Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)
1906-09-16 / 17.szám
I. évfolyam. Pápa, 1906. szcpfember 16. 17. szám. Szépirodalmi, közgiszdasági és társadalmi Sietilap. A pápai kathclikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona Félévre 5 korona Negyedévre .... 2 korona 50 fill. Egyes szám ára 24- fillér. Felelős szerkesztő: GRÁT1ER JÁNOS. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR. Szerkesztőség: Pápán, Petőfi-utca 10-ik házszám. Hova a lap szellemi részét is illető mindennemű közlemények küldendők. Kiadóhivatal • Pápa, Viasz-utca 15. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Városunk költségvetése és a hitvallásos iskolák. o A Pápai Hirlap f. évi szept. 8-i számának «Városunk költségvetése» c. vezércikkében többek közt a város tanügyi kiadásaival is foglalkozik. Arra a végső eredményre jut a cikk irója, hogy «fényűzés» az, amit a város a felekezeti iskolákkal tesz; oly nagy segélyt ád nekik. »A város 5°/ 0-al pompásan elláthatná községi iskola révén az elemi oktatást . . . Nem méltánytalanság kívánni a várostól, hogy 10°/o _ a^ fizessen többet, mint amennyit fizetnie kellene, hogy lakosságának ép oly jó, vagy Lulán még jobb elemi iskoláztatást nyújtson, mint amilyent az jelenleg élvez?» Ebből arra a következtetésre jut a P. FI. irója, hogy a képviselőtestület értse meg hivatását, szállítsa le a segélyt. Mily jóakarat a város iránt! Mily atyai gondoskodás a polgárok vagyona felől ! A város 1905-ben 26,374 kor.-t adott a hitfelekezeteknek elemi iskolákra. — Csak ezekről szól a P. HL, tehát mi is csak ezek segélyét hozzuk fel. Sokalja ezen összeget és azt mondja, hogy olcsóbban, 5°/ 0-al el lehetne látni az elemi iskolákat. Ez az 5 0/ 0 ) amint a városi p. ü. bizottság 1905 jut 31-i jegyzőkönyvéből kitűnik, 12,774 kor. az összes állami adó 5'94 : l/ 0-a. Mi legalább másra nem tudunk gondolni. Ezen számítás szerint a város csakugyan «fényűzést» gyakorol. De az a kérdés, — csakugyan olcsóbban tudná-e ellátni a város az elemi oktatást, minta mennyi segélyt a négy hitfelekezetnek juttat? Ehhez nem elég a hangzatos ésjtetsző ebZinefüLiatás, hanem számítás, összehasonlítás kell. Lássuk a pápai kath. hitközség elemi iskoláinak kiadását. Személyi és dologi kiadásait az 1906 évre 26300 kor.-ban irányozták elő. Tehát egyedül a kath. elemi iskolák is csak 74 koronával kerültek olcsóbba, mint a várostól a négy felekezetnek nyújtott összes segély. FIol vannak még az evangélikusok, az ev. reformátusok, a zsidók elemi iskoláinak kiadásai ? Fia a négy vallásfelekezet összes iskolára kötelezettjeit községi iskolába akarnák iáratni, — vájjon lehetne-e kevesbíteni a tanítók számát, talán kevesbednének-e az iskolák dologi kiadásai? Mi szerintünk nem lehetne a költségeket alább szállítani. Tehát ha most 10°/ 0-al Fizet többet a város — a P. Ff. szerint — mint amennyit fizetnie kellene, vájjon menynyit Fizetne akkor, ha az elemi iskolák özszes kiadásai a város nyakába szakadnának? Azt hisszük egyet értünk a P. II.pal, mikor az emlegetett 4°/ 0-ot a p. ü. biz. 5'94°/ 0-ával egy ugyanannak gondoljuk; ez, mint emiitők, 12,774 kor. (Pápa város 1906-ik évi költségvetési előirányzata, 31. 1.) Ennyiért elvállalná a P. H. Pápa város összes elemi iskoláinak ellátását? Nem, nem. Ez képtelenség még gondolatnak is! Ali nem ábrándozunk és nem igy óhajtunk könnyíteni a váT A R C A Cigi. Irda; Jándi Berncirditi. Piros őszi alkonyatkor ült a kőpadon csinos házuk előtt, s dologtalan bámult nagy epedő szemével az esti fényben úszó égre. Kicsoda"? Zsófi, vagy Cigi, amint a faluban sötét olajszínű arcáról hílták. Talán nem is az esti fényben izzó ég volt, mit e csodaszép, dióbarna szem nézett; talán nem is az a bíbor s arany zománs, mit a lenyugvó nap vont a hegyek ormai fölé, verte békóba e leányka gondolatait! Ki tudja! Cigi egykor, <s még nem is oly rég, az egész tóparton a legszebb leányszámba ment, aki versenyt nevetett a verőfénnyel s csicsergő jókedvében túltett a legfecsegőbb fecskén. Amint ott ült a kőpadon, halvány arcán, szelid szemében bánat boruja, lemondás árnyéka borongott. Mi tette e rózsát a halálnak sápadt virágává? Senki se tudta. Hirtelen támadt, akárcsak a jégeső, akárcsak valamelyik égzengéses éjszaka. Ragyogással, aranyos sugárral teljes-telve köszöntött be a szép nyár, aminőre rég nem emlékeztek már az emberek. A tómenti nyaralóhelyek, mint megannyi kas, alig győzték magukba fogadni a rajzó emberáradatot. Mikor egy-egy csoport át-átjött a szántódi réven, örege-apraja szívesen elhallgatták Cigi vidám tréfáit, csengő dalait. Mert akkoriban Cigi jókedvű, világravaló leány volt, aki nagyon jól tudta, hogy tizenhat éves és hogy szép. Nem mintha tetszeni vágyott volna. Ments Isten ! Jó lelkű, egyszerű halászleányka volt, aki ugy gondolkodott, a hogyan beszélt s ugy beszélt, ahogyan érezett. Mi tagadás benne, hát biz a kis Cigi sokaknak tetszett; de, aki neki is tetszett volna, e sok között egy sem volt. S mégis volt egy név, amely forró vérét az arcába verte, ami pedig mindannyiszor megesett, valahányszor játszópajtásának, a Szőgyi Misinek hevét emiitették előtte. Hozzá is szokhatott volna már pedig, mart hiszen a faluban egészen hangosan beszélgettek róla. Vala pedig ez a Szőgyi Misi, akit hirtelen szőke hajáról «kese Miskának» is hittak, kicsin, cingár termetű legényke, aki, ha megszólították, leány módjára elpirult s csak hebegve válaszolt, bár a tavasszal sorozták be katonának. Fia volt a leggazdagabb, leggőgösebb parasztnak, az öreg Szőgyi Pálnak, aki fiát. tartotta a legjobb fiúnak az egész határban s dicsérgetéseinek rendszerint igy vetett véget: — Csak egy a hibája, hogy egy kicsit gyáva. Azért hát, hogy egy kis virtust öntsön beléje, szüntelen efféle biztatásokat trombitált a fülébe: — Ne hadd magad; mutasd meg fiam,, hogy te vagy az első gazda fia a faluban; különb vagy te a többinél. Azt azonban dehogy is hallotta, avagy ha hallotta is, irigység rovására irta, amit a jó falubeliek sugtak-bugtak uton-utfélen, akik ezt a derék gyereket elmondták jó madár.
