Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)
1906-10-06 / 20.szám
2. PÁPA és VIDÉKE „Nem hiszem az Istent! Nincs Isten!" Szegény társadalom! Hallod-e e szörnyű Ítéletet, amely neked is szól? Egy gyermek kiálltja ezt neked! Egy gyermek. A jövő nagyreményű csemetéje. Szegény hazám! Szegény Regnum Marianuml . . . Hova fog ez fejlődni, ha nem iparkodunk még csirájában elfojtani? Itt már az iskola vajmi keveset tehet. Itt a társadalom nagyarányú közreműködésére van szűkség ! Ha a társadalom minden egyes tagja megteszi kötelességét, talán még eleibe lehet vágni a baj tovább terjedésének. Ébredj hát tétlen álmodból társadalom, mert a késői ébredést hamar eléri az esti sötétség, sötétségben pedig csak lassan, bandukolva tud járni az ember és akkor már talán késő is lesz Rendeztek mindenféle ünnepélyeket. Hangzatos felolvasásokat. Ez mind szükséges és nagyon szép is, a meglevő hivők erősítésére. De forduljatok e mellett az ilyen eltéveledettek felé is és ne engedjétek abban a szennyes árban tovább úszni. Mentsétek meg őt még akkor, amikor nem késő. A gyermeki lélek fogékony a jó és a rossz iránt. Ne hagyjátok tehát elmerülni teljesen, mert az ilyennek megtérítése többet ér. mint száz hangzatos felolvasás. Megmenteni egyet a családnak, a társadalomnak, minő öröm! Milyen lelki megnyugvást okoz egy apostoli léleknek! És te szegény anya, aki annyi 1S®& oktöher 6.. szenvedés között nevelted fel és te szegény apa. aki annyi éjjelt nappallá tettél gyermeked felnevel heteséért, hogy engedheted meg, hogy tulajdon magzatod ép azt tagadja meg, aki teged munkádban segített és akihez szenvedéseid közepette annyiszor folyamodtál?! Utoljára pedig ismét ti hozzátok fordulok, ti romboló munkát végző szociáldemokrata urak. Nézzétek meg jobban államot ós családi boldogságot feldúló munkátokat, a melylyel az embert egyetlen vigaszától is megfosztjátok. Ne csak azt kiabáljátok: Polgártársak ! . . . Proletárok! . . . Minden jogból kitagadott munkások! . . . Ti pedig jól betanult szerepetek eljátszása után, trabukkó szivarral a szátokban, II. osztályon vigan utaztok Budapest felé, a szegény „Proletárok" keserves filléreiből, meg nem gondolván ádáz munkátok következéseit, amikor egy 13 éves gyermek odakiáltja: Nincs Isten! Én nem hiszem, hogy van Isten!" Rovás. Kiss István.. Mentől súlyosabb a tóba hajított kő, annál jobban felkavarja a vizet s annál nagyobb hullámokat vet. A »Pápai Lapok« még mindig háborog. Nem simultak él a hullámai. Jónak látja, hogy a városi közgyűlés lefolyásáról szóló »nagyon aktualis« cikkét utólagosan meghozza. Igen súlyos lehetett a kő (az igazság), amit az egyik városi képviselő (pap ís egyúttal) hajított. Fájt is némelyeknek. Pk »Pápai; Lapok« e fájdalmat akarja palástolni, amrctöni a papi; képviselő beszédének erős kifejezésébe kapaszkodik, amidőn ismét előráncigáilijia a »felekezefieskedést..« Ki esinűüija a téfekezetieskedést? Mi nenai Mély lapok hallgatnak olyan dolgokról, meilyekről a pap|,< pviseíő beszédében megemlékezett s melyekről kell', hogy a közélet tisztaságát szolgál! > lapok megemlékezzenek? A »Pápai Lapok« e hallgatása sokat beszél ám! Midőn ezen köz-gyűlésen az irgalmas nővérek számára kérték a 600 kor. segélyt, egymásután állottak fel Barthalos, aki a ref. internátus részére, dr. Lövy és dr. Steiner, akik az tzr. polgári számara kértek ugyanennyit. Hát itt ki felekezetieskedett ? Nem e jó urak, akik az irgalmas nővérekben a kath. vallás munkásait látták és nem azokat, akik a közügyeknek tesznek szolgálatot és e _címen megérdemlik a segélyt. * A győri polgármester, illetve a város 17 szobás hatalmas épületet engedett át az ottani patronázs