Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-07-05 / 27. szám

6. PÁPA és VIDÉKE 1908. julius 19. Az uj társelnök merész álmokat szőtt. Magas színvonalon álló felolvasó estéket akart rendezni, ahol mindenki megtalálja, a miben szivének, lelkének gyönyörűsége telik. Nagy népszerűsége lehetővé telte, hogy az intelligenciát is belevonja a szereplők sorába. S ezzel egy csapásra megoldotta a. föladatát. Finom Ízlésével, erősen kifejlett művészi érzékével sikerült megtalálnia a legjobb erőket. S egyszerre csak azt vettük észre, hogy a Kath. Kör estélyein együtt látjuk az egész Kath társadalmat: az intelligenciát csak ugy, mint az egyszerűbb osztályokat. S ennek a gyakori együttlétnek megvolt az a megbecsülhetetlen eredménye, hogy a valasztófalak ledőltek s a kath. közönségben kifejlődött az összetartozás szükségességének a tudata. Ezek az estélyek tiszta erkölcsi felfogást terjesztettek, megerősítették a kath. érzést, lobogó lángra gyújtották a hazafias érzületet, fejlesztették a művészi érzéket. Legszebb és' iegfeledhetetlenebb sikerei a ragyogó művészi estélyekhez fűződnek. Igaz, hogy sokat kilincselt, szabad idejének legnagyobb részét feláldozta, de — nem fáradt hiába ! Igaz szívből sajnáljuk távozását ! Takács Gedeonról, mint a Kath. Legényegyesület elnökéről nem beszélek. Ott voltam a télen, mikor az egyleti helyiségben leleplezték az arcképét. És nem egy erőslelkü iparos ifjúnak a szemében láttam könynyet csillogni. Néma beszéd. De érthető. Mert van benne szerető sziv, nemesen érző lélek. Csak lapunk legkedvesebb, legodaadóbb munkatársát, lelkét, vezérét siratom benne. Ott volt a lap bölcsőjénél. Dédelgette, ápolgatta a gyenge, de nagyra hivatott kisdedet s dolgozott, küzdött, (áradott szóval és tollal — még betegen is — hogy a többi helyi lappal fel tudjuk venni a versenyt. A milyen megbecsülhetetlen erő volt Szekeres a Kath. Körben, éppoly pótolhatatlan munkatárs volt Takács Gedeon lapunknál. ' A szive tele van gyengédséggel és szeretettel a kis emberek iránt. Az ő érdekeikéri, városunk jó voltáért irt, dolgozott legtöbbet. S amily melegszívű szószólója volt minden nemes, emberbaráti törekvésnek, époly kérlelhetetlen ellensége volt minden bujkálásnak, minden visszaélésnek. Csodálatos, szinte kiapadhatatlan volt az energiája. Mikor betegen feküdt, hozzá jártunk lelkesedést szivni, uj erőt meríteni a sokszor reménytelennek, meddőnek látszó küzdelemhez. Tudjuk, hogy a miénk marad is, de lapunk nagyon megsínyli távozását. * A Kath. Kör földjéből kiszakítottak két erős gyökeret . . . Elmentek, édes testvéreim! De a lelketek — érzem — itt ma»ad. Mert azokat a harcokat, melyeket becsülettel, férfias bátorsággal végig küzdöttetek, elfelejteni nem lehet. Ki a Tapolcza vizét issza, vágyik annak szive vissza . . . Másutt is teremhet számotokra babér, — de első sikereitek éhhez a helyhez fűződnek. Rögös uton jártatok. Pedig megtehettétek volna Ti is — nagyobb joggal, mint mások — hogy visszavonultok. Sok keserű csalódástól menekültetek volna meg. sok édes illúzióval távoznátok . . . De ti a nehezebbik részt választottátok. Megértettétek, mivel tartoztok egyháztoknak ós édes magyar hazátoknak. Köszönjük fáradozástokat. Áldjon meg érte Benneteket a jóságos Isten ! Isten Veletek! Városi közgyűlés. Szombaton, junius 27-én közgyűlés volt, amelyen mintegy 90 képviselő jelent meg. A polgármester a jlcv. felolvasása után tudomására adta a közgyűlésnek azt, hogy a közoktatásügyi miniszter a színház átalakítására 60000 koronát adott a városnak. Az összeget 20 évi 