Szent Benedek-rendi Szent Imre katolikus gimnázium, Pannonhalma, 1927

11 ember. Külföldi festőket hívott. Saját költségén az európai egyetemeken művészeket képeztetett, kiállításokat rendeztetett, szobrokat, festményeket vásárolt s így megteremtette Bulgária legnagyobb műgyűjteményét. 1889-ben az ő kezdeményezésére létesült a szófiai művészeti akadémia, melynek tanárai jeles külföldi művészek. A festők leggyakoribb témái a bolgár népélet dekoratív hatású jelenetei: korcsma, tánc, temető, vásári élet, szóval inkább az etnográfiái elemek. A természet tanulmányozásába még nem merültek el. Ebbe az irányba Nikolas Petroff tereli a festészetet. Ő már hódol a természetnek. Technikájával, annak lágyságával a természet legfinomabb árnyalatait is ki tudja fejezni. Tájképei valóságos lírai költemények lettek. A fiatal festők az ő hatása nyomán csaknem mind tájképfestők. Az emberi alaknak, az aktok kultuszának hadat üzennek. Nem mintha erkölcsi felfogásuk tiltakoznék, hanem mert a női szépség iránti érzékük kevésbbé van kifejlődve. Ezért is van náluk oly gyéren képviselve a szobrászat. E nemben legnevezetesebb Lewszky Bazil szabadsághős óriási szobra és a parlament épülete előtt a felszabadító orosz cár szobra. Ami magát a bolgár népet illeti, általában igen vallásosak, vitézek, szabadságszeretők, szorgalmasak. Külön kiemelendő jellemvonásuk, hogy szép családi életet élnek. Közmondásos a nők hűsége. Az özvegy ritkán megy újra férjhez. Iparuk meglehetősen jelentéktelen, azonban gyorsan fejlődik (bőrcserzés, agyagedénykészítés, gyapjú- és selyemszövés, szőnyegkészítés stb). Földmívelésük a kis és nagybirtokon egyaránt a legegyszerűbb eszközökkel történik. Külön specialitása a bolgároknak a rózsatermelés. A világ legfinomabb rózsaolaját ők készítik. Kivitelük ebből 1906-ban pl. 7098 kg volt. A rózsatermelésnek egyik fontos helye a 2300 m magas Rodopé hegység, melynek neve is a rózsát jelenő görög oódov szóval van összefüggésben. Lankás lejtőin már az ókorban is virultak a rózsák. A legszebb rózsavölgy azonban a Kazanlik város mesebeli mezeje. A város nevezetesebb emlékei közül még megérkezésünk napján megnéztük a színházalakú parlamentet, a szobranjét. A szónok épen a kommunistákat leckéztette, akik három évvel ezelőtt gyilkos merényletet terveztek a bolgár király és a tábornoki kar ellen. A kommunisták terve részben sikerült is. Egyikük nyilt utcán fényes nappal lelőtt egy tábornokot. Holttestét a Mária Lujza-utcában levő katedrálisban ravatalozták fel. A temetési szertartás kezdete délelőtt 10 órára volt kitűzve, melyen a bolgár király is bejelentette részvételét. Az istentisztelet pontosan kezdődött. Negyedóra múlva a székesegyház felrobbant. Néhány miniszter és hét tábornok életét vesztette. Azonban a ravatal két oldalán álló leánynak — a kiterített tábornok leányainak — semmi baja nem történt. Úgyszintén megmenekült a szigorú pontosságáról ismert cár is, aki akkor kivételesen épen 15 percet késett. A felrobbant székesegyház romjai a nyáron még láthatók voltak. Erről folyt a szónok és néhány munkáspárti képviselő közt a vita, melynek végeztével mi is kivonultunk a parlament elé, ahol megszemléltük a felszabadító orosz cár már említett óriási szobrát. Innét a Szent Ciril és Metód-templomba mentünk, melyet közönségesen csak Alexander Newszkynek neveznek. Gyönyörű, monumentális épület. Közvetlenül a világháború előtt fejezték be. Szomszédságában láthatók a régi, félig összedőlt Szent Szófia-templom maradványai. Ettől kapta a város a nevét. Ennél is régibb a bizánci stílusban épült, a török világban mecsetté átalakított Szent György-