Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-10-06 / 20.szám

I. évfolyam. Pápa^ 1906. október 6. 20. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre ö korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő:' GRÁT2ER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A szociálizmus romboló munkája a gyermek életében. Irta Zsilavy Sándor. A szülök iránti szeretetnek, ha' nem alapulna is isteni rendelésen, ha nem látnók is az Ur Jézus példáját, már a természet rendje szerint is a legmagasztosabb és legfenségesebb érzelemnek kellene lennie. Ez a theoria. De mit mutat az élet Lépten-nyomon a gyermekeknek szülőik iránti rut hálátlanságával találkozunk. A mai kor gyermeke alighogy a hátulgombolós bugyogóját felcseréli hosszú nardraggai, egy csutak cigarette! * szájában, melldüllesztve lépdel, közbenközben száját hosszú cérna alakjában hagyja el az a bizonyos dolog és Ö már nagy, fejlett embernek képzeli magát, akinek sem pap, sem mnito, sein apa, sem anya nem parancsul. Már akkor nincs: Dicsértessék a Jézus Krisztus", hanem : „Alászolgája! Jó napot kívánok!" Szegény, szegény gyermek ! Ez azonban sajnos, nem csak városban van igy, hanem már falun is mind gyakrabban találkozunk ilyen mihaszna kis futoncokkal. Es a szülők iránti tiszteletlenséggel még nem elégesznek meg az ilyen koravén gyermekek, hanem tovább ragadja őket e szennyes ár s nem becsülik az embereket. sőt magától az Istentől is elfordulnak. Néhány héttel ezelőtt találkoztam egy ismerős 13—14 év közötti pápai fiúval, akinek a nyakát szörnyű nagy vörös nyakkendő szorongatta, ami már több száz lépésről szemébe tűnt az embernek. Ahogy meglátom, azt kérdem tőle: „Na öcsém te

; is szocialista vagy yv».«ír Vn ,1- r.orl?V Utalót Vpc^nlov . I l • o 1 ijesztgetni a piros nyakkendőddel ? Mire 0 hetykén igy felelt: „Bizony az vagyok kérem! En nem hiszem hogy van Isten! Nincs Isten! . . ."Még gyermek szájából ilyent nem hallottam és mondhatom e gyermek szörnyű átkot mondott e néhány szavával a szülőkre és még szörnyűbb ítéletet arra a bolond gombával jól lakott szociáliznmsra, amely már serdülő gyermek korában kitépi lelkéből mindazokat a nemes és fenséges tulajdonságokat, amelyeket a család és iskola egy fél évtizedig plántálgatott, erősítgetett. Megborzadtam e gyermek szavaira és ugy éreztem, hogy forog körülöttem minden. „Nem hiszem az Istent! Nincs Isten.!" ... Te szociálista agitátor, akinek a kezenyomán ilyen vadhajtások fakadnak, ugyan hallottad-e már egy 13 éves gyermektől a fent irt borza,sztó szavakat? Én nem hiszem. Mert akkor ha van szived megborzadtál volna tenmagadtól, mint aki mindennek okozóin xpcTv. Szörnyűség ezt egy gyermek szájából hallani és önkénytelenül eszembe jutott az én gyermekkorom, ami még nem is olyan régen volt. Mi még ennek a sokféle szociálizmusnak, amelylyel a inai társadalom már telítve van, hirét sem hallottuk. Be jobb is volt akkor! De jobbak is voltak egymáshoz az emberek, mert nem volt közöttük annyiféle választófal. TÁRCA Assisi. Irda: Jándi Bernardin. (Folytatás.) A mi szépet, jellemzeteset találni sz. Ferenc életében: az mind meg van örökitve a művészek első rangú ecsetjével a falakon: az ő lobogó buzgósága a boldogságos Szűz és az ő szent Fia iránt; izzó lelkesedése a szegény élet iránt; élete, tettei, halála megihlették Ojmabue és Diotto lelkét, mely itt hódolt a szegénység hősének, bár kissé immár megrongált, de azért még mindig remek freskókon. Ott, a hol a kereszt- és hosszhajó metszik egymást, ott alant van szt. Ferencnek sirja, fölötte nagy oltár, melyen egyszerre két pap mondhat szt. misét. Számtalan lámpa lángja lobog körülötte szünet nélkül s az élőkön kivül VII. és IX. Pius pápák szob % virraszt e porladó hamvak felett. A felső templom „nemzeti emlék" g azért nem szolgál istentiszteletre. Mégis nem ez a hely az, melyhez szt. Ferenc életének eseményei fűződnek, hanem a Santa Maria degli Angeli más néven a porciunkula, mely a franciskánus rend bölcsője. A IV. században négy szentföldi remete építette a kis kápolnát s poreiunkulának, részeskének nevezték el azon kicsi darab földről, melyen állott. Mivel itt volt a boldogságos Szűznek sírjából hozott ereklye is, meg aztán angyalok is jelentek meg itten többször, elnevezték angyalokról nevezett Boldogasszonynak is. A VI. században szt. Benedeknek a szerzetesek pátriárkájának tulajdona volt e kápolna. Rendkivüli kegyelmek is tették hiressé. A XI. század vége felé itt nyerte szt. Ferenc édes anyja azt az Ígéretet, hogy fia születik és talán ez is fejti meg azt a gyöngéd szeretetet, mely szt. Ferenc szivében e hely iránt égett. Saját kezével javitotta, itt nyerte hivatását, itt. alapította rendjét; mert monte-subazói benedictinusok neki adták a kápolnát oly feltétellel, hogy az legyen rendjének feje és . anyja. Szt. Ferenc örömmel fogadta az ajándékot s hálából sz. Benedek rendjének évenkint egy kosár hallal szolgált. Itt alapitotta a Glarisszák rendjét s adta fel szt. Klárának a fátyolt: itt határozta el a harmadik rend megalapítását is; itt akart s meg is halt. V. Pius pápa a XVI. században méretekben is hatalmas templomot, emeltetett a kápolna fölé, úgy hogy a kápolna most bent van a templomban. E gyönyörű templom magában foglalja azt a kis szobát is, melyben szt. Ferenc elhunyt 1226. okt. 4-én. Mellette van a csodálatos rózsatő kertje, melyhez e kedves le-genda fűződik: Szent Ferencnek egy izben heves kísértései voltak. — Hogy legyőzzeazokat, a tüskés cserjébe dobta magát s egész testét megvérezte. Azonnal égi fényesség vettekörül, a tüskés cserje helyén tövistelen rózsatő támadt, s angyalok vezették a kápolnába., melyben az Er Jézus a poreiunkulának neve