Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-03-12 / 5. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2021. március 12. ■ 9 Ötödik évfordulóját ünnepli a Paksi Szivárvány Egyesület Fotó: magánarchívum Immáron öt esztendeje működik a Paksi Szivárvány Egyesület. A születésnap alkalmából Pákoliczné Lengyel Erika, a szervezet vezetője beszélt az alapításról, a tevékenységükről, a nehézségeikről és a terveikről.- Hogyan jött létre az egyesület?- Egy már létező klubot vettem át 2015-ben. Majd egy évig működtünk informális csoportként, aztán úgy döntöttünk, hogy hivatalos formába öntjük a működésünket. így alakult meg az egyesületünk 2016. február 19-én. Alapvetően fogyatékossággal élő tagjaink vannak, de mi ezt a másságot pozitívan éljük meg, olyan sokfélék vagyunk, mint a szivárvány, innen a szervezetünk neve. Az alapításkor nem voltak nagy terveink, egyszerűen csak sorstársi közösséget akartunk nyújtani fogyatékossággal élő embereknek, akiknek egyébként nem sok lehetőségük van a szabadidő hasznos eltöltésére. Aztán az évek során lett egyre fontosabb az érdekérvényesítés, az érzékenyités.- Mit jelent, mit ad a tagságnak ez a közösség?- Nagyon sokat. Sok tagunknak nincs más társasága, csak mi. Sok fiatal nagyon sokat fejlődött, amióta hozzánk jár, kivirultak, elkezdtek kommunikálni. Nálunk elfogadás, szeretet, vidámság van. Az évek során barátok lettünk. Egymás segítése számunkra a legtermészetesebb dolog, vezetjük azt, aki nem lát, megvigasztaljuk, akinek nehézsége van, figyelünk arra, aki megbetegszik. A tevékenységünkkel segítünk a többi sorstársnak is, mert azt valljuk, hogy ha elfogadóbb a társadalom, mindenkinek könnyebb. Próbálunk hasonló profilú civilszervezetekkel is együttműködni, szívesen járunk a Lépjünk, hogy léphessenek! Egyesület képzéseire, sokat tanultunk tőlük.- Tapasztalatotok szerint hogy állunk az elfogadással?- Az elmúlt években ugyan sokat javult a helyzet e téren, de még mindig sok a tennivaló. Manapság azt tapasztaljuk, hogy az emberek már érzik, mi lenne az elvárt magatartás a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatban, és próbálnak is úgy viselkedni, ám ez ritkán őszinte. Ez csak akkor tud jó irányba változni, ha a sérült és az ép emberek sokszor és hosszabb időre is találkoznak, hogy „megtanulják" egymást. A mi tagjainknak is meg kellett tanulniuk, hogy ha azt szeretnék, hogy elfogadják őket, akkor muszáj kibújniuk a csigaházból, ki kell lépniük a védett, de elszigetelt világukból. Erre nagyon jó alkalom a Város napja rendezvény. Az elsőnél még nagyon féltünk, a következőt pedig már nagyon vártuk.- Milyen az élet az egyesületben?- Ahogy már említettem, a tagságunk többségének ez a szervezet az egyetlen lehetőség arra, hogy társaságuk legyen, ezért számukra minden együtt töltött idő igen értékes. Rendszeresen, kéthetente találkozunk, ilyenkor beszélgetünk, kézműveskedünk, megünnepeljük a születésnapokat. Mindezek mellett évente részt veszünk a Város napja rendezvényen, ahol eddig mindig nagy sikert arattak a foglalkozásaink. Ha engedi a költségvetésünk, akkor buszos kirándulást is szervezünk. A farsangi összejövetelnek is nagy hagyománya van már nálunk.- Milyen volt az első öt esztendő?- Rengeteg szép pillanatot megéltünk az elmúlt öt év alatt, a legkülönösebb, legsikeresebb a tavalyi volt. Tartottunk egy saját szervezésű érzékenyítő délutánt Gyapán, ahol egy rövid színdarabbal is színesítettük a palettát. Az Erősödő Civil Közösségek pályázatán támogatást nyertünk egy akadálymentes divatbemutatóra, amivel a fogyatékossággal élő emberek elfogadását kívántuk erősíteni. Ez a program a koronavírus-járvány miatt nem valósulhatott meg, de nem adtuk fel, helyette műtermi fotósorozat készült az egyesületünk tagjairól és családtagjaikról, a képekből pedig Én is szép vagyok címmel egy rövid videofilm. Több fiatal önkéntesünk van, akik nálunk teljesítik a közösségi szolgálatot, sokat szerepeltünk a médiában, új tagokkal bővültünk, és új, karitatív tevékenységbe kezdtünk: létrehoztuk az Angyalkommandó csoportunkat, ami adománygyűjtéssel és -osztással foglalkozik Ezt a tevékenységet is hosszú távon kívánjuk végezni, ezért beadtuk az alapszabály-módosítási kérelmünket. Az öt év alatt egy naiv, tudatlan civil létből eljutottunk oda, hogy tudjuk, merre akarunk haladni, mi a fontos számunkra. Reméltük, hogy mostanra már lesz az egyesületünknek egy saját klubhelyisége, és állandó támogatói, ezek azonban nem valósultak meg, valamint nehézséget okoz még számunkra a tagjaink szállítása. De a nehézségek ellenére is elégedettek vagyunk, mert kicsi egyesületként is sokat tudtunk már tenni a közösségért.- Milyen terveitek vannak?- A jelenlegi helyzetben nehezen lehet tervezni. Az biztos, hogy továbbra is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni az érzékenyítésre, valamint megvalósítani egyszer az elmaradt divatbemutatót. Mindemellett nem adjuk fel a reményt, hogy lesz egyszer egy állandó klubhelyiségünk, ha ez megvalósulna, több tagot is fel tudnánk venni az egyesületünkbe. Kohl Gyöngyi
