Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-07-21 / 29. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. julius 21. 29. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör < pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre . . ... . . . 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. A kath. kisdedóvó szubvenciója. A v. képviselő urak jóakaratú figyelmébe! Résen legyünk! 1.907 júl. 21. Érzem, hogy kemény fába vágom a fejszémet, mikor az irgalmas nővérek kisdedóvójának szubvenciója érdekében szót emelek. Azóta az emlékezetes közgyűlés óla, amikor a városi képviselőtestület minden méltányosságot lábbal tiporva megtagadta az apácák polgári leányiskolájának azelőtt évenkinl kiutalt 600 korona szubvenciót, nem tehetek róla, de megrendült a hitem azon uraknak az igazságszeretetében, akiket a város válaszlópolgársága azért küldött be a képviselőtestületbe, hogy ott szószólói legyenek minden igaz és nemes •törekvésnek! Akkor azt mondták a képviselő urak: kérjék az apácák más cimen azt a 600 koronát! A polgári leányiskola fenntartására nem adhat a város segélyt. Mert akkor teljes joggal kérheKiadólulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. tik ugyanazt a református egyház is, meg az izraelita hitközség is. Hanem kérjék a kisdedóvó fenntartására. Arra majd majd kapnak segélyt. Mielőtt a további fejleményekre rátérnék, szükségesnek tarlom a kérdés lisztázását. Ranolder püspök annak idején, mikor a helybeli zárdát megépítette, kötelezte az irgalmas nővéreket egy kisdedóvó és három elemi osztály felállítására. De alapítványt nem tett. Igy tehát nem tekintheti kötelezőnek az akaratát senki. Az irgalmas nővérek mindamellett felállították a kisdedóvót. Tisztán a saját erejükből. Támogatást nem kaptak senkitől. Sem a püspöktől, sem a hitközségtől. Az értesítő tanúsága szerint ebben az évben 130 gyermek járt az ovodába (58 fin és 72 leány), akiket a kellő személyzeten kivüi Becse Benigna és Csuien Laura irgalmas nővérek oktattak. A tandij fejenkint 2 korona. Igy tehát az apácák — föltéve, hogy minSzerkesztőség: Pápán, Fö-tér 13-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. den tanuló megfizette a tandijat — összesen 260 koronát kaptak az ovoda fenntartásáért. Igazán szinte elszédül az ember, ha ezt a megdöbbentő nagy összeget hallja! Még fűtésre sem volt elég . . . Ez az érem egyik oldala. Lássuk most a másikai! Pápa városának 1907. évi költségvetési előirányzatában a városi kisdedóvó a következő tétellel szerepel: a) Ó vónő fizetése 800 K b) Állami nyugdijalapra 24 » c) Kél dajka fizetése 750 » d) Fűtés és tisztogatás 500 » e) Felszerelésre 296 » Összesen: 2370 K Mi következik ebből? Az apácák az alapítólevél szerint kötelesek a kisdedóvót fenntártani. De — emiitettem már — alapítványt nem kaplak. Tehát kötelezettségűk sincs. S igy a kisdedóvót is beszüntethetik abban a pillanatban, amikor nekik tetszik. Ha beszüntetik, igen természetesen a város köteles gondoskodni az uj TÁRCA Egy erdész naplójából. Irta : Paur Ödön. Akkortájban nem beszéltem el senkinek sem azt a találkozást. Furcsa is lett volna elmondani, hogy egy többszörösen körözött gazember kezembe adja az életét s jó magam pedig futni engedem. Pedig akkor mar a hivatalos körök is elég tekintélyes összeget tűztek ki a fejére. Valahol az Íróasztalom fiában most is meg van az a litografált hirdetmény, amely adja tudtára mindenkinek, akit illet, hogy Pordán Demetert, a hírhedt v-adorzót, liá valaki élve vagy halva a törvény őreinek kezeibe sápigáltatja, vagy csak ha a nyomára is vezeti, 5(1 cs és kir. körmöci arany jutalomban részesilik. Nos, hát erről az ősszegről megirhattam volna a nyugtát s. talán a lelkiismerel sem igen furdalna, hogy a puskám egy lövéseért ilyen tekintélyes vérdijat vágtam volna zsebre. De hát ki tehet róla, ha vannak pillanatok, amikor az elitéit gonosztevőt is megszánja az' ember. A rendesnél valamivel korábban kerültem haza, a fenyvesek övezte kis vadászlakba, amely künn a bércek alján, távot az emberlakta vidékektől, négyünk számára szolgált lakóhelyül. Főnököm a fővadász családjával lakta az épület nagyobbik szárnyát, én pedig még két társammal az oldalépülelben voltunk elli váriéi y.ozva. Itt történt az a nevezetes első találkozás! Fáradtan, kimerülten értem alkonyattájban haza s a puha medvebőrön olyan jól esett, egy küzdelemteljes nap élményeit ébren átálmodni. Időközben künn mindinkább erősebbé vált a dermesztő januáriusi szél, süvöltve zúgott át a fenyveseken, szürke hófelhöket görgetve alá a Ncgoj felől, amelyekkel aztán elzárta a kilát;i=t Fogarns iránvában is. A havasok viharja kitörni készült a maga teljes borzasz tósfs'ában. Társaimért kezdtem aggódni, midőn a folyosón lépések zaja kelt s szinte megkönynyebbülve nyúltam az asztalra helyezett fegyverem után, hogy eltávolitsam belőle a patronokat, amikor az óvatosan felnyitott ajtó mögül egy bozontos alak lépett a szobába. Egész illedelmesen nyögte ki a Domnye Zent s hamarosan valamelyik favágónak gondoltam, addig, mig a báránybőr fövegének levétele után az arcába nem pillanthattam. Nem tagadom, ez után a pillantás után meghűlt bennem a vér, mert dacára a félhomálynak. látogatómbari megismertem a hírhedt — Pordán Demetert! Egy dördülés a kezemben készen levő fegyverből, aztán nyugodtan megirbatlam volna azt a nyugtát. De nem teltem. Lehet, bogy a meglepetés, lehet, hogy aiz ijedtség bénította meg az ujjamat, hogy meg ne nyomja a célzásra emelt puska ravaszát. de lehel. hnev az a

Mc;iTi nlva=hatn