részére. Ezenfelül az épület rendbehozására megszavazott 2000 koronát. E nagylelkű adományával lehetővé tette, hogy a szegény, elhagyott munkásosztályon segítsen. xA szegény, elhagyott leányokat kiképzik itt a varrásban, a háztartásban. A helynélküli cselédek ideiglenes lakóhelyet s ellátást nyernek. Cselédközvetitő intézetet állítanak fel, a mit a város átengedett. Felügyelnek az elhagyott kiskorú gyermekekre. N. Polgármester ür, Városi Közgyűlés! Nálunk miért nem létesülhetnek ilyen jótékony intézmények? xYIiért szavazzák le az irgalmas nővérek segélyét, a ker. fogyasztási szövetkezet kérvényét, miért nem lett a kath. legényegyesület É rvényének a telek átengedés ügyében eredménye? Megmondom őszinzett. búcsút engedélyezte. A rózsatő levelei olyanok, mintha vércseppek lepték volna el. A kert mellett szt. Bonaventura a rózsatőkápolnáját emelte azon kunyhócska helyén. a hol szent Ferenc rendesen tartózkodott E kápolna falait régi freskók díszítik, a harmadik rend leghíresebb szentjeinek képei; köztük szt. Erzsébeté, de nem a hagyományos rózsákkal kötényében, hanem szt. Ferenc regulájával kezében. Kijövet rendbe szedegettem a sok benyomást, mely lelkemet érte, de csak az az egy külömbség öltött egyre határozottabb testet, mely sok világi nagynak sírhelye és a szentek temetői között létezik. xMig amazok a megaláztatások tárházai, a dicsőség hiábavaló, a feledés bizonyos voltának ismétlődő hírmondói: addig ezek a felmagasztalásnak, az örök életnek és lelkesedésnek kiáltó jelei. xAnnak a szárnynak, mely életükben lelküket, egész valójukat az égbe emelgette, suhogását érezhetni itten. Másnap reggel korán fölébredtem. Lelkemet éberré tette a történelmi emlékeknek rászakadó özöne, testemnek pedig a szt. Ferenc „testvér-kér-nek, — a fecskéknek, erős sikongása nem hagyott nyugodalmat. Ezek a fecskék itt nagyobbak a mieinknél, hasuk füstszínű: nagy csoportokban röpködnek egész Olaszországban, különösen a magasabb helyeken fekvő épületek körül és örökös si-í-'i, sf-í-í kiáltásukkal szinte idegessé teszik az embert. Másrészt meg az a jó hasznuk, hogy a tömérdek sok legyet, mik a vendéglőket s a magánházakat is egyptomi sokaságban lepik el. riasztják és pusztítják. No de mind ez csekélység és az ember megszokja, sot. el is felejti a természet elragadó szépsége láttára. Kinyitottam az ablakot s szemem valósággal fürdött Umbria gyönyörűségében. Hullámos vetések, gyümölcstől tarkálló kertek, füzéres szőlők, kígyózó patak, tündöklő utak a zöld pázsitos rétek között, illatos olajfák: mindez oly összhangzó, varázslatos képpé olvad össze, hogy az ember a földi paradicsomban képzeli magát. xA messze távolból Perugia hatalmas dómja integet; a Porciunkulában „Angelus"-ra kondul meg a harang: a köszöntést, átveszi San Francesco, aztán Santa Ghiara, aztán a Sata Croce, San Damiano s lassanként nemcsak az olajfa illatától terhes a levegő, hanem a melodikus harang-muzsikától is, melynek alapakkordja: Ave Maria! Menjünk misézni! szólalt meg egyik társunk. És mentünk , , , Nemsokára Róma' felé robogott velünk a vonat.Mentül jobban maradoztak tőlünk xAssisi házai, orma, tornyai, szivünkben egyre mélyebbre nyúltak szt. Ferenc tiszteletének gyökérszálai s merült fel emlékezetünk tengeréből a régi magyar éneknek e sora:„Nem győzök feléd tekinteni! u r r ___ rr Legelismertebb cég . (jf O D H jjj ^ O Érmekkel kitüntetve! első pápai férfi-divatterme PÁPA, Fő-tér. 253. szám Nagymunkásszabó segédek felvétetnek. gjg Kifogástalan szabású cg3 férfiruhák, papiruhák, gjo uradalmi erdésztiszteknek, postásoknak, vasutaseknak, erdőőröknek, úgyszintén minden f egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mértékután
