Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)

1907-05-12 / 19. szám

II. évfolyam. Pápa, 1907. május 12. 19. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petöfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A munkásnép téli foglalkoztatása. Irta: LISZTNER ANTAL. A megélhetés titka abban áll, hogy kiadásainkat bevételeinkhez mérjük. Anyagilag gyarapodni pedig csak az képes, aki kevesebbet költ, mint amennyit megkeres. A mai időben, amidőn a munkáskérdés és ennek ikertestvére a szocializmus úgyszólván ólomsulyként nehezedik közéletünkre, kettős fontossággal bir, hogy a munkásosztály oly kereseti forráshoz jusson, mely különös előképzettség nélkül, lehetőleg minél kevesebb befektetéssel biztosítsa számára legalább atisztességes megélhetés feltételeit. Ennek megvalósítása azonban csak ugy és akkor lehetséges, ha maga a munkásosztály is redukálja a szocialisták izgatása folytán felcsigázott igényeit, vágyait és megbecsüli a kenyeret hozó tisztességes munkát. S hogy ezt a munkásosztály megtegye, csak egy kis önálló gondolkodás kell. Mert mi sem könnyebb, mint az önállóan gondolkodni nem igen tudó néposztályt bérharcra ingerelni, azonban mi sem nehezebb, mini azt az arany középutra megint visszatéríteni és a munkáskérdést, anélkül, hogy akár a munkaadó, akár a munkás érdeke háttérbe szoríttatnék, rendes mederbe tei relni. Erőszakos nyomás, bérharc e tekintetben tartós sikert nem eredményezhetnek. Még pedig azon oknál fogva nem, mert hiányzik a dologból az erkölcsi (artalom, mely nélkül semmiféle viszony tartósságra igényt nem tarthat. Hogy pedig nálunk a legtöbb munkaadó az engedékenység végső határáig elment, az bizonyos. Sőt nem egy helyről hangzik már a panasz, hogy a szervezett munkásosztály végzett munkája nem áll arányban a kikötött bérrel. Tehát hiányzik a munkásnépből a felelősség tudata, mely körülmény jellembeli fogyatkozásra enged következtetni. De nem tekintve ezt, e tényállás következményeként be kell állania annak az állapotnak, hogy a munkaadó tönkremegy s igy üzemét is kénytelen megszüntetni. Ez állapot előidézése pedig nem lehet, feladata még a legvérmesebb szocializmusnak sem, hisz annak hivei is tisztában vannak azzal, hogy kiki mindennapi kenyerét vagy az eszével vagy a keze munkájával kénytelen megkeresni. A magyarországi szocializmusnak a többi országbeli szocializmustól eltérő karaktere van. Mig ugyanis a legtöbb országban, ahol eddig a szocializmus mélyebb gyökeret vert, a munkásosztály jelentékeny része gyári és egyébb ipari munkát végez, addig a magyarországi munkásosztály aránylag csekély százaléka végez ilyen munkát; nálunk a legtöbb munkásember földmivelői munkából él. A mezei munka azonban természeténél fogva nem képes a mezőgazdasági munkásosztályt egész éven át foglalkoztatni. Azonban étkezni a. munkaszünet alatt is csak kell s igy előáll a földmives munkások azon teljesíthetetlen kívánsága, hogy egy pár heti vagy havi munka árán megszerozliessék az egész évre való élelmet. S bár igaz, hogy maga a föld tulajdoTÁRCA Káprázatos álom. Irta: Zsil zsu. Poéta leszek! Csuda nagyszerű, és fölséges még gondolatnak is! Alább bizony nem is adom. Igaz ugyan hogy már előre is látom azokat a fanyar arcokat, de az ilyen ecetesubot'kaszerü vonások nem riasztanak vissza szent és erős elhatározásomtól. Efféle gondolatokkal telve ébredtem fel egy szép napon. A nap már jó magasan állt az égen és olyan hamiskásan kandikált befelé, mintha Mics kisasszonyt, az örökké későn ébredőt gúnyolta volna ki. Az órára pillantok, hát Uram Isten, képzeljék csak, a kis mutatója éppen a 11-felé ágaskodott, a másik meg ezen is tul tett, már a 12-őt is elérte. — És én még akkor is alig tudtam kilábalni a sok párna közül, de még ennél is nehezebb volt megválni az én éjjeli álomképemtől. m Mondhatn fölséges volt! Hát már hogyne lett volna az ! Képzeljenek engem fel az Olimpusra, ott trónoltam Zeus közelében, a többi istenek közvetlen közelségében; fejemet egy frissenfont babérkoszorú diszitette, egyik egyik kezemben lant, másikban meg egy pergament-tekercs volt, s a lant húrjait pengetve, elbájoló csengéssel énekeltem a saját szerzeményemet. Ezt jól át kell érezni, különösen az utolsó szavakat, hadd mondjam csak hangossabban: Saját .szerzeményemet! Elgondolhatják, mily keserves volt az ébredés ! Sivár, prózai világot találtam álmom után. — De hirtelen egy röpke gondolat villant át agyamon. Megvalósithatnám-e ezt az álmot? , . . E pillanatban egész könnyűnek és kivihetőnek tünt fel a dolog előttem. Hát egyszerűen tollat ragadok, előveszem egyetlen kis titoktartómat, notisomat és irok abba szép ideális dolgokról : virágillatról, madárdalról, lágyan suttogó esti szellőről. Dalolok majd, — gondolám — a piros arccal kelő hajnalról, hogy csókolja le lopva a virágokról az éjjeli harmatot a kis fülemülékről mely szárnyai alá rejtve pelyhes kicsikéit, őket az első dalra tanítja. Első elhatározásom volt : mindent, és mindenkit megénekelni! Amint ez az elhatározás megérlelődött bennem, az öltözködéshez fogtam ; közben, szebbnél-szebb légvárakat szőttem, melyek azonban oly gyorsan rombadőltek . . . Amint a íükörbe pillantottam, — képzeljék csak — csodálatos felfedezésre jutottam. Mi még sohasem történt meg velem, teljesen meg voltam külsőmmel elégedve. Boldogult tanulókoromban sokszor hallottam, hogy a fenkölt,. nagy embereket már arcvonásaikról is meg lehet ismerni. Értve rajta: a magas, nyilt homlokot, derült tekintetet, finoman övezett szemöldököt, no és amiben a legfőképpen hittem, a haj göndürségét. Nagy örömömre e kellékeket nagyobbrészt enmagamban is feltaláltam. Egy-két ráncot erőltettem homlokomra, hullámos hajamat hanyagul oldalra vetve, fésűbe szorítottam. Oly nagyszerűen festettem volna igy fotográfus előtt! Külsőm — mondhatom — igazán költőinek tünt fel