Pápa és Vidéke, 3. évfolyam 1-52. sz. (1908)

1908-04-19 / 16. szám

Húsvéti melléklet. Biblia. — Szonett. — A por lephet, mint sivatag homokja, Fehérlő csontokat. A könyvek átka., A lágy moly is testem hiába rágja, Ölébe zárhat dohok simák boltja: Halálom nincs nekem! Eltem le nem rontja Moly vagy penész. A gránitok sziklája, Alól kihat igéim igazsága, Üde teliét szivek selmékrc ontja. A fény nem bánt. A fény magam vagyok; Gyötört szivek s lelkek homályira Derűt hintek s gyógyító balzsamot. Nem kötáblán s papíron élek én, Népek szivébe Ö, az Ur ira, Ott érez engem gazdag és szegény. GERGYESI FERENC Római emlékek. Izgalmas tengeri s várakozással teli szárazföldi utazás után végre eljutottam Rómába én, meg két útitársam. Az állomáson magyar szivek magyar szóval fogadtak: egy az Anselm-kollégiumban tanuló rendtársunk s egy huszárezredesnek szintén ott tanuló, de azóta osztrák bencéssé vált fia. Alighogy lemostuk az uti port, föl a Montoriora, az aranyhegyre! Lábvastagságu agavék, kaktuszok, pompás akácfák, itt-ott egy karcsú pálma köszöntgetnek az ut mentén. Fönt a terász nyilt, szellőses, tágas, a kilátás párját ritkítja. Fénykép és m.zaik árusok és tolakodó gyerkőcék itt is lábatlankodnak, de a látvány oly elragadó, hogy semmiféle római kalmár meg nem ronthatja. Róma, az ó-világ városa, a városok királyasszonya fekszik előttünk, a királyi kincsek gazdag tárházaképen. A háztenger fölött számtalap, kupola, torony integet az egészet szelíd halmok koszorúja ékesíti. A déli verőfényes nap dicsfényt ont reá s köröskörül az ábrándokba ringató Campagna, a határtalan rónaság terpeszkedik az egész gyönyörű kép keretéig, a kéklő hegy láncolatig. A haragoszöld fenyők mögül ezüstszürkés fényben ring a szt. Péter kupolája. A háztengerekből óriási arányokban bontakozik s a többi kupola törpeképen tekintget fel hozzája. Az angyalvár, a villa Medici, hol Galilei lakott, a Quirinál, Nero, tornya, — az Ara celivel, Sta Maria a Maggioreval egy csoportot képező capitólium, — a Palatínus, Colosseum, a zöldbe borult Celius s a kopasz Montetestacció és a sok orom, torony, kupola, mind külön-külön emelkednek ki a nagy tömegből. A háttérben látszik a hegyek illatos, káprázatos kék levegője: az albán hegység, a Marino, Rocca di Papa és Frascali csillogóvillogó fehér házaival. Jobbról a puszta, természetien, gyilkos róna nyúlik ei s belevész a látóhatár peremén látszó ezüstszinü sávba, a tengerbe. Szinte lehetetlen belelni e kép szemléletével, felejthetetlenül, kiirthjitatlanul akar bevésődni lelkünkbe. Ragyogó fogatok robognak az utón folf .elé; conyictusbeli fiuk és papnövendékek sétálgatnak tarkaszinü egyenruhákban; a nazarénus kollégium előkelő növendékei lakkcipőben, frakkban, cilinderben, fehér keztyiisen, a propagandisták piros cingulussal, — talán . egyike-másika vérét ontja majd a hitért, távol a vad népek között — salesianusok, franciskánusok, karmeliták, dominikánusok, idegen s belföldi ifjak láthatók itt, tarka szinvegyületben. A terrász hátterében áll S. Pietro in Montorio nevü kis templom. Ide szokott sokszor járogatni Loyolai st. Ignác, itt lakott ugyanis gyóntatója s itt mondott sokszor misét. Vájjon gyönyörködött-e néha az örök város sok tornyában? Azt mondják, hogy mindig égbe néző szemmel szokott járni s tőle ered e mondás: »Undorodom a földtől, ha az eget szemlélem.« Re ha mégis olykor-olykor szeme végigsiklott a szent városon, szentélyein, kolostorain, a martyrok csontjain és ereklyéin és látta, mint ragyog ez az uj Sión, — nem kellelt-e gondolkodnia, hogy mily szép lehet a mennyország, ha már a föld is ilyen gyönyörű. A kis templom spanyol alapítvány, építője Brammante. Legbecsesebb képe Piombo freskója: Krisztus megostoroztatása, melynek vázlatát Michelangelo készítette. Mellette van Róma vízvezetékeinek egyik legszebbje : az aqua Paola, V. Pál pápa alkotása. A nap immár lemenőben. Bibor tűzben ég a határ, ég a háztenger. Valahol a város szélén megkondul egy harang, mintha kongatnának; utána egy másik, a harmadik, negyedik, tizedik s tudja Isten hányadik. A levegő telisteli lészen harangmuzsikával, a sziv ájtatos hangulattal; leröpülnek a kalapok, az arcokra áhítat ül: Urangyalára harangoznak. Összehuzzuk keblünkön a kabátot mert hűvös van; gyorsan kilépünk; hallgatunk, mert tudja Isten, a szivünk mélyén forr, izzik valami