Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

17 A kupolás bazilikák építésében a szerkezeti tudás tetőpontját az Aja Sofiában érte el. E világhírű templomot Jusztinián építtette az eredeti Konstantin-féle bazilika helyén, mely többek közt Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárka (398) dörgő szónoklatait visszhangozta, midőn hevesen ostorozta a papság és a császári udvar feslett erkölcsi életét. Ez időben véres harcok színtere is volt e templom. Trallesi Anthemior és miletosi Isidoros voltak a mesterek. 5 évig épült az Aja Sofia (532—37). Belseje túláradó, igazi keleties pompával volt díszítve: dús márványfaragványokkal, csillogó csiszolt padlókkal, kőburkolatokkal, ragyogó mozaikokkal. Értékes edények, kandeláberek, arany keresztek, oltárok fénye csillogott. Cibóriumos főoltára valóságos világcsodája volt. A cibórium kupolája aranyból, ezüstből, drágagyöngyökből és gyémántból való 4 oszlopon nyugodott. Tetején 200 font súlyú kereszt tömör aranyból. Valami elképzelhetetlenül szemkápráztató lehetett e templom . . . Mikor elkészült, Jusztinián örömében felkiáltott: „Salamon, legyőztelek !" Ezer évig volt az Isten e kőbe vésett himnusza a keleti kereszténység büszke vára. De csak volt. 1453 óta a főkupolán a kereszt helyett a bronz félhold veri vissza a napsugarakat. Ezen évben foglalták el a törökök Konstantinápolyt a görögöktől. A templomot átalakították mecsetté és részben elrontották. Az oltárok eltűntek. A bolthajtások csillogó mozaik-díszeit vakolattal borították és az első négy kalifa nevét és a Koránból való felírásokat tettek helyükbe. Külsőleg annyiban változott meg a templom képe, hogy 4 égbenyúló karcsú minaretet és turbékat (a szultánok temetkező helyei) építettek hozzá. A régi és új időkben is kevés műemlék volt oly nagy hatással az építészetre, mint ez, csodálatraméltó szerkezetével, merész ívelésű bolthajtásaival. Ha összehasonlítjuk a római Pantheonnal, azt látjuk, hogy ennek kupolája 130 láb átmérőjű, de a földre támaszkodik; az Aja Sofiáé 100 láb, de azt a hatást gyakorolja a szemlélőre, mintha a levegőben lógna. Ami pedig a térhatását illeti, a római Szent Péter-templomban egészen a kupola alá kell menni, hogy a nagy méreteket teljes egészükben kibontakozva láthassuk s végig kell járni a templomot, hogy kolosszális nagyságát lassankint felfedezzük ; az Aja Sofia kupolája a belépéskor egész nagyságában mered ránk s egy szempillantással áttekinthető a templom óriási mérete. A bizánci építészet fénypontja ez. Minden későbbi mecset többé-kevésbbé ezt mintázta le. Az óriási épület lapos ívelésű hatalmas kupolában csúcsosodik, melyet 8 alacsonyabb (2 nagyobb és 6 kisebb) kupola vesz körül. Ezek lassankint emelkednek a főkupola felé. Nyugati oldalán van az előudvar, az atrium, bolthajtásos nyitott csarnok, melyből az u. n. külső narthex-be (csarnok) jutunk. Innét 5 kapun keresztül is be lehet lépni a 60 m hosszú és 10 m széles belső narthex-be, melyből viszont 9 kapu vezet a templom belsejébe, közülük 3 a főhajóba. A középső kapu a legnagyobb, legpompásabb, a bronzból és márványból készült „királyi kapu." Fölötte mozaikból Krisztus látható trónusán ülve, amint üdvözli a templomba jövőket: „Béke veletek. Én vagyok a világ világossága." Lépjük át a királyi kapu küszöbét — s már is bent vagyunk a főhajóban. Az egész templom nagy négyszögalakú. Hossza az apsis kivételével 75'5 m. Közepén emelkedik a 32 m széles és csúcspontjáig 65 m magas kupola, melyet 4 hatalmas pillérre támaszkodó 4 ív tart. A főkupola keleti és nyugati széléhez 1—1 félkupola támaszkodik. A félkupolák mindegyikéhez 3—3 fülke csatlakozik. A háromból 2—2 (jobbról és balról) szintén félkör5