Pápa és Vidéke, 2. évfolyam 1-52. sz. (1907)
1907-01-20 / 3. szám
II. évfolyam. Pápa, 1907. január 20. 3. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, kőzgazd así igi és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre . •."•'. .2 korona 50 fill. Egyes szám ara 24 fillér. Felelős szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A bicska. Igen becses, sőt nélkülözhetetlen eszköz különösen ilyenkor, télviz idején. amikor egymást érik a disznótórok. A szalonnát pl. csak bicskával lehet igazán gusztusosán falatozni. Az elvtársaké az érdem, hogy a bicskának egy másik, eddigelé ismeretlen, de első rangú hivatását is megismertették a világgal. A nyáron Esztergomban, a napokban meg Fehérvárott szerepelt a bicska, mint a — jobb útra térítés elsőrangú tényezője. Ott a szegény Simon Miklóst szúrták agyon, itt meg a Pestről gyalázatos furfanggal lecsalt Rőlich Bélát, akarták áttessékelni egy-két barátságos oldalbaszurással a másvilágra. Sokat emlegetik a vörös urak Ázsiát. De — ugy látszik — nem ok nélkül. Csak az a kár, hogy nálunk eltörülték a vad népek törvényét: szemet szemért, fogat fogért. Ha a biróság is megböködhetné egy kissé ezeket a- névtelen hősöket, tudom elmenne a kedvük attól, hogy 20-an rohanjanak egy ártatlan, védtelen emberre! Világítási mizériák. Szép, nagyon szép az a takarékosság. Több mint 10.000 korona hasznot jelent a városra nézve. Hanem az már kevésbbé szép, hogy a »villanykorszakban« sötétebbek az utcák, mint a petroleumkorszak idejében. Aki teszem éjfél után érkezik Pápára a vasút felől, egész jogosan azt gondolhatja, hogy a Tirolnál végződik a város. Mert a Tiroltól az uradalmi házig nem ég egyetlen láng sem. A sötétséget szinte vágni lehetne. Ugy látszik Pápán is azt gondolják, hogy becsületes embernek éjfél előtt otthon van a helye. Aki éjiéi után botorkál haza, az ugy sem becsületes ember, tehát jobb, ha meg sem látják. Hát hiszen szép, szép az a takarékosság, de hogy városunk jó hirnevét. nem emeli az a sötétség, az is bizonyos. Az aszfalt. Ez is olyan nebántsvirág, amihez nem szabad hozzányúlni. Még tisztogatni sem. A hó azonban nem kérdezte rászállhat-e a mi büszkeségünkre, hanem belepte egészen. Jött a fagy utána, megenyhült az idő, a jég olvadni kezdett. S megtörtént az a vicclapba illő komédia, hogy Pápán nem lehetett gyorsan hajtani az utcán, csak lassan-lassan. Aki megpróbálta, meg is járta. A mult szombaton három kocsi is összetörött. Ezer szerencse, hogy Pápának van orsz. képviselője. Még nagyobb szerencse, hogy elég gyakran fel is keres bennünket. Mert különben ma is végrendeletet kellene készítenie annak az embernek, aki nógatni is merné egy kissé a lovait a pápai aszfalton. Azt meg aki vágtatni is mert egy héttel ezelőtt, ki kellett volna tömetni és spirituszban mutogatni. Megfelelő belépti-dij mellett igen szép haszna lett volna belőle a városnak. Annyit föltétlenül kapott volna, amennyivel meglehetne tisztogattatni az aszfaltot. A nemzetközi szoc. jelszavai és gyakorlati alkalmazásuk. Irta : Lisstner Antal. A nemzetközi szocializmus tanainak felállításában elveti az erkölcsi alapot, szembehelyezkedik a mult és jelen erkölcsi törvényeivel s igy munkája is csak téves lehet. Hogy azonban tanainak téves voltát titkolja és hivei szemében a jóhiszeműség látszatát gerjessze és fenntartsa, oly jelszavakat választ, melyek megvalósítása — nem ugyan a nemzetköziektől telitett tartalmukkal ! — minden jobb érzésű ember törekvését képezik. E jelszavak : a szabadság, egyenlőség, testvériség ! E jelszavak keletkezési idejükre nézve, majdnem egykorúak a nemzetközi szocializmus tanainak keletkezésével. S hogy a szabadság, testvériség és egyenlőség megvalósításában törekvésüknek nagyobb nyomatékot adjanak, a nemzetközi szocialisták latba vetik Jézus Krisztus tanítását, azt állítván róla, hogy: »Jézus Krisztus prédikálása semmi egyéb társadalmi reformTÁ RCA A szerb guzlicár. Irta: Béri F. Zsigmond. i. Vidáman szólt a zene a roszovi vár évszázados falai közt. Deli szerb ifjak, bogárszemü szerb leányok szilajon roppták a táncot nagy gyönyörűségére Harajovics Istvánnak. A hatalmas várúr kényelmesen elnyújtózva feküdt egy kereveten. »Szóljon a zene s folyjon a tánc!» kiáltotta a zenészeknek s azok szinte a rogyásig húzták a talpalávalót a hatalmas várúr parancsára. . .. Odakünn ezalatt, Rigómező mellett vérzett a szerb nemzet. .. »Nemes apródjaim! bort a kupába!« dörgött István ur zengzetes szava s pár pillanat múlva színültig megteltek az ékes billikomok. . . . Rigómező mellett a csata zajában folyt a vér, mint patak ... »Éljen a szerelem! Éljen a barátság!« rivallt fel a várúr s rivalló szavára ötven deli ifjú hörpenti poharát. . . . Lázárnak, a szerbek hatalmas cárjának kékülő ajkáról tán ép most kapta el a végső sóhajt az alkonyi szellő . . . A roszovi várban dalra is gyújtottak, s daloltak tüzesen, szivet perzselően, nőkről, szerelemről. A szegény hazára nem gondoit itt senki. . . . Rigómező mellett a törökök ajkán »Győzött Allah!« zengett . . . S szólt a zene, csengett az ének, folyt a bor . .., mig ott künn ezalatt Rigómező mellett meghalt a szerb nemzet... II. Feljött a hold, de sápadt volt a képe, tán a szerb nemzet gyásza festette oly fehérre, szomorúan, bánatosan járt végig a csatatér felett csillaghadával, aztán — remegve bujt el a fellegek mögé. Egy magányos vitéz vágtat a sötét éjszakában, tajtékzó paripán. Magas, karcsú alak, szeme villogása még az éjszakán is átragyog. Oldalán őrült táncot jár kardja, amint sebesen vágtatva tovaröppen az éjben. Aztán borongó fájdalom tükröződik vissza, s ha a sötétség nem volna olyan vak, tisztán láthatnók, mint gördül alá két fényes könnycsepp a szeméből az arcára, az arcáról a földre, vagy tán inkább a szivébe! Megveregeti paripája izzadt nyakát. »Szegény, szegény állat!« suttogta elérzékenyedve, »tudom kifáradtál. No, de ne busulj semmit, majd megpihenhetsz a roszovi várban!« Férfias vonásai mégjobban sötétültek, hogy e nevet kiejtette. Lassan-lassan feltünedeztek a roszovi vár büszke körvonalai. Fényesen' kivilágított ablakaival ugy tünt fel az éji homályban, mint valami ragyogó tündérpalota. A lovag arca a vakitó fényözön láttára egyre jobban beborult. »Minden ablak ki van világítva!« mormogott magában. »Miért? . . . Talán csak
