Pápa és Vidéke, 1. évfolyam 1-21. sz. (1906)

1906-09-16 / 17.szám

2. PÁPA és VIDÉKE 1906. szeptember 16. ros adózó polgárain. Másutt keressük a P. H. emlegetett cikkének forrását és szülő okát. Községi iskolákat szeretne; — jobban mondva szeretné kicsavarni a nyakát a szegény hitvallásos isko­láknak. — Sok helyütt ez a lázdivat. Sok ember azt hiszi, hogy csak igy modern és felvilágosult. Uraim, — akik bátran kiléptek a város tanácstermében a hitvallásos is­kolák védelmére, — uraim, legalább is önök átlátják, hogy a P. H. hangja azon tizeknek hangja, kik a hjtvallásos iskolák ellen szórták szines rakétáikat. Nem mondjuk, hogy porhintő az a cikk, nem mondjuk, hogy szemfény­vesztés, amit cselekszik. Nem. Hanem egyesek nem szeretnék, ha megint csak tizen volnának, akik halálra kívánják a hitvallásos iskolákat, s ezért előre, jó eieve ütik a nagydobot a községi, jobban mondva a felekezetnélküh iskolák ér­dekében. Nem uj e hang. Találkoztunk vele akkor is, midőn az irg. nővérek elemi iskolájának híresztelt túlzsúfoltságát em­legették nem is utolsó emberek. Em­lékszünk e hangra arról a hírhedt v. gyűlésről is és halljuk, hogy fenyege­tődznek e hanggal társaságban is. A nagydob püfög. De a nagydob nem mindenkit tud elbájolni. A hitvallásos iskolák kettős irány­ban hatnak a gyermekre nemesitőleg: a hit és a hazafiasság szent eszméivel. Tökéletesebb az, amely több jót, több szépet ád ! Résen legyenek mindazok, kik a hitvallásos iskolának barátai, mert a nak, lusta dögnek, mihasznának, aki csak lopja a napot, hazugnak, alakoskodónak, két­kulacsos embernek, aki olyan, mint a két­színű keszkenő, más a lépe, más a képe. S mikor mindez Ciginek is a fülébe jutott, a többivel ő is annak mondta, sőt még a fejével is intett, hogy biz az ugy van; de azért a szeme mégis könybe lábadt. Vájjon a vádnak, avagy a mentegetés­nek könyei peregtek szeméből? Annyi bizonyos, hogy amikor Miska be­rukkolt, a gonnsz falusiak nem igen búsla­kodtak utána. Semmibe se vették. Az öreg Szőgyi Pál azonban szörnyen, de igen ször­nyen büszke volt rája. Kellett, nem kellett, fölfnvalkodotlan hirdette: — Ott is különb a többinél. Es a különb legény egyre-egyre Íro­gatta ékes szarkaláb betűkkel a finom leve­leket, melyekben hiven elmondja a katona­élet keserveit, a nagy város szépségeit, hogyan megy a sora s a levél sarkából a világért el nem maradt volna ez a sor: »Küldjön édes apám postafordultával pénzt«. fejszét nagyon szeretnék a cser tövéhez sújtani, hogy a hivő vallásosság, a val­lásos hit fáját porba sújtsák. — Résen legyünk! A VI. katholikus nagygyűlés. Nemsokára nagy napokra virradnak Magyarország katholikusai. Az ország szivé­ben újra összegyűl a hitéhez hű arisztokracia és a magyar nép szine-java, hogy tanúságot tegyen egyházához való hűségéről és lángoló hazaszeretetéről. Ezek a nagygyűlések a katholicizmus gyakorló-iskolái. Közelebb hoz­zák egymáshoz a sziveket, tettre, munkára serkentenek, gyújtanak, lelkesítenek. Az idei nagygyűlés különösen fényes­nek ígérkezik. Ott lesznek főpásztoraink is majdnem teljes számban. Tavaly az áldatlan politikai viszonyok miatt nem volt nagygyű­lés. Annál nagyobb feladatok várnak a mos­tanira. Elő kell készítenie Magyarország katholikus társadalmát a közel jövő nagy küzdelmeire. Utat keli mutatnia, irányt kell szabnia a szociális kérdések megoldására. A katholicizmust fel kell ráznia eddigi tespedt, tétlen közönyösségéből, munkára kell serken­tenie, dolgozó katholicizmust kell teremtenie. Különösen ebből a szempontból köszöntjük igaz szívvel a katholicizmus vezéreit s őszin­tén kivánjuk, hogy nemes törekvéseiket fé­nyes siker koronázza. Megyéspüspökünk a következő levelet intézte a nagygyűlés elnökségéhez: Méltóságos gróf és elnök ur! Tisztelettel vettem Méltóságodnak a f. évi szeptember hó 23—26-ig tartandó katholikus nagygyűlésre szóló meghívását, melyen, ha körülményeim csak némileg is megengedik, bizonyára