Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-09-23 / 18. szám
Mozaik Paksi Hirnök, 2022. szeptember 23. ■ 11 Az eltűnt városkép nyomában A szeszfőzdétől a szövetkezeti Birkacsárdáig A Freund családhoz köthető szál, hogy a Paksi Konzervgyár elődjeként, 1932-ben alapított Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelepek Rt. iparengedélyében megnevezett Freund Fülöp üzletvezető irányította 1932-1938 között a kóser pálinkafőzést az üzemben. 1940-es nyári sajtóhír, hogy egy román katonaszökevényt saját sógorai a Freund-féle kocsma ajtajában lőttek agyon, mely ügy hátterében családi viszály állt. A deportálások utáni évtizedekben a Freund család több tagja is visszalátogatott városunkba, és jó emlékekkel idézték fel a hajdani családi szeszfőzdét. „A korcsma is megvan, csak most italboltnak hívják. Házukban valami ifjúsági klub van, szeszfőzdéjük nem létezik és a törkölyös gödrök, ahová gyermekkoromban beleestem és lábamat törtem, be vannak zárva. A Villány utcában volt a gettó, ahonnan a paksi zsidók zömét utolsó útjukra vitték Freund nagybátyám házának kapuja zárva.” (Új Kelet, 1973.03.09.) - írta a ’70-es években hazalátogató Deutsch Ervin. 1972-ben egy minőségi bútorüzlet alapítása kapcsán Tel-Avivból hallunk a Paksról elszármazott Freund Jakabról: „Ünnepélyes külsőségek között nyűt meg Tel-Avivban, a Ben Jehuda utca 180. szám alatt a Zenith bútorüzlet, amely mögött az egykori magyarországi ortodoxia életében fontos szerepet játszott két család együttes vállalkozása áll. A budapesti származású Frank Dov és a Paksról elszármazott Freund Jákov nyitotta meg az üzletet” {Új Kelet, 1972.06.30.) A rendszerváltás után látogatott Paksra Deutsch Imre: „.. .a gyerekkorom nyarait Pakson töltöttem a nagyapáméknál. Freund Lajosnak hívták a nagyapámat, a mai könyvtártól nem messze volt kifőzdéjük. Szeszfőzde is volt benne, megrakott szekerek hozták a gyümölcsöt az udvarba.” (Atomerőmű, 1991.07.01., 3.O.) Emerich Deutsch néven Franciaország legnagyobb közvéleménykutató intézete, a SOFRES vezetőjeként hivatkozták, aki 1991-ben a paksi atomerőmű már akkor tervezett bővítésével kapcsolatban francia megrendelésre végzett kérdőíves közvélemény-kutatást a hazai energiahelyzet és a paksi atomerőmű megítéléséről 1994-ben a holocaust 50. évfordulóján rendezett paksi ünnepségen a táblaavatásra meghívott vendégek között Freund Imre is beszédet mondott: „Pakson születtem, itt jártam iskolába. A zsidó elemi után a polgári iskolában végeztem tanulmányaimat. Pakson éltem 1948-ig 1944-ben megszakítva itt tartózkodásomat az auschwitzi deportálással. Mint a túlélők egyike, 1945-ben visszatértem Paksra, ahol édesapámat viszontlátva megpróbáltuk lelkileg összetört életünket folytatni. Anyám és két húgom nem tért vissza: az auschwitzi halállágerben pusztultak el. Paksot 1948-ban hagytam el, s 1949 márciusában többedmagammal végleg elhagytam Magyarországot és kivándoroltam az akkor már egy éve megalakult Izrael államba. Azok számára, akik még emlékeznek nevemre vagy családomra, megpróbálom felidézni a régi Paksot. A főutcán volt a szeszfőzdénk, gyártottuk a finom kisüstit, a szilva-, barack- és törkölypálinkát. Jónéhány házzal előtte már érezni lehetett az illatokat, attól függően, hogy melyik fajta gyümölcsöt főztük. Szüret után jöttek a törkölyös szekerek, reggeltől estig hordták a friss törkölyt, amelyet az udvar végében lévő vermekben raktároztunk” (TMN, 1994.06.09., 4.O.) Folytatva a Fő utca 31. számú épület történetét, a Freund szeszfőzde kocsmája az államosítás után a Földszövhöz került. A Földművesszövetkezeti Vendéglőből később 1. számú italbolt lett, majd 1965 októberében átalakították csárdává. A nevét onnan kapta, hogy a környéken csak itt lehetett birkahúsból készült ételeket kapni, melyhez az alapanyagot a környékbeli téeszek biztosították. Az ÁFÉSZ paksi Birkacsárdáját birkapörköltre specializálták, s az első időszakban Hauszmann János vezette a vendéglátóhelyet. „Nálunk a birkahús fogyasztása ugyan nem olyan elterjedt, mint a sertés- vagy marhahúsé, de egy igen széles népréteg számára annál inkább kedvelt. Birkapörköltet azonban nagyon kevés vendéglátóhelyen készítenek éppen ezért a paksi birkacsárdát sokan keresik fel még távolabbi vidékekről is. Nagyon keresett a birkapörkölt, amit az is mutat, hogy tavaly 4,3 milliósforgalmat bonyolított le ez a csárda!’ (TMN, 1972.03.11.) 1976 nyarán korszerűsítették és bővítették a csárdát, ahol tömeges étkeztetés folyt. Különválasztották az étkezőket zavaró kocsmai részt, s ezzel sokat javított a közétkeztetésen az üzemeltető. Sokan muzsikáltak a vendéglőben az évtizedek alatt: Ádám Béla tamburazenekara, Vadas Pál, László Ferenc zenekara stb. 1982-ig üzemelt, ekkor a szövetkezet az újonnan épített Sánc éttermének megnyitásával egyidejűleg a Birkacsárdát bezárta. Helyén 1986 elején közös mintaboltot nyitott a Taurus Gumüpari Vállalattal a paksi ÁFÉSZ. Aztán 1992-ben a Taurus üzletet a nagyáruház műszaki osztályára költöztették, a helyére pedig az a mezőgazdasági bolt került, amelyet a növényvédő szerek erőteljes szaga után sokan „büdösboltnak” hívtak. A paksi köznyelvben átvesszük szüléink, nagyszüleink szófordulatait, és bár én már nem kóstolhattam a Birkacsárda pörköltjét, sem a fagylaltját, de a mai napig mondom, ha elmentem befelé, hogy beálltam a Birka-udvarba. dr. Hanoi János Szövetkezeti csárdák/Birkacsárda (képeslaprészlet, 1971)
