Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-07-21 / 29. szám

4 PÁPA és VIDÉKE 1907. au gus ztu s 19 6. kisdedóvó felállításáról. Ha csak egy óvónőt alkalmaz is.(az apácáknál kettő van!) tekintettel arra, hogy uj helyiség­ről is kell gondoskodni, amelynek a bérlete minimális 5—600 korona, az uj kisdedóvó fenntartása évenkint közel 3000 koronával terheli meg a város büdzséjét. Ebbe az összegbe nem szá­mítjuk bele a felszerelést, mely szintén tetemes pénzbe kerül. A városnak tehát két kézzel kel­lene kapni az alkalmon, hogy ettől a költségtől megszabaduljon. Hiszen az apácák kisdedóvója még a 600 koronás szubvenció mellett is több mint 2000 korona évi megtakarítást jelent a város javáraf Mégis mit tapasztalunk ! Az apácák benyújtották kérvényü­ket abban a biztos reményben, hogy jogos ügyük meghallgatásra talál. Csalódtak. A pénzügyi bizottság nem javasolja a városnak a kért segély megadását. . . Mi ez? Elfogultság? Szűkkeblűség? gyű­lölet? Ne a tintakukacok hazudozásaiból Ítéljék meg az urak az apácákat. Ha­nem menjenek el maguk az irgalmas nővérek intézetébe. S ha látják majd ott, hogyan alakítják át ezek az önfel­áldozó tisztaszellemü nők a parlagon hagyott lelkeket a Krisztus képére, ho­gyan tanítják önfeláldozásra, ártatlan­ságra, hogyan élesztik fel bennük a szeretet lángját: majd megváltozik felő­lük a véleményük. Tisztességes ember előtt kalapot emelek. Nem nézem, hogy milyen a vallása. Becsülöm benne a hivatásának élő egész embert. Az irgalmas nővérek tekintélyes szerepet játszanak a kath. egyházban. Zászlótartói minden nemes törekvésnek. A kath. erkölcstan élő megtestesítői. Csak ocsmány lelkek tudják őket megr rágalmazni. Akik ismerik áldásos mű­ködésüket, tisztelettel hajolnak meg előttük. Vagy szűkkeblűség volt ez az el­járás? Takarékoskodni akarnak az urak. Attól féltek talán, hogy a város tönkremegy, ha a szegény apácákat évenkint 600 koronával segélyezi? Ne feledjék el. hogy minden botnak két vége van. Mi lesz akkor, ha — ami épen nincs kizárva! — az irgalmas nő­vérek egyszerűen beszüntetik a kisded­óvót? Pápa, a takarékos, a számító Pápa akkor évenkint 3000 koronát fi­zethet 600 helyett! A pénzügyi bizottság, úgy látszik, arról is »megfeledkezett«, hogy a város mennyi pénzt megtakarított már ed­dig is az apácák kisdedóvója révén. Számítsák csak ki az urak, mennyit j kellett volna a városnak áldoznia, ha az apácák ingyen el nem végzik, ami voltaképen a város kötelessége lett vol na T Ne beszéljenek nekem az urak a város aggasztó pénzügyi helyzetéről. Az a 600 korona olyan nevetségesen csekély összeg s tekintette] a múltban és a jö­vőben eszközölt megtakarításra, ennek a megadása olyan becsületbeli köteles­sége a városnak, hogy erre kell fe­dezetnek lennie! Szeretjük magunkat kulturvárosnak nevezni. Egyik laptársunk a vidéken felállítandó kultúrpaloták egyikét is Pápára kívánja. Sok itt az iskola. Ami­ből az következnék, hogy megtudjuk becsülni azoknak a munkájáét, akik egész, életüket a mi fiaink és leányaink ne­velésére, megjobbitására áldozzák. A pénzügyi bizottság ismeretes ha­tározata ennek az ellenkezőjét bizo­nyítja . . . De a szomorú tapasztalatok után is bizunk a város képviselőtestületében, hogy szavazatával nem szentesíti a bi­zottság javaslatát. Az irgalmas nővérek immár évti­zedek óta oktatják és nevelik Pápa város lányait istenfélelemre és az édes magyar haza szeretetére. A