Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-10-06 / 40. szám

1907. október 6. PAPA és VIDÉKE 3. kis üzletet, ahol megreggelizhettem. Ez egy kis tejszövetkezet volt a Rákóczy-uton ezer sze­rencsémre, mert ha még ez is izraelita üzlet lett volna, akkor alighanem csak a csillagok feljötte után reggelizhettem volna. Országszerte látjuk, hogy az a kevés keresztény kereskedő is, aki még van, fogy és pusztul, mert a mai kereskedelmi szem­üvegen nézve nem elég élelmes. Ennél a szónál »élelmes« álljunk meg egy kisssé. Mit jelenthet ez ma ? Körülbelül azt jelenti, hogy olcsóbban adja a portékáját, mint, ahogy vette és mégis nyer rajta. Könnyebb megértés okáért mondok erre példát; természetesen senkire sem célzok. Például az élelmes kereskedő oda ád egy zsák lisztet 25 koronáért, pedig neki 26 ko­ronába került: erre természetesen és egész joggal meg is esküszik, de még- ezen felül a pénzt sem fogadje el érte az eladáskor, ha­nem a fülébe súgja a János gazdának, hogy csak használja a pénzét aratás utánig, elvár érte szívesen, csak küldjön olykor egypár tojást, ami mindig akad a házban és aratás után adjon kamatba 10 klg. búzát. Ez az az »élelmesség«, ezzel nehéz a verseny. Ha még ehhez a finoman kenő uj­jakat is hozzászámítjuk, akkor tisztában lehe­tünk azzal, hogy miként győzheti le az »élel­mes« kereskedő a tisztességet, aki becsülete­sen kiszolgálja vevőit. Ezektől kell félni; nem a szövetkezettől. Ügyelniük kell továbbá a nem élelmes kereskedőknek, hogy minél ke­vesebb internátus, convictus, közös konyha és más olyféle egyesület keletkezzék, ahol tömegesen étkeznek, mert ide többnyire az élelmesek szállítanak, tisztelet a kivételeknek. A Pápán szóba hozott közös konyhától is már előre féltek a kereskedők, de azért lehetett olyan is, aki lesett rá, mint a macska az egérre. Szeretnék egy statisztikát látnj, amely­ben felekezetek szerint. lennél ,ek felültetve azok a kereskedők, akik Magyarországban internátusoknak, convictusoknak, kaszárnyák­nak, börtönöknek, süketeknek, vakoknak és hülyének, szóval minden hasonló intézeteknek élelmi szert szállítanak. Ha száz szállítóra két keresztény esik, akkor sokat mondok. Ez aztán az »élelmes­ség« ; ehhez már nem kell más, csak azok is »élelmesek« legyenek, akik a szállított cikkeket átveszik, akkor lesz ám furcsa állapot! Egyszer már tanuja voltam, mikor a cseléd ijedten mondja a szakácsnénak, hogy a burgmiyasalátara rádőlt, a ténta, de a sza­kácsné oda pillantott és az mondta a cseléd­nek : »Te bolond, nem ténta az hanem ecet.« Ennek már csak az lehet a folytatása, hogy szelni kell az ecetet és vágni kell az olajt. De nagyon is eltértem tárgyamtól a fa­és széntelep ügyétől. Azt már látom, hogy múltkori ajánla­tom a pusztában hangzott el. A középosztály mindjárt nem fázott, mihelyt fel lelt szólitva, hogy nyúljon a zsebébe a fa- és széntelepbe fektetendő tőkéért. Ezt előre is tudtam. De hát végre is a szövetkezet tagjait is sújtja a tüzelő anyag drágasága, ha mindjárt nem fűtenek is szalont, ebédlőt, hálót és fürdő­szobát. Azért ezen a bajon segítenünk kell, nem is lesz ez oly nehéz, dolog. Kikerül még ezer darab 10 koronás részvény a mi iparos, föld­mives és munkás tagjainktól, de meg más oldalról is csak szerzünk egy kis pénzmagot és igy legalább a szövetkezeté lesz a dicső­ség, ha a tüzelő anyag drágaságát az egész város javára leszorítjuk. Megjön annak a kis pénznek- a kamatja és a tüzelő anyag is olcsóbb lesz. Ne féltse a pénzét senki; olyan jó helye lesz annak a szövetkezetben, mint akármelyik takarékpénztárban, mert vigyázunk rá. mint a szemünk vila^ára. Jegyezzünk ujabb részvényeket, legyünk rendületlen bizalommal szövetkezetünkhöz; ha ugy pártoljuk és szeretjük, mint eddig, akkor nincs az a hatalom, amely nékie egy parányit is 1 árthasson ! Vannak már hű szövetkezeteink is, hely­beli keresztény kiskereskedőink, kik derekasan állják a versenyt és amellett minket is tá­mogatnak. Barátainktól bizalmat, ellenségeink­től tiszteletet vivtunk ki, A kezdetnek minden nehézségét leküzdöttük, most már hatalma­sabb lépésekkel haladhatunk előre. Abbban a bizonyos tudatban zárom so­raimat, hogy minden tagunk közreműködik a szövetkezeti fa- és kőszéntelep felállításában. Veszprémvármegye népoktatási állapota. (Folytatás.) Augusztus hó folyamán