Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2022-09-23 / 18. szám

Jó napot, mi újság? Lázár Ágnes Lázár Ágnes, a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa tanító szeretett volna lenni, gyerekekkel foglalko­zott az édesanyja és a testvére is. A Vak Boty­­tyán Gimnázium elvégzését követően, 1974- ben jelentkezett a Kaposvári Tanítóképzőbe, azonban fél pont hiányzott a sikeres felvéte­lihez. Élete kereke azonban nem emiatt for­dult meg. Állományrevíziót tartottak azon a nyáron a városi könyvtárban, amihez diá­kokat kerestek. Ágnes kapott az alkal­mon, és két hónapot a könyvek között töl­tött. Képesítés nélküli tanítóként dolgozott a dunakömlődi iskolában, lejárt a szerződé­se, amikor megkeresték a könyvtárból, hogy van-e kedve odamenni dolgozni. Ágnes örült a lehetőségnek, a munkát 1975 márci­us 1-től kezdte meg a Villany utcai egykori zsinagógaépületben. Kezdetben a felnőtt-ol­vasószolgálatban dolgozott, majd rövid ide­ig a gyermekkönyvtárban. Amikor utóbbi részlegen megüresedett egy álláshely, kérte az akkori igazgatót, Herczeg Ágnest, hogy visszamehessen a gyermekek közé. Mint ki­derült, nyitott kapukat döngetett. Lázár Ág­nes több mint harminc évig vezette a gyer­mekkönyvtárat, majd az idén tízéves Kincs­kereső Gyermekkönyvtár új épületében már nem egyedül dolgozott, hanem Bodor Évá­val. Számos program fűződik Ágnes nevé­hez. Kiemelte, nagyon szerette a könyvtá­ri órákat, mert ezek közben tanítónőnek érezhette magát. Gyorsan hozzátette, egyál­talán nem bánta meg, hogy végül nem lett az. Szótárhasználati vetélkedőt, szavaló- és szépkiejtési versenyeket, író-olvasó találko­zókat szerveztek. Nagyszabású volt a Nép­mese Napja rendezvényük mellett a Boszor­kány Napok, a Mackó Hetek, a Manó Olva­sóklub. Akik utóbbin részt vettek, azoknak arra is adódott lehetőségük, hogy egy éjsza­kát a könyvtárban tölthessenek. A Kakaó­parti program máig népszerű. Az olvasás­népszerűsítő pályázat mellett mindig hir­dettek rajzpályázatot is, amelyre megesett, hogy félezer rajz érkezett. Nagyon jó kap­csolatot ápolt az iskolákkal és az óvodákkal. Hálás szívvel gondol Herczeg Ágnes és Gu­tái István igazgatókra, akik mindig biztosí­tották az anyagi hátteret ötleteihez. Beirat­kozó mindig sok volt, az olvasási szokások pedig folyamatosan változtak a gyermek­­könyvtárban, mondta. Bizonyos időszakban a meséket, majd az ifjúsági regényeket, ké­sőbb az ismeretterjesztő könyveket részesí­tették előnyben a gyerekek; a verseket keve­sebben szerették. Ágnes 2015 óta nyugdíjas, de tapasztalja ő is a digitális világ térhódítá­sát. Azt vallja, tapasztalatai alapján is, hogy akinek sok mesét olvasnak, az nagyobb szókinccsel rendelkezik, okosabb, ügye­sebb mint az, aki nem részesül ebben. Lá­zár Ágnes szakmai pályafutása alatt tizen­öt évig kijárt a dunakömlődi könyvtárba, és ő katalogizálta a művészeti iskola köny­veit, hanglemezeit. Aktív nyugdíjas napja­it nővére, húga és családjaik körében tölti, keresztlányát meg is fertőzte a könyvtáros­sággal. Az egykori kolléganőkkel rendsze­resen találkoznak, kirándulnak, felelevení­tik az emlékeiket. Azt mondta, a munkahe­lyi közösség évtizedeken át elismerésre és irigylésre méltó volt, azonos korú és gon­­dolatvilágú könyvtárosok dolgoztak együtt, az igazgatók is összekovácsolták a csapatot. Arra a kérdésre, hogy mit olvas a könyvtá­ros, azt válaszolta, hogy mindenevő, a tör­ténelmi regényektől a könnyed irodalomig, legyen az hazai vagy külföldi szerző műve, mindent elolvas, amire főként télen van ideje. Ágnes csupán néhány méterre lakik a könyvtártól, ahova - mint mondta - a mai napig hazajár. Sólya Emma

Next

/
Oldalképek
Tartalom