Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)
1908-05-03 / 18. szám
1 t PAPA és VIDÉKE 1908 május 3. alárendeltség, a hatványozott felelősség, a megsokszorozott fellebbvalók hatalma és kezük súlya. Kis basák helyett nagy hatalmakat és hatalmasságokat lát maga előtt és maga felett, aki vágyva vágyott a délibábos Eldorádó birodalmába. Egy középponti hatalom nagy gépezetének könnyen mozgatható részévé lesz épen az az ember, aki szilárdságot, több szabadságot kivánl a maga számára. De az emberekben bennök van a vágy, hogy feljebb, feljebb, valami sep .tett, valami képzelt jobb után törtessenek, S ha ma ezt a magasabbat, ezt a jobbat az államiban keresik, ugyan ki tudja ennek az ábrándnak utjai állani? ! Kulturális jubileum. Akik szivükön viselik Magyarország előíialadásának, minden irányú megerősödésének es minden téren való fellendülésének szent ügyeit, azok örömmel és megnyugvással vesznek tudomást a hazai keresztény kultura elsőrangú tényezőjének: a Ssent-lst'vún-Társulat fennállásának' hatvanadik évfordulójáról. Renkivül örvendetes és fölemelő tény ez akkor is, ha csak ez esztendők hosszú sorozatára tekintünk is vissza, hát még abban az esetben, ha meggondoljuk, hogy a Társulat életében lefolyt eme hatvan esztendő a folytonosan erősbödő életteljes . tevékenységének, a visszaesést nem ismerő fölfelé lendülésének, a soha nem tespedő előre > haladásnak volt diadalmas korszaka. 1848-május elsejétől 'kezdve, mikor az első felelős magyar királyi kormány hivatalos lapjában megjelentek a megerősített alapszabályok a Fogarassy Mihály, a halhatatlan érdemű alapitó, a Társulat levéltárában kegyelettel őrzött legrégibb jegyzőkönyv vezérlapjára saját kezével irta fel e szavakat: »A jó és olcsó könyvkiadó társulat 1848-ban május első napján nyilvános működését megkezdette«— egészen a mai napig, mikor valamint a nemzeti, azonképen a keresztény élet terén, irodalmi, társadalmi és hitéleti szempontból egyaránt a legjelentősebb hivatási tölti be és tekintélyes pozíciót foglal el : a Társulat fejlődése valóban a bibliai mustármag' növekedésére emlékeztet. Bármily felemelő látvány és kuturhistóriai tekintetből mégannyira tanulságos visszatekintés volna is e hatvan év munkásságának részletes felsorolása, e hirlap kereteit ez messze telülmulrui s különbén is e téma feldolgozása Magyarország kulturhistoriku.sának avatotlabb tollát igényli. Itt csak általános áttekintést adhatunk s az egyes kimagasló momentumokra mutathatunk reá, de ez is elegendő lesz arra, hogy minden keresztény magyar embernek lelke emelődjék és reménységgel teljen be. Működésének áttekintésénél első tekintetre szembe tűnik az a tény, hogy a Társulat soha egy szemernyire sem tért el kitűzött céljától, fokozott mértékben teljesiti ma is azokat a feladatokat, melyeket az alapitóktól hagyományképp nyert, lankadni nem tudó buzgósággal igyekszik, hogy a kath. irodalmat fejlessze s hogy ezen irodalom iránt a magyar társadalom érdeklődését megnyerje. S hogy e törekvés fényes sikert eredményezett, azt élénken bizonyítja tagjainak száma mely 1848-ban még nem érte el az első ezret s ma meghaladja már a busz ezeret is. Magyarország katholikusaihoz arányítva ugyan nem mondható valami nagyon kielégítőnek ez a szám, de fontosságban nagyot nyer akkor, ha meggondoljuk, hogy a Társulaton kivül nincs egyetlen olyan hazai intézményünk sem, melynek csak megközelítőleg is ennyi tagja volna. Ötezret meghaladó rendes tagjainak gárdája magában foglalja a keresztény intelligenciának színe-javát s ez is annak a jele, hogy ugy a tagilletmény egy részéül adott havi folyóirat, a Kath. Szemle, mint az egyéb könyvilletmények olyan nívón állanak, melyek a müveit magyarság szellemi igényeit tökéletesen kielégítik. A rendes tagok könyvilletményei körül különösen az utóbbi években az a vezető irány domborodik