Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-05-26 / 21. szám
II. évfolyam. Pápa, 190 7. május 26. 21. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre ....... 5 korona Négyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közleményeit küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Az első határkőnél. (B). A mindenható Isten végtelen kegyelméből elértünk az első határkőhöz. Holnap lesz egy esztendeje, hogy a »Pápa és Vidéke« megkezdte pályafutását. Lázas idők izzó hangulatának terméke a mi kis lapunk. A Ker. Fogyasztási szövetkezet ellen csatasorba lépett az ellenséges erők egész légiója. Vezetőit nyilvánosan meggyanúsították, híveit terrorizálták s az egész intézményt meg akarták fojtani még a bölcsőjében. A. támadásokra ökölbe szorult a kezünk, arcunkba szökött a vér, de kénytelenek voltunk némán eltűrni a meggyalázó csapásokat: hiszen semmi, de semmi eszközünk sem volt a védekezésre! Nem csoda, ha az önérzetében megsértett katholikus társadalom körében egyre erősebbé vált az a meggyőződés, hogy a sajtó támadásait csak a sajtó fegyvereivel lehet sikeresen és nyomatékkal visszaverni. Ez a közvélemény teremtette meg a »Pápa és Vidékét«' Merész vállalkozás volt. Jóformán időnk sem volt a gondolkozásra. Negyven előfizetővel indultunk útnak. De agitáltunk szakadatlanul. A második számnál már felszökött az előfizetőink száma 70-re, a harmadiknál 120-ra. Pápa városának és vidékének katholikus társadalma megértette, hogy a saját ügyét támogatja, ha a lap apostolává szegődik. Forró, izzó napok voltak azok. Ellenségeink mosolyogtak. A szövetkezetnek két hetet jósoltak, a mi kis lapunknak egy, legfeljebb két hónapot. S a szövetkezet áll ma is. Kitűnő cikkeivel, olcsó áraival, a benne tapasztalható mintaszerű renddel és becsületességgel élő cáfolata az ellenfél rágalmainak. Lelkes támogatói ma azok közül is igen sokan, akik annak idején a másik táborban voltak. Mig idáig jutott, sok megpróbáltatáson kellett keresztül mennie. Tövises volt az utja. Örömébe ürmöt csepegtettek még azok is, akiknek saját testükkel kellett volna védeniök minden támadás ellenében. De a lázas, önfeláldozó munka és a páratlan önzet• lenség megtermette a maga gyümölcsét. A pápai Ker. Fogyasztási Szövetkezet ma már szemefénye, büszkesége az országos központnak. S ez első sorban Varga Rezső elnök érdeme, aki igazán feláldozta erejét, egészségét, sokszor az éjjeli nyugalmát is, hogy a keresztény nép filléreiből megteremtett intézmény össze ne roskadjon. A nagy munkából becsülettel kivette a maga részét Szalay Imre üzletvezető és az igazgatóság minden tagja. Áldja meg érte őket az Isten. A szövetkezet tehát diadalmasan kiállotta az ostromot. Hát a mi kis lapunk? Emiitettem már, hogy merész vállalkozás volt a megindítása. De erős várunk volt az Isten Benne bíztunk és nem csalatkoztunk. Egy újság színvonalon tartásához három tényező szükséges. írói gárda, az előfizetők tábora és a hirdetések. Nézzük egyenként ezt a három tényezőt, de megfordított sorrendben. Minden újságolvasó ember tudja, hogy az újságnak fő jövedelmi fori •asa a hirdetés. Ebben a tekintetben — mi tagadás benne — csehül állunk. Nem tudtunk kapni egész Pápa városában j egyetlen agilis embert, aki hirdetéseket gyűjtött volna. Pedig mennyi jómódú kath. kereskedője, iparosa van városunknak, akire : nézve határozottan előnyös volna, ha ' hirdetne! Hirdetési árszabásaink oly olcsók, hogy alig jöhetnek • számba. S | azzal a csekély összeggel amellett, hogy I a jó ügyet szolgálják, a saját hasznu! kat is jelentékenyen előmozdítják. Mert a hirdetésre fordított összeg, mint a taj pasztalat bizonyítja, busásan megtérül a közönség nagyobb arányú bevásárlásaiból. Akadt olyan kedélyes bácsi is, aki nekünk igérte a hirtetést és tévedésből más lapnak küldötte be. Istenem! Hii szen olyan egyforma ujságnemek vannak 1 itt Pápán! . . . Ezen a téren tehát sok a pótolni való. A másik tényező az előfizetők tábora. Ebben a tekintetben — hála a jó Istennek — elég jól állunk. Pápa városában is hatalmas előfizető gárdánk van, a vidéken is egyre szaporodnak az előfizetőink. De azért ne elégedjünk meg az eddig elért eredménnyel. Ne csak magunk fizessünk elő, hanem mindnyájan igyekezzünk előfizetőket toborozni. Legyünk apostolai a jó ügynek. Csak igy lesz a kis magból hatalmas, terebélyes fa, megvihatatlan védőbástyája a pápai katholicizmusnak. Nem áll a hátunk mögött senki. Nem támogat bennünket Maecenás. Csak előfizetőink tábora. S hogy á lap az első évet minden megrázkódtatás nélkül végig tudta küzdeni, abban nagy része van a köréje csoportosult irói gárdának, melynek minden egyes tagja önzetlenül, ingyen dolgozott s egytől-cgyik a rendes előfizetők közé tartozik. A harmadik tényező az irói gárda. Ez a legfontosabb. Az anyagi forrás: a lap teste; az irói gárda: a lap lelke. Ettől függ az újság szellemi nivója. Ebben a tekintetben több panasz merült föl. Mielőtt a panaszok jogos, vagy jogosulatlan voltáról nydatkoznám, csak egy észrevételt teszek. Az én szerény véleményem szerint a kritikához ezen a téren csak annak van joga, aki maga is hozzájárul a katholikus restauráció nagy művének megalapitásához. Aki érzi magában az erőt, hogy jobbat is tudna irni, változatosabbá is tudná tenni lapot, mint a mostani munkatársak, de csak nyafog, kritizál, ahelyett, hogy tollat ragadva a kezébe s irányt jelölne, az nem komoly férfi az én szememben. Bírálni csak az bíráljon, aki maga is dolgozik, fárad, s részt vesz. a nagy munkában. Felhozták lapunk ellen, hogy keveset foglalkozik a városi ügyekkel. Ez a vád — részben jogosult. De hát tehetünk mi arról, hogy a pápai intelligens úriemberek között oly kevés akad, aki a sajtóban is sikra szállna szülővárosa érdekeiért? Mi, akik idegenből jöttünk ide, hogyan mélyedjünk bele a város ügyeibe egyéb nagyarányú elfoglaltságunk mellett? Ez kétségtelenül mulasztás, de első sorban azoknak a hibája, akik itt születtek, itt nőttek fel, s idefüződnek életük legédesebb emlékei. Egyébiránt ezen a téren üdvös változás várható a közel jövőben. A vidékiek meg azt vetették a sze