tövises munka sok ifjú életet letarolt, sok nemes szivet elporlasztott. De az elhunytak helyébe uj erők jöttek s folytatták a megkezdett munkát ffoko­zott erővel, még nagyobb lelkesedéssel. Elismerést nem igen nyertek. Kicsinylő szánalmas kifejezés is hozzájárult ahhoz, hogy megmásítsam hirtelen elhatározásomat. A szűre alatt hozott rozsdás karabélyát a sarokba rúgta s izmos tenyereivel össze­zsugorított kucsmájába görcsösen vágta be könyörgésre kulcsolt ujjait. — Gyakornok ur! Eljöttem, Jöjjön agyon, de — ha tud -— segítsen a porontyomon! Űzött vad vagyok, akit a legutolsó paraszt is leüthet, bátrabban, mint akármely kóbor ebet, mert hát elég gazság terheli a lelkemet, de ne büntessék az én gonoszságaimért a csalá­domat — a gyermekemet! Elcsuklott a szava s csak az összeszorí­tott fogai közül nyögte el szaggatottan a többi mondókáját. Hej ! Lesújtott már rám a törvény, mi­kor a famíliámat is földönfutóvá tették, mi­kor kiűzték az emberek közül azt a nyomo­rult asszonyt, meg azt a beteg gyereket! Hiszen csak a famíliámat védtem, mikor a múltkor is a Pojana sziklái alatt fűbe hara­pattam azt a zsandárt, aki a nyomukban volt, hogy ha már velem nem bir, az enyéimet vigye vasba, hisz tudják jól, hogy elmennék utánuk még a poklok mélyére is! — Fiatal! ur! Ne fogja rám azt a fegyvert, hanem adjon valami szert, amitől meggyógyuljon beteg gyerekem, akit négy napja már, hogy a hideg gyötör s mégis a forróság emészti, aki már engem — az apját — se ismer meg, hanem mindig másnak, ' valami láthatatlan szellemnek gügyög érthe­tetlen szavakat. Miért is nem veszítenek el engem inkább, csak az a gyerek élje tul áz apját! Hiszen mikor ott fuldoklik a nyomorult poronty a Honoris párkánya alatt, jobban fáj az nekem, mintha már az én nyakamat szorongatná a törvénytudó urak kötele. Két vízcsepp gördült alá szemeiből vihar­verte arca barázdáin, ennek a könnynek a látása adta vissza csak teljes lélekjelenlétemet. Leeresztve a ráirányított fegyvert, a teljes szánalom érzetével kerestem a turista­bőröndömben valami gyógyszert, amivel an­nak a nyomorult betegnek a láza csillapít­ható volna. Találtam is valami olyan felirata porokat,, amelyeket legalább csillapító szerül alkalma­saknak véltem s idegesen nyújtottam a go­nosztevőnek. Még a használati utasítást ii& szinte öntudatlanul mormogtam hozzá! — Félóránként egy-egy por beadandó ? Felcsillámlott a szeme, amikor átvette a gyógyszert s nem akadályozhattam meg, oly hirtelen — megcsókolta a kezemet. Néhány pillanat még s amint az abla­komon kitekintek, már eltűnt az erdő fái közt a szürkületben, belerohanva a rettene­tesnek Ígérkező téli fergetegbe. Még az utolsó pillanatban, mielőtt vég­kép eltűnt szemeim elől, elragadott a hév, hogy utána küldök egy golyót, de mire cé­lozhattam, már eltakarta egy vaskos fatörzs s többé nem is bukkant elő. Talán jobb is volt igy, hisz orvosságot vitt beteg gyermekének ! Sokáig volt módomban tűnődni még ezen az eseményen, mig társaim megérkez­tek, akik előtt természetesen egyelőre elhall­gattam a történteket. r r ^^ rr Legelismertebb oég . A Gl" O D E Z S O Érmekkel kitantetvel első pápai férfi-divatterme PÁPA, FŐ-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztisztek­nek, postásoknak, vasu­tasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő tes­tületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után

Next

/
Oldalképek
Tartalom