Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1939

ORA a nevelőintézetben az igazgató a tartózkodóbb, a szigorúbb édesapa szerepét játssza, a prefektus pedig az édesanya szerepét tölti be. ïgy legjobban van pótolva a nevelőotthonban: a nagy családban az édesapa és az édesanya, egyszóval a szülői környezet. A tízéves gyermek erősen társas lény. A gyermek nagyon szereti az édesanyát, de úgy, hogy édesanyjától hamar áttérhet barátaihoz, társasjátékaihoz. Éppen ezen tulajdonsága miatt való anynyira a gyermeknek az internátusi nevelés. Ebben a felfogásban elsősorban az angol vezet, aki azt tartja, hogy nem is igaz diák az, aki nem nevelőintézetben nevelődött. Természetes, hogy a jó szülői nevelés a maga nemében páratlan, dc viszont vannak jó hatások, amelyeket a szülői otthon nem, csak az intézeti nevelés tud megadni. A játéknál említett társas erények, a későbbi társadalmi életben annyira szükséges tulajdonságok, csak a társas nevelés keretében bontakozhatnak ki eredményesen. Bár a kis diák társas lény, mindig akadnak a nevelőotthonban »passer solitarius«-ok, akik szívesen vannak egymagukban. Különösen az ilyen természetüeknek tesz jót a társas nevelés. Egyéniségüknek megfelelő módon bele kell őket vinni a közösségbe, nehogy később különc természetekké váljanak. A tízéves gyermeknek társas természetéből következik, hogy erős benne a szereplési vágy. Nem igen ismeri a lámpalázat; szívesen szaval, szívesen olvas elő, stb. Amikor arról volt szó, hogy intézetünkből rádióközvetítés lesz, egy-két ügyesebbet akartunk csak szerepeltetni. Erre azonban mindegyik azt kérte, hogy ő is hadd szólhasson bele a mikrofonba. Az esdő kérésnek kár is lett volna ellenállni. így aztán, ha pár szóban is, de mindegyik megszólalhatott a hanghullámokon keresztül. A jó nevelőnek a gyermeknek ezt a nagy bátorságát ki kell aknáznia. Korán és gyakran kell szerepeltetni a gyermeket, hogy minél előbb megszokja a nyilvánosságot. Már az iskolai leckeként feladott anyagot, a verset, egy szép kis prózai részletet, vagy akár mást is necsak a padban mondassuk el vele, hanem a katedráról is. Hadd nézzen szembe minél előbb a »közönség«-gel ! A gy ermekkori és ifjúkori szereplés hiánya miatt alakul ki annyi emberben a »drukkos« természet, a tömegiszony, amely betegségben annyi felnőtt, müveit ember is szenved. Van a tízéves fiúban sok kezdeményező erő is. Adjon is alkalmat a nevelő, hogy minden jót, ügyeset, szépet megpróbálhasson a