a Kárpátok tetején, mig a másik az Adria gyöngyének tengerét csapkodja. (Élénk tetszés és taps.) És, t. kongresszus, jól jegyezzék meg, hogy az arany sem terem ugy, mint a szikla, vagy a föld a földtekén. A búzát meg kell művelni, mig a gizgaz buján tenyészik. A rőzsa, hogy illatával kedveskedjék nekünk, művelést igényel. A lélek is ilyen. És mi ezeket a lelkeket kívántuk megművelni. Miért? Azért, hogy amint a szociáldemokrácia azt mondja, hogy a világ proletárjait egyesíti, mi azt mondhassuk: Egyesitjük a világ katholikusait, a világ lelki demokratáit, megalkotván a a keresztény-szocializmust, (Élénk éljenzés.) ahol mindenki egyforma. A legfőbb, a leghatalmasabb gondolat az, hogy egyformák legyünk lélekben, gondolkodásban, tettben, cselekedetben. (Ugy van ! Éljenzés.) és akkor, ha egyesülünk, ha öntudatunk van, akkor vészt és vihart kiállunk. Mert furcsa dolog az, hogy bennünket népszövetséget támadnak azért, mert meg mertünk aiakulni. Rámutatatott elnökünk, Rakovszky barátom, (Éljenzés.) hogy hogyan és miért alakultunk, hogy az alakulás pillanatától kezdve hangoztattuk-. Senkit sem akarunk támadni és bántani, csak magunk jogait akarjuk megvédeni. (Ugy van!) És ime gonosz, botor, ostoba beszédek hangzanak el és e beszédekben azt vetik szemünkre, hogy mi — Akkor füllentett a fiad! — Tőled tanulta! Láttam, hogy tanácsosabb lesz hallgatni. Bementem a szobába, elringattam a kis Ferikét, aztán elbúcsúztam. Öreg este volt már, mire hazaértem. Az akácfák valóságos erdőt alkotnak; nem csuda hát, ha tavasszal tele van a falunk akácfavirággal, akác virágjának édes illatával . . . Alig láttam már a templomot. Csak elmosódó körvonalai tűntek föl az egyre jobban aláboruló éjszakában. De, ahogy megpillantottam, önkéntelenül is elmosolyodtam,- pedig ugyancsak nem volt nevetni való kedvem. Eszembe jutott egy-két jóizü történet, mely hozzá fűződik. A mi templomunk nagy arányaival, óriási méreteivel már messziről magára vonja a figyelmet. Belefér vagy — 150 ember. A prédikáló-szék elég nagy volna egy embernek, csak az a baj, hogy örökké izeg-mozog. Mindig attól félek, mikor prédikálok, hogy egyszer csak kedve kerekedik a sétáláshoz s akkor én — lepottyanok. De a fürgeségén kivül van még olyan tulajdonsága is, amilyent sehol a világon nem láttam. T. i. nincs felvezető I lépcsője. Hát akkor hogyan megy föl a pap ? Nem kell félteni a boronkaiakat: van azoknak magukhoz való eszük. (Talán több is, mint kellene!) Prédikáció előtt odatesznek a szószék alá egy hatalmas széket, melyre valóságos művészet fellépni; kinyitják a szószék ajtaját s azt mondják: tessen, kérem belépnyi! Van azonban a mi templomunknak még egy élő nevezetessége is. A Csana bácsi, a sekrestyés. Nagyon okos ember. Kisbíró, postás, harangozó, sekrestyés, temetőőr és halotkém egy személyben. A harangozás terén valóságos ezermester. Három harang lóg a toronyban. Ha be kell harangozni, egyszerre huzza mind a hármat. Ő maga. Igaz, hogy nem egészen akkorák, mint a moszkvai nagy harang, de azért lehetetlen tőle elvitatni az ezermesterséget. Juliusban az egyik nap rosszul éreztem magamat. Fölizentem a Csana bácsinak, hogy nem misézek, menjen egész nyugodtan dolgozni. Később, ugy kilenc óra tájban kissé jobban lettem. Nem ettem még egy falatot sem, nem ittam egy kortyot sem, — nem volt semmi akadálya a misézésnek. A sekrestyés persze nem volt otthon, de a lánya ott játszott a porban. — Hol van a templom kulcsa?—kérdem tőle? — Alighanem ott lesz a tanyiszrába. Bementem a konyhába. S legnagyobb örömömre azonnal ráakadtam a tarisznyára. Ott lógott a falon, a csutora mellett. Hamarosan kivettem a kulcsot és fölsiettem a templomba. Miniszterem persze nem volt, mert az csak a harangszóra szokott előugrani a szomszédból. Mit csináljak2. Gondoltam merészet és nagyot: megragadtam mind a három kötelet s megrántottam Isten igazába. A harangok jajgattak, sikongtak, kongtak, de legalább — szóltak. S ez a fő. Aztán szépen előkészítettem a vizet és a bort, meggyújtottam a gyertyákat és — vártam. Egyszerre csak beront nagy robajjal a a minisztergyerek. Álmosan, szutykosan, mint ahogy egy vakációzó másodikos gimnázistához illik. Akkorákat fujt, hogy majdnem elaludtak a gyertyák. Sebaj! Csakhogy itt van! Hamarosan előkerestem a miseruhákat, felöltöztem és kimentem misézni. (Folyt, köv.) •i - 09 Kifogástalan szabás« —— \ J* __ ff «O fórfiruhák, papiruhák Legelismertebb c

Y V ÁG O DEZSŐ ^»^tüntetvol | —{£££££ 1 r • X» ' O 1 • j_j_ , Él tasoknak, erdőőröknek, első pápai fern-divatterme |

eÄ3t i . So tületnek egyenruhák 1APA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek, m legelegánsabbanmertekmá

n I