Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-05-26 / 21. szám

>2. PÁPA és VIDÉKE 1907 május 26. műnkre, hogy elhanyagoljuk a vidék érdekeit, csak Pápa városának speciá­lis ügyes-bajos dolgaival foglalkozunk. De nincs-e a vidéken elég intelli­gens előfizetőnk? Földbirtokosok, papok, tanitók. Mind tollforgató ember. Miért nem csinálnak propagandát jogos törek­véseiknek ? Mi kész örömmel támoga­tunk minden jogos ügyet. Előfizetőink egy része meg arról panaszkodik, hogy mi csak 6 oldalt adunk, hololt a többiek nyolcat. Ez a vád is csak részben jogosult. A többi­ben sincs több olvasni való. Csak a — hirdetésük több. Egyébiránt kará­csonykor és húsvétkor 12 oldalt nyom­tattunk s azóta is, meg azelőtt is több­ször adtunk olvasóink kezébe 8 oldalas számot. Meg aztán arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mi lapunk a legolcsóbb Pápa városában. Különben mihelyt hirdetéseink egy kissé megsza­porodnak, lapunk állandóan nyolc oldal terjedelemben jelenik meg az előfizetési dij felemelése nélkül Mi megtettük, amit lehettünk. Ha lapunkat nem sikerült változatosabbá tennünk, nem rajtunk múlott. Akár­hányszor megtörtént, hogy egyesek ígér­tek cikkeket. Váriunk is türelemmel. De az .igéret csak — igéret maradt. S bizony sokszor az éjjeli nyugalmunk feláldozásával kellett — mások helyett elvégeznünk a munkát, bogy a lap fenn­akadást ne szenvedjen. Programmunkat beváltottuk. Becsü­letes fegyverekkel küzdöttünk. A kibon­tott zászló tiszta maradt. Nem esett rajta folt. Csak egy-két szót még ! Hogy erre a kis lapra szükség van-e, vagy nincs, azt nem kell fejte­getni katholikusan érző és gondolkozó embertől. Hiszen az országos katholikus lapokat — sajnos — kevesen olvassák. A kisebb vidéki kath. lapok meg olyan körökbe is beviszik a keresztény gon­dolatot és érzést, ahová a fővárosi kalb, lapot, sohasem tudlak volna be­jutni. Ha valakit igazi lelkesedés lievit, kicsinyes ürügyek nem tudják eltánto­rítani a ió ügytől. Ha a kis fialok — jelentek édes­sége, jövőtök reménysége — beteg : mérget kértek az orvostól? Még ha nem szeretitek, akkor is megmozdul bennetek a lélek. Ápoljátek nappal, ott virrasztatok fölötte éjjel; belélehelnétek még a lelketeket is, hogy életet öntsetek belé. A betegségnek nem a halál az orvossága. IIa gyenge a lap, ha nem elég változatos, nem kell otthagyni, hanem inkább fokozatosabb mértékben kell tá­mogatni ! Támogassátok a szivetek me­legével, a lelketek egész bensőségével, a tollatok erejével. Közeledik az általános választói jog. Uj eszmék hevilik a lelkeket, uj harcosok lépnek a porondra s elsöprik a régi világ embereit. Nem lesz többé, csak két tábor: a kereszt tábora, ame­lyet a krisztusi eszmék tüze éget és a szocialistáké, akik romba akarják dönteni mindazt, ami eddig szent volt előttünk. Mily könnyű volna akkor kifejleszteni ezt a kis újságot politikai lappá. Micsoda lüktető lelke, tüzet lehelő tábori kürtje, riadó csatariadója lehelne a keresztény tábor harcosainak ! . . . Odaértünk az első határkőhöz. Álljunk meg egy pillanatra és — gon­dolkozzunk ! Szerelettel kérek mindenkit, akinek az Isten tehetséget és érző szivet adott, támogasson bennünket nehéz küzdel­münkben ! Mert ha ez a zászló a mi nem­törődömségünk és küzönyösségünk kö­vetkeztében elbukik, ki tudja, lesz-e még valakinek kedve felemelni . . . A vasárnapi munkaszünet. Nemes mozgalmat indított a pápai espe­resi kerület papsága, Átiratot küldíitt Mihályi Géza petendi, Wal la Géza nórápi nagybérlő­nek, apápai uradalom igazgatóságának, Sarlay Gyula kiilsővathi földbirtokosnak, az ihászi puszta ezredesének, a cs. és kir. csikótelep parancsnokságának, az alispánnak, a vármegyei törvényhatóságnak, Deutsch felsőponyvádi bér­lőnek, a tapolcafői és kéttornyulaki téglagyá­rosoknak a vasárnapi munkaszünet érdekében. A nagyfontosságú átiratot egész terjedelmében közöljük. T. Cim! Nem szükséges T. Cimnek bővebben magyaráznunk, hogy a vasárnap