Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-05-17 / 20. szám
2 PAPA és VIDÉKE 1908 május 17; józan ember nem ad hitelt szavainak. Itt is u.y van. Az a tanító, aki maga sem mintagazda, a gazdasági irányú népoktatás szolgálatában gyönge missziót teljesít. S hogy. tanítóink eddig gyönge missziót tel jesítettek e téren, kitűnik népünk gazdálkodási rendszeréből, melynek folyománya, hogy jövödelme nem áll arányban a magyar föld termőképességével. De kitűnik még másból is Abból t i., hogy nóptiuk nem veszi komolyan az őt oktatni akaró hatósági közegeket (.vándorlanitök, méhészeti, szőlészeti stb. vándortanítókat), hanem ehelyett követi az apáitól eltanult és ma már ósdi gazdálkodást Sokat tudnának beázélni népünk gyarló felfogásáról ezek a vándortanítók. inert' már nem egyszer hallották, hogy : ..Könyvből nem lehet gazdálkodni " És hogy: „Beszélni fékve is lehet!" De hogy ez igy van, csak részben felelősek tanítóink, a felelősség súlya gyarló gazdasági oktatásunkon nyugszik, mely a kisbirtokos igényét számításon kívül hagyta. Oka továbbá népünk e maradiságának a mult korszelleme, mely arra birta köznépünket, hogy nem egy esetben áruba bocsássa meggyőződését és borba fojtsa lelkiismerete tiltakozó szavát. E sajnálatos körülmény visszhangjai ma is fellelhetők nem egy helyen. íme csak egy példa : X. megyében a gazdasági egyesület titkára a tejszövetkezetek megalakítása végett körútra indulván, Y. községben is értekezletre hivatta össze a falu gazdáit. Magyarázza a tejszövetkezetek hasznos voltát, felajánlja közreműködését s midőn végre a megalakítás kimondására kerül a sor, feláll az egyik koloinpolos, — ki mellesleg mondva kortes szokott lenni — s elkiáltja magát: „Nem szavazunk rá!" Mire a többi jelenvolt szinte egyhangúan rázenditi, 1 liogy: nem .adjuk meg neki!" (Nenr is lett ott tejszövetkezet ós most sincs.). Így fogta és fogja fel sok helyütt ma is a nép az,on jóakaratú tanácsokat, melyekkel sorsán enyhíteni, körmyiteni akarnak. így bosszulják meg magukat az apák hibái a gyermekeken is De van remény, hogy e kettős bajon is lehet segíteni és fogunk segíteni. Két é? multán. Folyó hó lő-én mult két éve, hogy megnyílt a »Pápa és vidéke keresztény fo. gyaszL si és értékesítő szövetkezet.Iparosok, földmivesek és munkások alakították. Lelkesedésük vem volt szalmaláng, hanem ma is égő tűz, melyet a lekicsinylés, megvetés és rágalom özöne ,el nem. olthatott. Ez fejlesztette ily rövid két év alatt hatalmassá a szövetkezetet, melyet most már furfang vagy bojkott meg nem ingathat. Az ellenségek gúnyolódása régen félelemre változott, mert belátták, hogy minden támadásuk sziklára hányt borsóként, hullott le a nép összetartásának bástyáiról. A m. kir. dohánygyár ezer munkásnője, a szovőgyári munkásnők, a felső- és alsóváros gazdaközönsége és az iparosok zöme kapta erős vállaira a gyönyörű népintézményt, hogy megmutassa'egész Magyarországnak. Külön elismerés illeti a hivatalnoki kart, melynek számos tagja szintén hű vásárlója a szövetkezetnek. Legyen hála azoknak, kik nem tagjai ugyan a szövetkezetnek, de azért kezdettől fogva hü vevői. Meg kell irt ég említeni azokat a falusi szövetkezeteket és helybeli kiskereskedőket, kik pártfogásukkal Pápa város egyik legnagyobb 1 forgalmú üzletévé tették "szövetkezetünket. . Megszűnt már minden bojkott, kivéve az izraelita lisztkéreskedők molnár-bojkottját. Ha ezt lé nem verhetjük, az a keresztény háziasszonyok örök szégyene marad. Midőn valakinek a háza ég, még életünk kockáztatásával is .segítségére futunk Ég