Paksi Hírnök, 2021 (30. évfolyam, 1-16. szám)
2021-07-09 / 13. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2021. július 9. M 21 Az atomerőmű-látogatásra érkezők folyamatosan pozitív véleményt fogalmaznak meg az erőműben tapasztalt rendről és tisztaságról. Azt már nem látják, hogy az irodákban is hasonló igényesség a követelmény, amit kiegészítenek művészeti alkotások, grafikák, festmények, tűzzománcok és kisplasztikák. Ezen közül most két bronzszobrot mutatunk be, amelyek két világhírű matematikus alakját idézik meg, nevezetesen a Bolyaiakat. Bolyai Farkas (1775-1856) matematikus, polihisztor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A marosvásárhelyi kollégium tanára Tentamen című művében axiomatikus (magyarázatra nem szoruló) alapon építette fel az aritmetikát (számtant) és a geometriát (mértant). írt drámákat, foglalkozott zeneelmélettel és társadalmi kérdésekkel is. Fiának, Jánosnak a tanítómestere. Bolyai János (1802-1860) matematikus, mérnökkari kapitány. Bécsi tanulmányai idején kezdte meg azokat a vizsgálatokat, amelyek célja eredetileg az euklidészi párhuzamossági axióma bizonyítása a többi euklidészi axióma segítségével. A bizonyítás sikertelenségének eredménye egy új (nemeuklidészi) geometriai rendszer kidolgozása lett, amelyet Bolyai János abszolút geometriának nevezett. Ennek elmélete apja Tentamen című könyve első kötetében függelékként, Appendix (melléklet) címen jelent meg 1832-ben. (Akadémiai Kislexikon, 1989.) A közvélemény mindenkor nagy érdeklődéssel fordult a tudományt magas fokon művelők gyermekkora és magánélete felé, így van ez a Bolyaiak esetében is, kiegészülve az irodalom és a művészet irányából megnyilvánuló érdeklődéssel. Bolyai Farkas 1781-től a nagyenyedi kollégiumban tanult, rövid idő alatt megtanult latinul, görögül, héberül, románul, majd később németül, angolul, franciául és olaszul. Könnyedén szorzott-osztott fejben 13-14 jegyű számokat, tudott belőlük négyzetet és köbgyököt vonni. Felfigyelve tehetségére báró Kemény Simon fia mellé vette tanulótársnak és oktatónak. A göttingeni egyetemre 1796-ban iratkozott be, ahol megismerkedett és barátságot kötött Gauss-szal, a nálánál is sikeresebb matematikussal. Házasságot kötött Benkő Zsuzsannával (1801), aki 1821-ben meghalt, majd 1824- ben Nagy Teréziát választotta élettársul, aki 1833-ban halt meg. Mindkét házasságából egy-egy lány és egy-egy fiú született, a lányokat korán elvesztette. Szegénységben éltek, ennek ellenére János fiát nagy odafigyeléssel tanította és taníttatta, miközben még kemencerakásban is hírnevet szerzett. János fiához erős érzelmi szálak fűzték, amely viszonzatlan maradt. Bolyai János négyéves korában ismerte a geometriai alakzatokat, kilencévesen beszélt németül, és jól hegedült. Kiemelkedő a zeneelméleti és filozófiai munkássága. Egyes források szerint félelmetes párbajozó volt. Állítólag tizenhárom tiszttársával vívott egymás után párbajt, azzal az egy kikötéssel, hogy két menet között hegedülhessen egyet. Betegsége miatt 1833- ban nyugdíjazták, visszatért Marosvásárhelyre, ahol özvegy apjával lakott, majd összevesztek, és a domáldi birtokukra költözött, ott gazdálkodott. Mivel a tisztekkel kapcsolatos kauciót nem tudta letenni, és apja sem tudott pénzt áldozni erre, élettársi viszonyt alakított ki gazdasszonyával, akit 1849-ben feleségül vett, majd 1852-ben elváltak. Apjával való kapcsolatát levelezésekkel tartotta fenn, ám a levelekben még meg sem szólítják egymást. A fiára büszke, de őt uralni akaró, elengedni nem tudó apa, és az önálló életet élni akaró fiú párharca megkeserítette mindkettőjük életét. 1911-ben az apát és fiát kihantolták, és egymás mellé helyezték a marosvásárhelyi református temetőben. Németh László ezt a keserű helyzetet dolgozta fel A két Bolyai című drámájában, amelyet először 1961-ben mutatott be a Nemzeti Színház. Kiss István szobrászművész 1964-ben alkotta meg a két Bolyai életnagyságú szobrát, amely a szegedi József Attila Tudományegyetem előcsarnokát díszítette. A szobrász Benkő Samu és Tóth István kutatásai nyomán felszínre került adatokra támaszkodva mintázta meg az apa és fia portréját, amelyek a tudományt szigorú erkölcsi mértékkel mérő elmék öntudatát és intellektuális bátorságát sugallják. (Tasnádi Attila: Kiss István, 1982.) A két szobron a portrék szerepe csak másodlagos, mert a tulajdonképpeni mondanivaló a posztamentumként felfogott testek jelképes értelmű mozdulataiból bontakozik ki. Farkas keze - mert még az euklidészi geometria platformján áll - befelé zár, míg Jánosé, aki zseniális felfedezésével felborította ezt a matematikai világképet, a meghódított végtelenséget szimbolizálva nyitva van. (Tasnádi Attila: Kiss István, 1982.) Az Atomenergetikai Múzeumban őrzött Bolyai-szobrok a szegedi egész alakosak kicsinyített másai, és az 1980-as évek közepén, az Energetikai Szakképzési Intézet (ESZI) indulása alkalmával került az iskolába, majd onnan a múzeumba. Beregnyei Miklós Fotók: Atomenergetikai Múzeum