keresztényi megszentelése nélkül sem igazi hitélet, sem népmivelés nem lehetséges. Hogy a vasárnap mit jelent hygieniai, köztisztasági tekintetben, azt mi tudjuk legjobban, akik a falusi mun­kásnép közt lakunk, A vasárnap megszentelése nélkül a családi élet meleg fészke is csakha­mar kihiil, amint azt szomorúan látjuk. És mégis azt tapasztaljuk, hogz hazánk a vasár­nap inegülése tekintetében, a kulturállamok közt nagyon is el van maradva, ttodig már a nagy Gladstone megmondotta, hogy a va­sárnap inegülése a szociális kérdésnek egyik legfontosabb része. Az ékesszóló Maca­ulay pedig a vasárnapi munkaszünetről szóló remek beszédében igy Mól: »IIa hazánkban nem ünnepelték volna már 300 év óta a va­sárnapot, mint a nyugalom napját, hanem ásóval és kapával, kalapáccsal és üllővel dol­goztak volna, szegényebb és műveletlenebb nép volnánk, mint amilyenek vagyunk«. Nálunk a kereskedések, korcsmák va­sárnapokon éppen a délelőtti órákban, tehát a főistentisztelet alatt vannak nyitva a gyárakban és nagygazdaságokban pedig vasárnap délelőtt fizetik ki a munkások heti­bérét. Ez mind nagyszámú hivőt von el az istentisztelettől. A legnagyobb baj pedig az, hogy a korcsmák és pálinkamérések épen egész nap nyitva vannak. Ez pedig, mint szomorú ta­pasztalatból tudjuk, alkalmas arra, hogy a legbuzgóbb lelkipásztor összes munkálkodását teljesen lerontsa. Ha nem akarjuk, hogy hitünk a nép szivéből teljesen kivesszen, hogy hazánk a felforgató tanok hitvány apostolainak áldoza­tává váljék, mindent el kell követnünk a va­sárnap méltó megülése és a pálinkás boltok megrendszabályozása érdekében. E munkában az egyházon kivül részt kell vennie a törvény­hatóságnak, közigazgatásnak, társadalomnak. Tisztelettel kérjük azért t. Címet, hogy a munkaszünet hetenkint 36 óra legyen, to­vábbá gazdaságában a kifizetések ne vasárnap délelőtt, hanem szombaton délután történjék, ami a munkának a rendesnél valamivel ko­rábbi beszüntetése mellett' nagyon*, könnyen eszközölhető. Erre különösen nagy súlyt kell .helyezni. Pálffy-herceg-féle uradalmakban már be­vezették a teljes vasárnapi munkaszünetet és nagyon bevált. A tisztek ugy, mint a munká­sok áldják érte az uraságot, mert- van vasár­napjuk. Szent meggyőződésünk, hogy, ha széles e hazában egyöntetűen és buzgón küzdünk az Ur napjának megszentelése érdekében, lehe­tetlen, hogy eredményt ne érjünk el népünk erkölcsi s anyagi emelésére. Ha szives felhívásunkat, illetve legtiszte­lett.eljesebb kérelmünket gazdaságában ér­vényre juttatni méltóztatik; szíveskedjék erről alalirottat értesíteni, hogy a pápai esperes­kerületi róm. kath. lelkészkedő papsággal kö­rözvényileg közölhessem. A pápai espereskerületi róm. kath. lel­készkedő papság nevében vagyok T. Cimnek Pápán, 1907 május 22-én kész szolgája. Kriszt Jenő esperes. A pápai esperesi kerület lelkes papsá­gának nemesirányu mozgalmát igaz örömmel üdvözüljük. Nagyfontosságú szociális kérdésnek tekintjük, melynek megvalósítását csak helye­selni tudja mindenki, akinek helyén van az esze és "a szive. A vasárnapi munkaszünet jogos is, szük­séges is. Az a szegény cseléd egész héten kinn dolgozik az Isten szabad ege alatt kora hajnaltól késő estig. Teste egészen kimerül az izzasztó, fárasztó munkában. Tehát az a kívánsága, hogy legalább egy napon, az Ur szent napján, ő is megpihenhessen kis családja körében, föltétlenül jogos. De szükséges is ez a munkaszünet. Elvégre az ember nem gép, amely szakadatlanul dolgozik; testi ereje ki­merül, időelőtt meggörnyed, megöregszik, ha Érmekkel kitüntetve! 7 r rr Legelismertebb cég . (jj- D JE iZ S O első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 53. szám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású 09 férfiruhák, papiruhák, gá uradalmi erdésztisztek­nek, postásoknak, vasu­§f§ tasaknak, erdőőröknek, 09 úgyszintén minden gjg egyenruhát viselő tes­P< tületnek egyenruhák 525 legelegáns ab ban mérték utá

Next

/
Oldalképek
Tartalom