meg fogok jelenni. Mennyivel inkább meg vagyok .győ­ződve e katholikus nzgygyülések fontossá­gáról, szükséges voltáról és üdvös hatásáról — annál inkább kötelességemnek tartom egyházmegyémbei i papságomat is arra Az efféle levelek elég sürün jöttek; de az öreg Szőgyi, bár magában dörmögött, hű­ségesen küldözgette a pénzt; ismerőseinek, no még a kíváncsi kérdezősködőknek büszkén mondogatta: - Igaza van; hadd legyen ott. is a legkülönb. Cigi is kapott leveleket játszópajtásától, rózsaszín pairon irt sorokat. Örömmel fo­gadta, el is olvasta, meg újra olvasta; s mi­kor eltette, meg nem állhatta, hogy kebléből e sóhaj ki ne szakadjon: — Talán egy szó sem igaz abból, amit beszélnek! * Multak, teltek az esztendők, Szőgyi Mi­siről már meg is feledkeztek a faluban. Más dolgok, más események kitörülték nevét az emlékezetből. Azalatt pedig sok kabátját vi­selte el a császárnak, az apja vagyonát meg nagyon megviselte. Az öreg végre arra a szomorú tapasztalatra jutott, hogy a sok, végre is sok Szőgyi Pálnak is. Azért hát egyszer csak megíratta a fiának, hogy ilyen figyelmeztetni és az arra való minél szá­mosabb megjelenésre buzdítani. A nagygyűlés költségeire 400 koronát mellékelvén, kiváló nagyrabecsüléssel ma­radok Veszprémben, 1906. évi aug. hó 22-én, Méltóságodnak alázatos szolgája az Urban Báró Hornig Károly veszprémi püspök. % Az idei nagygyűlés programmja különö­sen gazdag és változatos. A szónokok közt a legillusztrisabb nevekkel találkozunk. 23-án lesz az ünnepélyes eucharisztikus körmenet, utána szentbeszéd, melyet Székes­fehérvár lánglelkü püspöke, Prohászka Ottokár mond. A Kath. Ifjak Körének helyiségava­tási ünnepélyén ugyancsak az ő tüzes szava fogja lelkesíteni az ifjakat. A keresztény szo­ciális szövetség szónokai dr. Giesswein Sán­dor, Szaláncy Andor és Ernszt Sándor lesz­nek. a ker. fogyasztási szövetkezetek kon­gresszusán gr. Zichy Aladár miniszter, dr. Molnár István, dr Zlinszky János, Szentiványi Károly és Wildfeuer Károly orsz. képv. fog­nak beszélni. A diszgyülések szónokai közt a követ­kező illusztris nevekkel találkozunk: gr. Zichy János orsz. képv. mondja a megnyitó beszé­det; Molnár János orsz. képv. a katholikus hitéletről, gr. Zichy Nándor legsürgősebb te­endőinkről, Prohaszka Ottokár az uri és női divatmorálról, Csernoch orsz. képv. a kath. iskolákról, dr. Várady Árpád püspök a Szent László-társulatról, dr. Nagy Emil orsz. képv. a vagyonszerzésről, gr. Majláth József a tár­sadalom szociális feladatairól, Rudnay Farkas püspök Krisztusról, a világ központjáról fog beszélni. Eddig még egyetlen nagygyűlés sem foglalkozott szakosztályi ülésein oly fontos és a magyar katholicizmus jövőjére oly döntő befolyással biró kérdésekkel, mint a mostani. Ezért kívánatos, hogy a magyar katho­likusok tüntető számban jelenjenek meg az ide nagygyűlésen. még amolyan, erre meg arra szedte-vette ne csak a pénzpazarlásban legyen az ő fia a legkülönb, mert ő bizony több pénzt nem küld már. S hogy a fiu csak egyre írogatta az utóiratos leveleket, hát az öreg bizony neki durálta magát, elmondta a fiát perna­hájdernek, mit tudom én, még minek, sőt még kitagadással is fenyegetőzött s nem hogy egy piculát nem, de még csak egy fabatkát se küldött többé. És hogy a pénz csak nem ment", meg el-elmaradoztak lassan a levelek és lön nagy békessége a Szőgyi Pál jól meg­csappant vagyonának. Dé nem csak a levelek maradozának el, hanem elmaradt maga Szőgyi Misi is, aki bizony levetvén az angyalbőrt, oda maradt, senki se tudta, senki se mondta, mifélének. 8zőgyi Pál se emlegette, a faluban se beszéltek róla. Ekküzben aztán egy irtózatos gaztett hire járt be várost és falut. Megöltek egy alig tizenhat éves ifjú lányt, aki szobalány volt a. városban s szabadságot kapott, hogy nagy­beteg öreganyját meglátogathassa. Egy pillanat sem sok, de hogy még ezt se veszítse el ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom