Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-05-03 / 18. szám

IIL évfolyam. Pápa, 1908. májns 3. 18. sziun. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2"50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő-tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vezetője : .SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket fölvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése. talnokainak még előlépése is nehezebben megy épen kisebb létszámuknál fogva, mint a megyeieké és ennek a nehéz előbbrejutásnak is megvan a maga kedvetlenitő, lenyomó hatása. Az anyagi okon nem kevésbbé fontos a másik motívum, az »állami« jelzőnek és jellegnek hajhászása. Mindenki és minden m. kir. és állami akar lenni. Sokszor érthető e vágy, pl. ha 200—B00 koronát is jelent e jelző. És ez a különbség sok állásban megvan az állami és nem állami tisztviselő között. De ami ezen pénzbeli kérdésen kivül esik, az már mind csak nagyzás, feltűnni vágyás, cim- és névhajhászás, szóval flanc, amely mögött reális érték nincs. Csak egy nagy ábránd áll a vágy mögött, — az alárendeltségi viszony megváltoztatásának vágya. De ez az ábránd azonnal szertefoszlik, mihelyt belecseppent valaki abba a nagy gépe.zetbe, mely állami névre van keresztelve. Akkor azonnal kitűnik a fokozott Államosítás. A Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületéhez átiratot intéztek a sopronmegyei tisztviselők, melyben fájdalmasan emlékeznek meg arról, hogy a vármegyék államositása már végleg lekerült a napirendről. A dolog politikai részével nem foglalkozhatunk, — csak megemlítjük, hogy az egyesület választmánya megütközéssel utasította vissza az átirat ezen részét. Nem lehet azonban a dolog mellett szó nélkül elsurrannunk, egyrészt a kérés, az eszme megokolása miatt, másrészt amiatt sem, mivel az »államosítás« eszméje és az utána való vágy manapság valóságos járvány. A megokolásban azt mondják a soproniak, hogy a statusrendezést a veszendőbe ment államosításért kell követelniök a vármegyei tisztviselőknek A statusrendezés két irányú: a szolgálat és a szolgálati viszonyok rendezése és a szolgálatért járó fizetés ügve. Hogy a vármegyei tisztviselők statusrendezéséhez szó fér, az kétséget nem szenvedhet. A tisztviselőre sokszor kellemetlen, de mindig kiszámíthatatlan a 6—6 évenkint visszatérő választások eshetősége. De mennyi hátránya lehet ebből a közigazgatásnak, nemzeti szempontból minden esetre van annyi előnye is. Ami pedig a fizetés dolgát illeti, az állami tisztviselők nincsenek a vármegyeiekkel szemben oly előnyös, még csak előnyösebb helyzetben sem, hogy a vármegyeiek az államiaktól valamit irigyelhetnének. E téren, a fizetés terén t. i., sokkal inkább panaszkodhatnának a törv.hatósági és rendezett tanácsú városok -tisztviselői és hivatalnokai. Ezeken kellene első sorban segíteni. De a városok esetleges jóakaratát nagyon megakasztja, sőt ennek gyökerében útját vágja az államnak a városok számára sokszor igért, de mindig elmaradt u. n. segítsége. A városok lisztviselőinek és hivaA titokzatos per. Franciából fordította: Szebrényi László. M. Dupont komolyan gondolkozni kezdett a házasságról és már választott is. Fanny kisasszony volt azon szerencsés hölgy, aki ezen előkelő földbirtokosnak szivét lebilincselte s boldogan gondolt ama napra, midőn M. Dupontnak neje lesz. Ám az Ízlések és a vélemények sokszor nagyon eltérők. Igy történt most is. Fanny kisasszony anyjának voltak fontos okai, melyek miatt megtagadta a házasságba való beleegyezést. M. Dupont előkelő megjelenésű, müveit, jellemes ember volt. Óriási vagyonnal rendelkezett. Kitűnően lovagolt, nagyszerűen táncolt. Gazdag könyvtára volt, melyre sok gondot (ordított. Szalónját remek zongora ékítette, mely nem volt hiába való bútordarab ; e mellett gyönyörűen énekelt. Mindezen nemes tulajdonságai ismeretesek voltak a városban, mert hisz lakása a legelőkelőbb társaságoknak volt gyülekező helye. Fanny mindezeket számtalanszor megismétlé anyja előtt és ez igazat is adott neki, de mégis más vőt. óhajtott. Jobban szerette volna, ha lányát valami tudós, zenész, költő, vagy más ilyenféle művész vette volna feleségül. Lássák kérem, ily rendkívüli eltérők az Ízlések! Más anyának legfőbb óhaja, hogy leánya egy előkelő, gazdag, becsületes embernek legyen neje, mint például Dupont ur; ellenben Fanny anyja inkább óhajtotta a hiu dicsőséget, amely még mindég kétessé teheti a kényelmes anyagi helyzetet. 0' M. üupöntban csak olyan embert látott, a milyent naponként lehet látni. Ah! legalább csak egy kötet verse,, novellája, vagy uti rajza jelent volna meg. De ő nem irt solia. Mit használ tehát az ő műveltsége, nagy olvasottsága, vagyona, ha nevét a nagy világ viszszhangjai sohasem teszik ismeretessé. Igy gondolkodott tehát Fanny kisasszony mamája. M. Dupont már régóta igyekezett az öreg urnő beleegyezését megnyerni, de nem volt semmi eredmény. Hogy választottja kezét megszerezhesse, két mód volt csak hátra: vagy elrabolni és titokban megesküdni, (a mihez azonban, mint jellemes úriember, égy csepp kedvet sem érzett) vagy pedig megpróbálkozni az irodalom tágas mezején. Ámbár M. Dupont sem hajlamot, sem tehetséget nem érzett a költészet iránt, még is feláldozta magát a szeszélyes urnő különcködéseinek. Mert hát mit nem tesz az ember ilyen helyzetben! Néhány költői lelkületű barátja segélyével hozzá látott az első munka megírásához. Sikerült is iszonyu fáradsággal három idillikus verset elkészíteni melyekben ugyancsak kifejezésre juttatta szivének fájdalmait. De ezekkel nem elégedve meg, összeszedte nagybátyja néhány ki nem ; dott kéziratát, aki hírneves költő volt. s néhány éve halt meg. Szándékai tehát nagyon komolyak voltak. És azt hitte, hogy igy hírnevet. szerezve, megnyerheti Fanny anyjának tetszését. Irt tehát a város legelső könyvkiadójához, elküldvén neki a műveket. Kérte, hogy készítsen minél szebb kiadást és tiszteletdíjra igényt nem tart. Verseihez tehát hozzáI