Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1940

alappillére volt egy évezreden keresztül: az marad az Urbs aeternával való kapcsolat a magyar jövő számára is időtlen időkön át. Ez a kapcsolat az emberi lét legértékesebb alkotó elemén, a világszemléletin: az emberi lét eredetét, értelmét, cé;lját megfejtő kereszténységen alapult elsősorban. Ma szokás csúcsteljesítményről beszélni. Ezen a nyelven az embernek gondolkozást, érzésvilágot, cselekvést, egész életirányt szabályozó hitvallását nyugodtan az élet csúcsértékének, legmagasabb emberi tulajdonának nevezhetjük. A magyarság hitét Róma adta, a magyarságot Róma kapcsolta be a nyugati göröglatín keresztény művelődésbe. A magyarságot Róma tette a klasszikus római tudás és művészet ismerőjévé és továbbművelőjévé. Róma nyelve kilenc évszázadon át hivatalos nyelve volt a magyar államnak. A kulturkapcsolatokat életbevágó történelmi események és vonatkozások mélyítették el. Legnagyobb uralkodóink két fényes csillagát: Róbert Károlyt és Nagy Lajost Rómának köszönhetjük. Utolsó nagy nemzeti királyunk, Mátyás király, igazi renaissance-fejedelem volt. Legfőbb támogatónk az évszázados török küzdelmekben Róma volt. Fölszabadításunk leglelkesebb sürgetője is Róma volt. S a világháború után a magyar föltámadás hajnalcsillaga megint csak Róma felől derült föl a szomorú magyar égboltra. A pannonhalmi gimnázium tanulói a magyar és olasz egyetemek hallgatására egyenlő módon jogosító képzettséget szereznek. Nemcsak nyelvi, hanem teljes művelődési alapot kapnak ahhoz, hogy a magyar-római kapcsolatok méltó fönntartói és továbbfejlesztőivé legyenek. Ezt a szellemi és erkölcsi fölkészültséget célzó munkában nyugodtan választhatják az új intézet tanárai és tanulói Teleki Pál grófot eszményképül. Benne a legnemesebb harmóniában egyesült a iszó bibliás értelmében igaz ember a tiszteletet parancsoló magyal úrral, a nagynevű tudóssal, a nemzetnevelő pedagógussal, az erejét végsőkig megfeszítő, az életét mindenestül hazájának áldozó államf ér fiúval. Rendkívül intelligens arcáról sohasem tűnt el a nehéz magyar sorsnak borongó fájdalma. A magyarság erdejébe^ e nemes tölgy kidőltét látva fölkiált a költő. »Barbár idők! De hősök s áldozók ilyenkor győzhetnek a végzeten. Ilyen volt ő is, aki most kfrnult. Nem összeroppant, de fölmagasztosult.« Pannonhalmi -intézetünk tanulói — vagy ahogy a nép hí benneteket —, »kis olaszok«, ti tudástokat már nem mutathattátok be intézetetek alapítója előtt. Ez az adósság titeket különöskép kötelez, hogy fölnézzetek Teleki Pál szellemarcára, amint felétek int s cserkészköszöntéssel Jó munkát! kiván. A ti válaszotok: »Vállaljuk a hazáért hűségesen, mindhalálig!« Ezt a szent fogadalmat Teleki Pál hivatalának örököse, dr. Bárdossy László miniszterelnök nemzetünk nevében tette a nagy halott ravatalánál. Ez

! a fogadalom mindnyájunkat — titeket is — örökre kötelez.