Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1939
ORA lyen vallásosak és erkölcsösek legyenek. Növendékeink hazulról hozott vallásosságuk mellett egymás jó példáján is felbuzdulva és Pannonhalma vallásos, szerzetesi légkörétől körülvéve ránevelődtek az Élet Kenyerének gyakori vételére. Vasár- és ünnepnapi diákmiséiken majdnem mindannyian áldozni szoktak. A hétköznapi szentmisehallgatás nem volt kötelező csak azért, hogy fiaink maguktól kívánják a legszentebb áldozaton való részvételt és általában mindig voltak fiúk az osztályfőnöki szentmisén vagy ministráltak örömest tanáraiknak és ezen szentmiséken is voltak gyakori, sőt napi áldozók. Szentgyónást első péntekeken valamennyien végeztek, egyesek máskor is, amikor lelki szükségletük úgy kívánta. Vasár- és ünnepnap diákmiséjükkel kapcsolatban részesültek növendékeink exhortatioban; ezeket felváltva az igazgató, az osztályfőnök és a hittanár mondották. Húsvét előtt igazi zárt lelkigyakorlatot végeztek diákjaink Radó Polikárp dr. budapesti hittanár úr vezetésével, akinek tartalmas, szép elmélkedéseiért és lelki olvasmányaiért ezúton is hálás köszönetet mondunk. Növendékeink, mint internisták közösen végezték reggeli és esti imájukat. Esti imádságukat Don Boszkó módszere szerint egykét perces kis beszéd vagy felolvasás és a következő napi szent rövid ismertetése előzte meg. A Szent Szív, Szűz Mária, Szent József és Szent Benedek heti napján megfelelő közös litániát mondottak növendékeink. Imájuk végén pedig vagy egy olasz Mária-énekkel ajánlották magukat a Szűzanya pártfogásába vagy az időszaki Mária-antifónát énekelték latinul gregorián dallammal. Kis fiaink vallási életének, áhítatgyakorlatainak irányításában általában arra törekedtünk, hogy azok változatosak legyenek és igazán szívből fakadjanak. A valláserkölcsi nevelés egyéb módjairól, eszközeiről a tízéves fiúról közölt fejtegetésben és a Szent Benedek-gárdáról szóló jelentésben emlékezünk meg, mely gárdának minden növendékünk tagja. A hazafias nevelésben nagy segítségünkre volt Pannonhalma évezredes történelmi levegője, a genius loci, a töbszázados falak, melyek közt a költő szerint »hit és magyarság lengedez felém. Magyarság rétjén párás szénaboglya, — őslelked érzem, ősmagyar halom«. (Sajó Sándor: Pannonhalmán.) Ezt a lelket érezték meg fiaink is, amikor az ősmonostor falai közt jártak és éltek. Az egyes tárgyakon keresztül is ezt az erősen magyar, hazafias erzületet igyekeztünk növendékeink szívében fejleszteni. Az olaszt is azért tanulták fiaink, hogy minél jobb magyarok legyenek. A magyar mondák, történelmi olvasmányok, hazafias költemények és a Ma-