Paksi Hírnök, 2022 (31. évfolyam, 1-24. szám)
2022-05-27 / 10. szám
12 M Paksi Hírnök, 2022. május 27. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A paksi református templom Fotó: magánarchívum A paksi reformátusok múltjában a legrégebbi adat 1576-ból való, amikor a lelkipásztorságot Zombori Antal töltötte be. A török kiűzése után visszatért reformátusok a templomukat a parókia udvarán állították fel. Ez kezdetben sárból, majd vályogból épített szegényes imaház volt. A Cseresznyés melletti Akalacson még a török utáni időkben is látható volt egy korábbi templom maradványa, de ezt a falut többé már nem lakták be. Paks legrégibb, ma is álló templomát részben az akalacs-pusztai romok elhordott köveiből kezdték építeni 1750-ben, a katolikus uraságok (Daróczy, Száraz) által adományozott telken, a későbbi Templom utcában. A németkéri Látó-hegyen ugyancsak volt egy templomrom, amelyet az oda betelepülő svábok még láthattak, de a feljegyzések szerint innen is hordtak el alapanyagot Paksra, ugyanis Németkér Emlékkönyvét lapozgatva ezt olvashatjuk: „az öregek bizonyítása szerint utóbb e templomromokból építtetett Pakson a Reformálta templom”. Az egykori Akalacs és a kéri Látó-hegy viszonylagos közelsége miatt az sem kizárt, hogy ugyanarról a helyszínről van szó. (Paksi Hírnök, 1996.08.30., 11.) Az alapfalakhoz az odahordott követ és téglát, míg a felmenő falakhoz vályogot használtak. A parókián őrzött viaszpecsétnyomón az 1779-es dátum olvasható, valamint a pecsétrajz a templomot is ábrázolja, tornya ekkor még nem volt, a harang a templom előtti haranglábon állt. Az 1779. november 5-én felszentelt torony nélküli templom kontyolt nyeregtetős oldalfali bejáratával nézett a Templom térre. (Paksi templomok és kápolnák, 14-16.0.) II. József türelmi rendelete tette csak lehetővé, hogy a protestáns vallások templomai toronynyal ékeskedjenek, főbejáratuk pedig csak ennek életbelépésével nézhetett a főutcára. Az egyhajós templom ablakai egyszerű keretezésűek, a toronytest négyszögletes, a főbejárat fölött kőtábla áll a következő felirattal: „Dom. sub Franc. II. Imp. túr. haec aedif. ao. 1796” (Épült II. Ferenc császár uralkodása alatt 1796-ban). A tornyot csak a türelmi rendelet után, 1794- ben kezdték alapozni, gombját 1796. július 11-én tették fel. A templomtorony 1808-ban leégett, 1816-ban helyreállították. A szép bádogtornyon jól olvasható a toronysisak újjáépítésének dátuma: 1821. Később, 1911-ben Baksay György építész, presbiter és Asztalos Ferenc presbiter bádoggal vonták be, a tornyon lévő gombot és csillagot pedig bearanyozták. A reformátusok általában békésen éltek a község falai között, ők őrzik Paks legrégibb egyházi emlékét, egy 1722-ből való úrvacsoráztató kelyhet és tányért, valamint legrégibb imakönyvük is ezen évből származik. (Monográfia, 51.o.) Az egyhajós belsőteret vízszintes mennyezet fedi, amelyet négy faoszlop támaszt alá copf fejezettel. A menynyezet stukkódísze barokk, a hajó két rövid oldalán kórus van, szép fafaragású mellvéddel, parasztbarokk ornamentikával. A szószék barna-arany színű gazdag koronája copf stílusú, amelyet helybéli mester, Szervátius Ferenc asztalos faragott 1834-ben. A papszéket is parasztbarokk fafaragás díszíti, a padok igen egyszerűek, festettek. (Börtsök László, 1954.) A templom új orgonája egy házaspár áldozatkészségének köszönhető. Kopasz Sándor és neje 400 forintot adtak orgonára 1880-ban, és az egyháznak vásároltak 17 hold földet. A szakértői vélemény alapján kellemes és erőteljes hangúnak ítélt orgonát Országh Sándor készítette 1200 forintért. Az orgona szállítása gőzhajón a Duna zajlása miatt húsvét utánra tolódott. Az ünnepélyes felszentelésen Munkácsy Sándor lelkész áldást kért a gyülekezetre, mely az orgona építésével szép jelét adta hitbuzgóságának. (Borsy Judit: Reformáció a Dél-Dunántúlon, 500.o.) „Orgonaszentelés. A nem nagy, de szép és tiszta templom egészen megtelt a hívekkel, s voltak a közönségben sokan más vallásúak is, kik eljöttek részt venni ref. polgártársaik örömünnepélyében. [...] A felavató ima után megzendültek az orgona teljes hangjai a helybeli fiatal kántortanító Tóth S. úr ujjai által, ki egy szép ünnepélyes praeludiumot játszott Volkmartól, majd a gyülekezet énekelte orgona kísérettel a 66-dik dicséretet. [...] A szakértőkül meghívott vizsgálók örömmel kijelentették, hogy Országh Sándor m. kir. orgonaépítész úr a gyülekezettel kötött szerződés minden igényeinek teljesen megfelelt, s ez új orgonával szaporította az általa épített jó orgonák számát.” (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880, 594.0.) Kőváry László tiszteletes idején, 1987-ben a régi parókia épületét teljesen újjáépítették. A templom 2008. évi felújításakor találták meg az 1927-es renováláskor a toronycsillagba az utókornak rejtett üzenetet. Az eredeti dokumentum a múzeumba került, másolatát a 2008-as renoválás adataival kiegészítve helyezték vissza a csillagba. Egyébként az ekkor történt felújításkor sok olyan részletet is visszaállítottak, amelyeket a korábbi tatarozásokkor elhagytak. A 2019-es teljes belső rekonstrukció során a szószékkoronában is találtak egy időkapszulát. Az 1951-es nagy templomfelújítás idején elrejtett ágyútöltény hüvelyéből előkerült többek között két korabeli református újság, vöröscsillagos és egyéb, a korszakra jellemző bélyegek, pénzérmék, köztük egy lyukas kétfilléres, valamint a felújítás körülményeit leíró dokumentumok, és egy fénykép az akkori lelkészről és a presbiterekről. dr. Hanoi János Paks, Református templom, Kiss Pál Utóda kiadása (kb. 1934)