különös, valami szóba nem foglalható, valami, de édes, hangulalos érzelem. * Van a Corso Vittorió Emmanuelen egy kicsi, csendes templomocska: San Pantaleon, a piaristák anyaháza. Bármilyen elhagyott félrezugon áll is, imádkozó sohasem hiányzik belőle. Édes apák s anyák vezetik be kézen gyermekeiket, kiknek kezében ott a könyvtáska. Persze olyan áradatban, mint 1648. augusztusában, nem özönlik bele most az emberek sokasága. Minden épkézláb ember a San Pantaleonba sietett akkor, ahol kiterítve, holtan feküdt Kalasansi sz. József. Az egész város ismerte ezt a jóságos, tiszteletre méltó férfiút, aki sok száz gyermeket tanított s oly szentül élt. Ahány sái.ta, néma, süket, beteg, ügyefogyott ember csak volt Rómában, az mind San Pantaleon felé tartott. Amott jámbor asszonyok hat hónap óta fekvő barátnőjüket viszik karjukon; itt meg egy erős férfi siet, ölében beteg feleségével. A ravatal körül, melyen az agg nyugodtan, fönséges bé- | kével arcán, mintha csak aludnék, ugy fek- | szik, kavarog a néptömeg, ugy, hogy az őrt- i álló páterek képtelenek rendet tartani s a 1 svájci testőrök is csak nagynehezen állították ' helyre. A templom előtt összetorlódó tömeg benyomta a kaput, sokan a háztetőn át. tolakodtak be a kolostarba, mert attól tartottak, hogy titokban temetik el a szent férfiút. Most a főoltár alatt pihen a szerény spanyol teste; még csak a név sem jelzi a nyugvóhelyét. Már az egyetemen hozzá szokott ahhoz, hogy napjában csak egyszer egyék csak azért, hogy több ideje jusson a tanulásra és imádságra. Mikor egy fiatal, gazdag leány beleszeretett ott hagyta az egyetemet és több esztendei munkálkodás után zarándokképen Rómába ment s attól fogva 30 éven át nap-nap után meglátogatja Róma hét főtemplomát, végigjárja a kórházakat, majd meg az utcán tanítgatja az elhagyott, szegény gyermekeket. S. Dorothea igy Trastevere kicsi temploma tövében nyitott először iskolát. Csakhamar 900 tanítványa és 18 segédje lett. Ez a piarista rend bölcsője. Nem vJt a világnak az a méltósága, amelyért elhagyta volna kis diákjait. Ezek közül legszívesebben a leggyengébbekkel, az aprókkal és a legelhanyagoltabbakkal foglalkozott. Most is meg van még a szoba, ahol lakott és tanított; ugy van minden, mint az ő idejében. Maga söpörte az iskolát, tisztogatta a padokat, metszett tanítványainak lúdtollat. Kilencverikét éves korában is együtt térdelt a fiukkal, mikor az áldozáshoz járultak, velük imádkozott, könnyekkel szemében. A ragyogó Piazza Novonán az ut sz. Ágoston templomába vezet, 16 kőlépcsőn juthatni bele. Szeműnk végigsiklik a nagy, háromhajós templomon. Rafael Isaiás prófétáján, Sansovino Madonnáján, a római nép e legkedvesebb márványszobrán s elvezet a főoltár balfelőli kápolnájába, sz. Monika koporsójához. Itt nyugszik az ő szent, az ő hires fiának templomában. Az édes anyáknak ez ideális példaképe zöld porphyr koporsóban alussza álmait. Míg élt, szive minden dobbanása a fiáé volt, a rossz útra tévedt fiúé. Több mint tizenkét éven át hullott a könny szeméből, égett szive, az áldozai, lemondás sorvasztó tüzében, csakhogy fiát a jó útra téritse. Az ő imádsága, szeretete nélkül nem lett volna a fiából az, aki lett, az a' férfiú, milyen minden 100 esztendőben csak egy születik. Nincs a napnak az az időszaka, hogy az ember imádkozó édesanyát ne lelne sírjánál. Mennyi fohász, mennyi könny, menynyi könyörgés olvad össze az övével; menynyi vigasztalás, hány teljesedésbe ment vágy fakad az ő teteménél ! Egy kis kerülővel sz. Ignác templomába juthatni. Nem hiszem, hogy az óriás, hatalmas templom kedvéért jönnek ide ily sokan az emberek. A mágnes, mely a szivet vonzza, az a csillag, amely a jobb kápolnájában ragyog. Szt. Alajos koporsója ez a csillag; üvegfal mögött kék lazurkő sirban fekszik az angyali ifjú, akinek tetteiről mit sem tud a világtörténelem, de még rendjének története sem, sőt még a tudomány sem és mégis neve ma történelmi név, eszme s egyúttal eszménykép, kedves és népszerű, melynek dicsőségét hirdeti az a sok arany, ezüst sziv, ékszer és drága' ajándék, mely a kápolna falait ékesíti. Bármikor lép ide az ember, imádkozó fiukat, leányokat mindig láthat e- költői szépségű, bájos helyen. Nem messze ide áll. a dominikánusok temploma, a S. Mária sopra Minerva. Előre a téren egy kőelefánt, hátán egy obeliskkel, amely már Nabukodonozor idejében megvolt