megjelent a Veszprémvármegyei tanítók névtára az 1907/8. tanévre, úgyszintén a »Tanítók és Tanítónők naptára« Hasonlóképen feldolgolgoztuk a lefolyt tanév népoktatási statisztikáját azokról a he­lyekről, melyekről az illető statisztikai füze­tek beérkeztek; vannak azonban helyek, me­lyekről még nem érkeztek be; ezeket meg­sürgettük. Megindítottam a tankötelesek 1-907—8. tanévi összeirási munkálatait a már e helyen | ismertetett uj szabályrendelet és nyomtatvá- J | nyok alapján. A mester- és kereskedőinasok összeírá­sát több részben már beküldötlék az' első fokú iparhatóságok. Az állami és községi iskolák mult tan­évi számadásaira és f. 1907—8. tanévi költsé­geire vonatkozó utasítások is kiutalvák. Iskoláink jótevője volt dr. Óvári Ferenc tagársunk, aki a pápai állami tanitóképzö­intézet szegénysorsu növendékeit mult tan­évben 520 koronával segélyezte. Intézkedtem az iránt, hogy a pápai, veszprémi és zirci mesterinas-iskolákban képe­sített ipar-, rajztanítók alkalmaztassanak s hogy Pápán és Veszprémben a mesterina­soknak vasárnap délutáni iskolába járásuk beszüntettessék. Érdekes a vall. és közokt. m. kir. mi­nisztériumnak az a rendelete, mely szerint az 1907—8. tanév elején az összes tanintézetek- j ben minden egyes tanulóról felderitendök a | következő adatok: 1. A tanuló abstinens-e? 2. A tanuló naponta mennyi és milyen (bor, sör pálinka) szeszes italt'kap? 3. Ha kivéte­lesen iszik csak szeszes italt, mikor és meny- ! nyit? 4. Milyen befolyása van a tanuló al­kohol fogyasztásának a tanulásra és maga­viseletre? 5. Szülője, orvosa, vagy ki nyúj­totta először és mikor ez alkoholt? Én erre a rendeletre azt jelentettem, hogy teljesítése közigazgatási és neveléstanitási óriási akadá­lyokba ütközik, sőt egyenesen mondva a mostani körülmények közt kivihetetlen, teljes lehetetlenség, mert: 1. 40557 tényleg iskolába járó tanulók egyéni adatairól van szó, mikre ugyanannyi kérdő lapocskára volna szükség. 2. A tanítók­nak a családi gyarlóságokba és bűnükbe való bepillantása ellenszenves dolog. 3. Ezekbe be­ható tapogatódzásai gyanút, gyűlölséget, per­patvart idéz fel. 4. Ha kitudakolnák is a sze­szes italok minő, mikor, hányszor és mennyi fogyasztására vonatkozó részletes adatokat, sem a tanulóktól, .sem a szülőktől igaz ada­tokat nem kapnak. 5. Nem érti az a szülő, mely recipében és mikor rendelt az orvos. szeszes ingrendentiákat; e tekintetben minden ember, ha t. i. nem orvos, laikus. 6. Hogy mily befolyása van az alkoholnak a tanulásra és magaviseletre, arra, fájdalom, a válasz köztudomásu és teljesen egy és ugyanazon lesz, t. i. butitó, vadító, eláliatiasitó, minden bűnre vezető. Találjon ki az alkoholizmus elleni or­szágos egyesület más módot a megfelelő ada­tokhoz való jutásra a hiv orvosok, orvosi egyesületek, szeszgyárak, kis korcsmákat és kiméréseket felügyelő rendőrhatósági s efféle közegek igénybevételével; ámde az iskolákat és tanitókat ne hajtsa be szertelen kikémlő el­járások okozta végtelen bajokba,.hisz pénzügy­őri szolgálatba illő kutatásokat kiván; elég, hogy az iskolamulasztók kemény szorításából eredő sok per, végrehajtás számtalan és kü­lönféle gyűlölséges átkos hatásait kell elszen­vednünk. Kértem tehát a minisztériumot, hogy ezen az igazán helyesen ki nem vihető ren­delet köteléke alól felmentést adjon. Színház. Színházi beszámnlónk sorozatában el­jutottunk odáig, hogy már alig mondhatunk ujat. Szini évadunk derekáig felhasználtunk Snmár minden alkalmat, hogy Szalkay társu­latát olvasóinkkal ismertessük. Kiemeltük még a szinpártoló közönség dicséretes ki­tartását is. Ama pontnál vagyunk, hogy csak az egyes előadások krónikás leírására szo­rítkozhatunk. De a lefolyt hét (szept. 27. — okt. 3.) talán mégsem nélkülözi teljesen a megemlí­tésre méltó eseményeket. Ilyen pl. mindjárta Tüskerózsa bemutatója is, amely elé a kő-. :önség oly nagy várakozással nézett, s a melyben — mondjuk meg mindjárt —• meg­lehetősen nagyot csalódott, mint a hét szen­zációja szerepel; továbbá Holécy Ilona nagy­sikerű jntalomjátéka mintegy kiemelkedik a sablonos mindennapiságból. De legyünk igazságosak: Budai Ilona, ki eddig rendesen csak másod — sőt har­madrendű szerepeket játszott, a Gül-Baba szerda délutáni előadásában Leila szerepé­ben elsőrendű szerepkörhöz jutott és kissé

Next

/
Oldalképek
Tartalom