Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-07-09 / 13. szám
10 ■ Paksi Hírnök, 2021. július 9. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A paksi országos állatvásár Fotó: Marhavásár Pakson (Inotai Imre felvétele, 1959, digitálisan színezve) Paks mint mezőváros kereskedelme akkor indult fejlődésnek, amikor 1738-ban megerősítették országos vásárok tartására nyert jogát. Az évi négy országos állat- és kirakodóvásárt május 16-án, július 15-én, szeptember 21-én és november 19-én tartották. A vásárok kétnaposak voltak, hétfőn az állatvásárt, kedden pedig a kirakodóvásárt tartották. (Monográfia, 379.0.) A nyárit hívták aratóvásárnak, a késő őszit pedig Katalin-vásárnak is. Ezekben a régi vásárokban lehetett beszerezni a kézműves mesterek hagyományos termékeit: a kádároktól hordókat, szüreti eszközöket, a disznóvágási kellékeket a teknővájó cigányoktól. Voltak még lószerszámok, csizmák, facipők, fonott kosarak, zománcos és agyagedények. A vásári zsongáshoz tartozott, hogy a kikiáltók reklámrigmusokkal csábították a vásárlókat asztalukhoz. (Lányi Miklós: Paks és Óvárosa, kézirat.) A paksi vásártér a Tolnai út közepén lévő dombon volt, az Újvároson keresztülvezető országút mellett kiszélesedő tágas, homokos területen. A vásár előtt látványos állatfelhajtás keretében hozták vagy terelték az országúton a szarvasmarhákat, sertéseket, lovakat, kecskéket. A felhajtandó állatok fajtáját olykor járványok korlátozták: „A paksi úgynevezett Katalin országos vásár e hó 21-én és 22-én tartatik meg. Hasított körmű állatokat a száj- és körömfájás miatt felhajtani nem lehet” (Tolnavármegye és a Közérdek,1910.11.14., 4.o.) Szerencsés esetben így szólt a hatósági engedély hirdetése: „Paksi aratási országos állat- és kirakodóvásár 1912. július 15-én és 16-án lesz megtartva. Mindenféle állat felhajtható.” (Tolnamegyei Közlöny, 1912.07.14., 3.o.) A hetipiac inkább az asszonyok, a vásár jobbára a férfiak népünnepélye volt. A vásári kocsmákban frissen csapolt sörrel, borral várták a vendégeket. A vásárteret és a vásárpénz szedésének jogát a századfordulón megvásárolta a község a közbirtokosságtól. 1913-tól a vásárjogot magán haszonbérlőknek adták ki. „A paksi vásártér és piacztereken a helypénzeknek szedése 3, esetleg 5 évre haszonbérbe adatik. A kivenni szándékozók özv. Kern Józsefné tulajdonosnővel lépjenek érintkezésbe Pakson .” (Tolnavármegye és a Közérdek, 1913.03.06., 7.0.) Népes volt többek között az 1918-ban megtartott „hadivásár” is annak ellenére, hogy az árak magasra szöktek: „A vásár igen népes volt és tipikus példánya a háborús városoknak. Éves sovány sertések 1000-1300 kor., sovány ökrök 6-8000 kor., lovak 5-15000 kor. árban keltek darabonként. Ócska ruhadarabok fantasztikus árakon.” (Tolnamegyei Közlöny, 1918.09.22., 2.O.) Vidékről is jöttek hozzánk a vásározók, ezt nyelvünk is őrzi, hiszen a veszprémiek szavajárása volt, hogy „Lesz még Pakson vásár”, vagyis találkozunk még/megbosszulom én még ezt. A vásárok a tolvajok, zsebesek tipikus vadászterületének számítottak, sok bűnesetet feljegyeztek a krónikák. 1935 novemberében a csendőrök a vásár mellett a Wiedemann-féle vendéglő udvarán csaptak le egy utazó gengszterbandára: „Moziba illő módon került kézre a múlt év novemberében a paksi országos vásár alkalmával egy veszedelmes autós gangsterbanda, amely Pesterzsébetről rándult le Paksra, hogy amerikai stílusban fosztogasson a vásáron. Az autót egy vendéglő előtt állították le, aztán a banda hat tagja, férfiak és nők vegyesen szétszéledtek a vásárban. Csakhamar az autó kezdett telni a különféle lopott holmikkal. A csendőrök ugyancsak autón üldözték őket, de csak Pestszenterzsébeten érték be őket, ahol aztán az egész bandát letartóztatták és megbilincselve kisérték be a szekszárdi ügyészség fogházába.” (8 órai újság, 1936.02.16., lO.o.) Az 1945 utáni fokozatos beépítések miatt a községi tanács új vásárteret rendezett be a település délnyugati részén, a Kölesdi út mentén, melynek emlékét ma a Vásár utca őrzi. A régi vásártérnek ma már nyoma sincs, az elmúlt évtizedekben ipari területté, majd fokozatosan lakóövezetté vált a Hősök tere környéke. „A mai vásártér környéke esetleg alkalmas nagyobb gépállomás vagy ipartelep elhelyezésére vagy az autóbuszforgalom erősödésével kocsiszín építésére. A főúttól Ny-ra fekvő sportpálya és vásártér olyan hézagok, amelyek megtartására nincs szükség. A sportpálya a Duna felé eső alacsony téren jól elhelyezhető, a vásártér is elfér mellette. A vásártéren jelenleg ezerhordószámra szabad ég alatt tárol gyümölcspulpot a konzervgyár. Itt nagy raktárra okvetlen szükség lesz. Ide kerülhet a löszbe mélyített szövetkezeti borpince is.” (Földrajzi Közlemények, 1958. Dr. Wallner Ernő: Paks településképe) dr. Hanoi János
