Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-07-21 / 29. szám
4 PÁPA és VIDÉKE 1907. au gus ztu s 19 6. kisdedóvó felállításáról. Ha csak egy óvónőt alkalmaz is.(az apácáknál kettő van!) tekintettel arra, hogy uj helyiségről is kell gondoskodni, amelynek a bérlete minimális 5—600 korona, az uj kisdedóvó fenntartása évenkint közel 3000 koronával terheli meg a város büdzséjét. Ebbe az összegbe nem számítjuk bele a felszerelést, mely szintén tetemes pénzbe kerül. A városnak tehát két kézzel kellene kapni az alkalmon, hogy ettől a költségtől megszabaduljon. Hiszen az apácák kisdedóvója még a 600 koronás szubvenció mellett is több mint 2000 korona évi megtakarítást jelent a város javáraf Mégis mit tapasztalunk ! Az apácák benyújtották kérvényüket abban a biztos reményben, hogy jogos ügyük meghallgatásra talál. Csalódtak. A pénzügyi bizottság nem javasolja a városnak a kért segély megadását. . . Mi ez? Elfogultság? Szűkkeblűség? gyűlölet? Ne a tintakukacok hazudozásaiból Ítéljék meg az urak az apácákat. Hanem menjenek el maguk az irgalmas nővérek intézetébe. S ha látják majd ott, hogyan alakítják át ezek az önfeláldozó tisztaszellemü nők a parlagon hagyott lelkeket a Krisztus képére, hogyan tanítják önfeláldozásra, ártatlanságra, hogyan élesztik fel bennük a szeretet lángját: majd megváltozik felőlük a véleményük. Tisztességes ember előtt kalapot emelek. Nem nézem, hogy milyen a vallása. Becsülöm benne a hivatásának élő egész embert. Az irgalmas nővérek tekintélyes szerepet játszanak a kath. egyházban. Zászlótartói minden nemes törekvésnek. A kath. erkölcstan élő megtestesítői. Csak ocsmány lelkek tudják őket megr rágalmazni. Akik ismerik áldásos működésüket, tisztelettel hajolnak meg előttük. Vagy szűkkeblűség volt ez az eljárás? Takarékoskodni akarnak az urak. Attól féltek talán, hogy a város tönkremegy, ha a szegény apácákat évenkint 600 koronával segélyezi? Ne feledjék el. hogy minden botnak két vége van. Mi lesz akkor, ha — ami épen nincs kizárva! — az irgalmas nővérek egyszerűen beszüntetik a kisdedóvót? Pápa, a takarékos, a számító Pápa akkor évenkint 3000 koronát fizethet 600 helyett! A pénzügyi bizottság, úgy látszik, arról is »megfeledkezett«, hogy a város mennyi pénzt megtakarított már eddig is az apácák kisdedóvója révén. Számítsák csak ki az urak, mennyit j kellett volna a városnak áldoznia, ha az apácák ingyen el nem végzik, ami voltaképen a város kötelessége lett vol na T Ne beszéljenek nekem az urak a város aggasztó pénzügyi helyzetéről. Az a 600 korona olyan nevetségesen csekély összeg s tekintette] a múltban és a jövőben eszközölt megtakarításra, ennek a megadása olyan becsületbeli kötelessége a városnak, hogy erre kell fedezetnek lennie! Szeretjük magunkat kulturvárosnak nevezni. Egyik laptársunk a vidéken felállítandó kultúrpaloták egyikét is Pápára kívánja. Sok itt az iskola. Amiből az következnék, hogy megtudjuk becsülni azoknak a munkájáét, akik egész, életüket a mi fiaink és leányaink nevelésére, megjobbitására áldozzák. A pénzügyi bizottság ismeretes határozata ennek az ellenkezőjét bizonyítja . . . De a szomorú tapasztalatok után is bizunk a város képviselőtestületében, hogy szavazatával nem szentesíti a bizottság javaslatát. Az irgalmas nővérek immár évtizedek óta oktatják és nevelik Pápa város lányait istenfélelemre és