ki, hogy teljes öntudatossággal és határozottsággal törekszik hitében, erkölcsében és tudásában szilárdan megálló, keresztény szellemű, vezérlő társadalom megalapozására. Az idők szociális szükségleteit felismerő helyes érzékre vall a négy év előtt alapított népies pártotótagsági intézmény, mely hivatva van a nép minden rétegének és legszélesebb köreinek megvinni a lelki és erkölcsi finomodást, az életviszonyai által megkívánt tudást és igaz felvilágosodást, szóval az erkölcsi és szellemi élet éppen ma napság olyannyira életszükségletet képező légkörét és gazdasági oktatását. Hogy mennyire szomjas csatolta nagybátyja ki nem adott műveit, továbbá összes műveinek jegyzékét, csinos elő) szót és nagybátyja életrajzát. Ezután M. Dupori't babérjain nyugodva, önelégülten nézett a jövőbe . . . Néhány nap inülva levelet kapott a könyvkiadótól a következő tartalommal: »Engedje meg, Monsieur, hogy becses soraira őszintén válaszolhassak. Jól tudom tapasztalatból, hogy a szerzőnek halála után mások által kiadott művei legtöbbször érvényesülni nem tudnak, mivel azt a gondolatot keltik, hogy a szerző nem merte azokat kinyomatni. Egyébként raktáramban számos példány van még az elhunyt műveiből. Ön tehát értheti az okokat, melyek miatt ajánlatát vissza kell utasítanom. Ami azonban idilljeit illeti, valóban szépek. És ha kidolgozná prózában, mint novellákat, szívesen közölném alinanachomban. Várom tehát ezen utóbbi kérdést illetőleg szives válaszát.« — Szavamra! —• kiáltá M. Dupoüt boszszusan, e becsületes embernek igaza van. Belátom, hogy kétségkívül rossz szolgálatot tennék ugy a saját nevemnek, mint nagybátyám dicsőségének. Hagyjuk tehát nagybátyám müveit: az én képzelődésem szerencsétlen SZÜT lőttét pedig megsemmisítem s aztán legyen minden a gondviselés tetszése szerint! — S a mily fáradsággal irta idylljeit, épp oly könnyen dobta a tűzbe s nyugodtan szemlélte, mint égnek hamuvá. Azonban szerencsétlenségére okvetlen szüksége volt, hogy valami megjelenjék a neve alatt, mert másképp nem remélhette a sikert. Elhatározta tehát, hogy újból ir a kiadónak s hogy kész lesz még a költségeket is fedezni. Hozzáfogott a levél megírásához: »Monsieur! Óhaját lehetetlen teljesítenem, mert egy kétségbe esett pillanatban szegény gyermekemet megsemmisítettem; már nem létezik többé. Megkönnyebülve érzem magamat, mióta e tehertől megszabadultam ...» Levelét nem folytathatta, mert egyik barátja lépett szobájába, aki sétálni hivta. Nem sokára az Observatour de 1' Quest cimü újságban a következő megdöbbentő hir jelent meg: »Az esküdtszék előtt néhány nap óta rendkívül titokzatos és kinos ügy van szőnyegen, melynek lebonyolítását feszült érdeklődéssel várják. Oly bűntényről van szó, melyet még most a legsötétebb titok leple fed. A napokban egy halász a város melletti folyóból egy nagy ládát húzott ki, melyben egy gyermek holtteste volt elrejtve. Az orvosok megállapították, hogy a szegény gyermeket előzőleg megölték. Azonban rendőrségünk kiváló • éberségének és nagy ügyességének köszönhető, hogy a gyilkosnak nyomára akadtak. Nagy volt városunkban a meglepődés, mikor megtudták hogy a szörnyű 'bűnténynek szerzője D. földbirtokos, akit mindeddig becsületes embernek tartottak. A bűntény következő részleteit hiteles forrásból ismerjük. A rejtelmes ládán R. D. betűk olvashatók, melyek teljesen megfelelnek a vádlott ^vezeték és előnevének. Két hiteles tanú azt Érmekkel kitüntetve! 1 ^^ ___ rr Legelismertebb r/g . "^7" O 33 E E SO első pápai férfi-divatterme . , luieiiieK. eyyeuiiiiia» [APA, Fő-tér. 53» szám Nagymnnkas szabó segedek felvetetnek. legelegánsabban ménét után ßjS Kifogástalan szabású ggj féríiruhák, papiruhák ^ uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutaseknak, erdőőröknek, 2S úgyszintén minden ^ egyenruhát viselő testületnek egyenruhák i