a szövetkezet malma, mert keresztény üzletnek őrölt, menjünk és segítsünk rajta-, egy-két nónap elég a bojkott örök leverésére Ne . engedjünk felekezeti gyűlöletből bilincset verni a szabad iparra, de ha ezt a zsidó lisztesek megtették, nekünk is felekezeti alapon kell a bilincset szétzúzni oly módon, hogy keresztény háziasszony csak keresztény lisztkereskedőtől vásároljon. Csudálom, hogy akad még keresztény háziasszony, aki nem röstell lábát betenn. ha már egyszer tőrbe csaltuk'?'Rajta, támadjunk rájuk, ne meneküljön meg közülök egy sem! így legalább még gyermekeik, sem fognak nekünk soha bajt okozni.« És a gonosz hangnak meg volt a hatása ... A héttornyu város lakói megtámadták a dánokat, kiket még előbb barátságosan megvendégeltek. Még az asszonyokat és gyermekeket is megülték. Haafager embereinek vére boszuért kiáltott, fel az .egek egére: »Bíztam szavatokban. Bíztam bennetek és a ti Istenetekben. A ti kéresztetek árnyékában vonultam be várostokba, a ti Istentek felelős ezért a gazságért.«' Hajnalhasadtakor minden elcsendesült... Ekkor (elemelkedett térdéről az apát és igy kiáltott fel: »Istenem! Te hallottad mindezt, adj választ!« S ime, rémítő zúgás jött a tenger felől; mintha a mélységnek nyelve lett volna, a szerzetesek remegve borultak térdre, csak az apát mondá': »íme, az Isten szava, mely a vizekből hangzik. Ő válaszolt.« És e borzasztó viharban óriási hullám emelkedett fel. mely kiöntött a partra; ezen áradáshoz hasonló még sohasem volt a világon. A tenger elárasztotta vizével a szárazföldet; az ár folyton emelkedett, mig végre a legmagasabb tornyot is elnyelte. A héttornyu város lakosai menekültek a vízár elől, de mindnyájan elvesztek. A dúsgazdag város, a hét óriási torony, a négy művészi templom, a kikötő, a sok remek utca, szóval minden a hullámokba temetkezett. De a víz még mindig emelkedett, már elérte a hegyet, hol az apátság állott. Ekkor az apát Istenhez fohászkodott, ki meghallgatta és a vizek nem emelkedtek tovább. . . . E megdöbbentő történetet .jól ismerik azok a szegény, elhagyatott halászok, kik e bus partvidék sziklái között tanyáznak. Közülök nem egy találkozik, ki látta már a tenger tiszta vize alatt az eltemetett várost, midőn kis csónakján halászatra indult. De a látvány mégis ritkán mutatkozik, mert a tengeralatti város csak akkor látható, ha az észak felől (lengedező ritka szellő a habokról elhajtja az árnyékot. Amaz ősi apátságnak szétömlő kövei pedig még most is ott vannak a hullámoktól ostromolt sziklákon és aki a félig összeomlott kolostor romjai, közt megáli. csak homokzátonyt és a háborgó vizeket látja, csak a sirálynak éles sikoltását . és a tenger mély zúgását hallja . . . De hogy .az Isten haragja nem fog örökké tartani, hogy a névtelen város lakóinak bűne meg lesz bocsátva, jól sejtik az elhagyatott halászok. Mert ők azt is el tudják mondani, hogy a zivataros éjjelekben egy mély hang hallatszik a tenger felől és kéri az elhunyt szerzeteseket, hogy keljenek fel elfeledett sirjokból és imádkozzanak a héttornyu város eltemetett lakóinak üdveért. — Hosszú, fehér ragyogó ruhában lépdelnek az apátság folyosóin a roskadozó oszlopok közt. Felhangzik a remek szép zsolozsmák csengése, hallatszik énekük bűvös melódiája a szél zúgásán, a tenger mormolásán keresztül .. . 1 i ^^ rr Legelismertebb rAg . "^jjj* ß ^ Clí" D 2á IS érmekkel kitüntetve! első pápai fér fi-divat terme APA, Fő-tér. S3» szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabást» férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá n