az édes magyar haza szeretetére. A tövises munka sok ifjú életet letarolt, sok nemes szivet elporlasztott. De az elhunytak helyébe uj erők jöttek s folytatták a megkezdett munkát ffokozott erővel, még nagyobb lelkesedéssel. Elismerést nem igen nyertek. Kicsinylő szánalmas kifejezés is hozzájárult ahhoz, hogy megmásítsam hirtelen elhatározásomat. A szűre alatt hozott rozsdás karabélyát a sarokba rúgta s izmos tenyereivel összezsugorított kucsmájába görcsösen vágta be könyörgésre kulcsolt ujjait. — Gyakornok ur! Eljöttem, Jöjjön agyon, de — ha tud -— segítsen a porontyomon! Űzött vad vagyok, akit a legutolsó paraszt is leüthet, bátrabban, mint akármely kóbor ebet, mert hát elég gazság terheli a lelkemet, de ne büntessék az én gonoszságaimért a családomat — a gyermekemet! Elcsuklott a szava s csak az összeszorított fogai közül nyögte el szaggatottan a többi mondókáját. Hej ! Lesújtott már rám a törvény, mikor a famíliámat is földönfutóvá tették, mikor kiűzték az emberek közül azt a nyomorult asszonyt, meg azt a beteg gyereket! Hiszen csak a famíliámat védtem, mikor a múltkor is a Pojana sziklái alatt fűbe harapattam azt a zsandárt, aki a nyomukban volt, hogy ha már velem nem bir, az enyéimet vigye vasba, hisz tudják jól, hogy elmennék utánuk még a poklok mélyére is! — Fiatal! ur! Ne fogja rám azt a fegyvert, hanem adjon valami szert, amitől meggyógyuljon beteg gyerekem, akit négy napja már, hogy a hideg gyötör s mégis a forróság emészti, aki már engem — az apját — se ismer meg, hanem mindig másnak, ' valami láthatatlan szellemnek gügyög érthetetlen szavakat. Miért is nem veszítenek el engem inkább, csak az a gyerek élje tul áz apját! Hiszen mikor ott fuldoklik a nyomorult poronty a Honoris párkánya alatt, jobban fáj az nekem, mintha már az én nyakamat szorongatná a törvénytudó urak kötele. Két vízcsepp gördült alá szemeiből viharverte arca barázdáin, ennek a könnynek a látása adta vissza csak teljes lélekjelenlétemet. Leeresztve a ráirányított fegyvert, a teljes szánalom érzetével kerestem a turistabőröndömben valami gyógyszert, amivel annak a nyomorult betegnek a láza csillapítható volna. Találtam is valami olyan felirata porokat,, amelyeket legalább csillapító szerül alkalmasaknak véltem s idegesen nyújtottam a gonosztevőnek. Még a használati utasítást ii& szinte öntudatlanul mormogtam hozzá! — Félóránként egy-egy por beadandó ? Felcsillámlott a szeme, amikor átvette a gyógyszert s nem akadályozhattam meg, oly hirtelen — megcsókolta a kezemet. Néhány pillanat még s amint az ablakomon kitekintek, már eltűnt az erdő fái közt a szürkületben, belerohanva a rettenetesnek Ígérkező téli fergetegbe. Még az utolsó pillanatban, mielőtt végkép eltűnt szemeim elől, elragadott a hév, hogy utána küldök egy golyót, de mire célozhattam, már eltakarta egy vaskos fatörzs s többé nem is bukkant elő. Talán jobb is volt igy, hisz orvosságot vitt beteg gyermekének ! Sokáig volt módomban tűnődni még ezen az eseményen, mig társaim megérkeztek, akik előtt természetesen egyelőre elhallgattam a történteket. r r ^^ rr Legelismertebb oég . A Gl" O D E Z S O Érmekkel kitantetvel első pápai férfi-divatterme PÁPA, FŐ-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású férfiruhák, papiruhák, uradalmi erdésztiszteknek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték után