3000 koronás részletben fogja folyósítani. A közgyűlés örömmel vette ezt a jelentést tudomásul. Interpellációk: Halász Mihály az öntözés hiányosságát tette szóvá. Kellner Vilmos a sertésvágó-hid felállítását követelte. Keresztes Gyula egy régi határozat keresztülvitelét sürgette. Azt t. i., hogy a Kisfaludv -utcát kövezzék ki, mert ezt a képviselő-testület már egy évvel ezelőtt elhatározta. Az interpellálok megnyugodtak a polgármester azon kijelentésében, hogy az emiitett bajokon rövid időn belül segítenek. A városi tisztviselők fizetésrendezése. Az ügynek előadója Antal Géza dr. volt: Hogy az ügyet meggyőzően és világoAz asszony kiment a hajósaionból, magára hagyva az idegeneket. — Nagy Isten! Hát ön az valóban — kiáltá végre a férfi izgatottan. — Én is ugyanezt kérdem öntől — válaszolt a nő, — nem tudom magamnak me magyarázni az ön ittlétét. — Jól érzi már magát, vagy szüksége van valamire? — Köszönöm, semmit sem kívánok. — Ugy tűnik fel nekem — folytatá az idegen — mintha álmodnám! Tiz év múlva egy gőzhajón ily körülmények közt találkozni, ez igazán rendkívül véletlen dolog. — Bizony, rendkívül véletlen — ismétlé mosolyogva a hölgy. — A mult héten érkeztem Indiából Londonba; de mivel itt nem találkoztam régi ismerőseim közül senkivel, elhatároztam, hogy egy kis kirándulásra Dublinba megyek és meglátogatom régi jó barátomat Maquire Vince nagykereskedőt. Valóban nagyon különös esemény, midőn két házastárs tiz évi különélés után a tengeren találkozik. — Hova akar menni, Mary? kérdé hirtelen, midőn látta, hogy a hölgy fölemelkedik. Semmi okom sincs, hogy tovább is itt maradjak és visszaidézzük' a régi kellemetlen emlékeket, felelt a hölgy nyugodtan. Ha ön fél velem együtt lenni, udvariaskodott a férfi, akkor inkább én távozom és felmegyek a fedélzetre.. A feketeruhás nő kinézett a salon ablakán : — Ne menjen, ily időben lehetetlen kimennie, iszonyú vihar van. — Köszönöm, Mary! mondá a férfi szelíden; ha már a véletlen ily csodálatos módon összehozott bennünket, legalább töltsük el e néhány órát barátságosan; ne legyünk ellenségek. —- Ellenségek! kiáltá gúnyosan a hölgy, mért lennénk ellenségek? — Hallgassa meg ajánlatomat inkább teázzunk együtt és beszélgessünk ha már találkoztunk. Bármily izgatott volt is a hölgy e váratlan találka miatt, még sem folythatta vissza mosolyát és szivesen engedett az egyszerű ajánlatnak. A különös dolog pedig ugy történt, hogy az idegen férfi és nő tényleg házastársak voltak, de már tiz év óta külön éltek. Az előkelő, dúsgazdag Thirlby Ferenc nagykereskedő körülbelül tizenegy évvel ezelőtt vette nőül a kiváló, tekintélyes angol családból származó Harbrowe Mary kisasszonyt. Az első hónapokat Amerikában, majd Európában, különösen Olaszország örökké derült ege alatt töltötték nászutazásokkal és boldogságukat semmi sem zavarta. De midőn visszatértek a ködös, rideg Angolországba, Sir Thirlby hanyag férjnek bizonyult. Feleségének a legnagyobb kényelmet nyújtotta, de többet gondolt a clubra, mint feleségére. Ha nejével, aki pedig nagyon kedves teremtés volt, társalgott, nem érezte jól magát és szivesebben töltötte idejét a clubokban, a tőzsdéken, mint odahaza. Végre, midőn már mindketten éreztek, hogy teljesen elhidegültek egymás iránt, lady Thirlby visszatért szüleihez egy kies falusi birtokra: Sir Legelismertebb c^g. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme iPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek {elvétetnek. Kifogástalan szabása fórfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mércék utá n