Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927
36 A Der neue Geschichtsunterricht (Lehrerbuch zum Grundriss der Geschichte für die Oberstufe. 1928. Leipzig. Teubner) van a kezemben, amely a bevezetésben a német jövő alakítására hivatott vezetőosztályok neveléséről beszél s szinte feltételül tűzi ki a jelen megértését, az országon kívül és belül ható erőknek megérzését. Ez pedig a történelmi fejlődés ismerete nélkül lehetetlen. Nem akar a hamis historizmusnak, a racionalizmus egyik fajának hódolni, amely a mult eseményeiből akar recepteket iratni a jelen és a jövő számára. Tudja jól, hogy minden kornak magának kell megkeresnie az új és sajátos utakat a haladáshoz. De aki építeni akar, annak ismernie kell az alapokat, amelyre építeni akar, s a köveket, amelyekből építeni akar. Az alap a történelmi mult, a kövek pedig a népnek sajátos erői, amelyek a történelmi fejlődés folyamán nyilatkoztak meg s öltöttek formát. Talán egyik népre se mért a sors olyan pörölycsapásokat, mint épen a németre, már helyzeténél fogva is, hisz Európa szivébe van ékelve, s talán épen helyzeténél fogva egyik nép jellemének a kialakulására sem működtek közre a külső hatások olyan erővel, mint a németére. De ha így beszélnek a németek, akkor mit mondjunk mi magyarok, akik jelentékenyen kevesebben állunk őrt kelet és nyugat érintkezési pontján, akiken végig viharzott kelet és nyugat minden mozgalma, akik, amióta csak élünk, két-két nagyhatalom, német-bizánci, német-török, német-szláv, malomkövei közt őrlődtünk míg végre egészen össze nem morzsolódtunk. Mi tehát még jobban érezzük új, megalázó helyzetünből származó kötelességeinket az ifjúság nevelése terén, érezzük, hogy a történelemtanítás újból rendkívüli felelősségekkel terhes feladatok előtt áll s szinte a nevelőoklatás középpontjába kerül. Nem akarom most részletesen ismertetni azokat az új utakat, amelyeket a modern német pedagógia az u. n. munkaiskola keretében a történelemtanítás területén vágott, csak megemlítem, hogy a régi előadó vagy olvastatva magyarázó módszer helyett vagy mellett nagy szerepet juttat a tanulók önálló előleges házi leckefeldolgozásának és átgondolásának s csak azután következik az iskolai közös feldolgozás és beszámolás. Nagy szerep jut az önálló kútfőolvasásnak és feldolgozásnak is. Szoros kapcsolatokat keresnek a szociológiával, a földrajzzal s az alkotmánytannal s ezekre vonatkozólag kitűnő összefoglalások, mintaoktatások és irodalmi utalások vannak a Der neue Geschichtsunterrichtben, amelyeket ismétlési és összefoglalási tervezetemben igen jól használhattam. Átérezve a mai történelemtanítás fontosságát s szem előtt tartva a kitűzött célokat, a következő szempontok szerint igyekeztem tanítványaim történeti látását élesíteni, történelmi érzékét fejleszteni, őket a tankönyv anyagán úrrá tenni, velük az önálló alkotás örömét megkedveltetni s egyúttal a mellém osztott gyakorló történelemtanároknak ismétlési és összefoglalási mintát szolgáltatni. 1. Történelmi keresztmetszetekkel. Megállítjuk a történelmi fejlődés folyamát 1648-, 1714-, 1720-21-, 1748-, 1763-, 1789-, 1814-15-, 1856-, 1878-, 1910-, 1920-ban és sorra vesszük az egyes államokat. A kiindulási pont mindig Magyarország. Nézzük a lakosságot, a földrajzi, bel- és külpolitikai viszonyokat, az államhatalom kezelését, a pénzügyi, a hadügyi, a kultúrális viszonyokat s az államoknak egymáshoz, főleg Magyarországhoz való viszonyát. Végül összehasonlítást teszünk az előző keresztmetszet idején tapasztalt állapotokkal s futó pillantást vetünk a jövőre.