Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-02-07 / 3. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2020. február 7. * 13 Megválasztották a 2020-as esztendő állatait és növényeit Minden évben megválasztják - jellemzően a lakosság szavazatai alapján - az év élőlényét a különböző szakmai szervezetek a maguk szakterületén. Teszik ezt azért, hogy így hívják fel a figyelmet a természet szépségeire, védelmére. Van év madara, fája, rovara, gombája, emlőse, vadvirága, kétéltűje és hala. Az év gombája 2020-ban a csoportos csészegomba. Ahogy neve is utal rá, ez a gombafaj jellemzően csoportokban terem, termőteste 4-10 mm átmérőjű nyeles csésze. A kehely kezdetben zárt, gömb alakú, később csillag alakban, hegyes karéjokkal nyílik fel. Ezek éle világos, sárgás, a belső termőréteg élénk narancsvörös vagy vérvörös. A csoportos csészegomba korhadékbontó faj, nem ehető. Az év vadvirágának a májvirágot (nemes májvirág) választották a Magyar Természettudományi Múzeum által indított szavazáson. A májvirág kora tavasszal virágzik, szirmai kék, olykor rózsaszín vagy fehér színben pompáznak, levelei emlékeztetnek némileg a máj lebenyeire. A növény alig 5-15 cm magas, bükkösökben és gyertyános tölgyesekben, köves talajú tölgyesekben tarkítja a tájat. 1988 óta védett faj, természetvédelmi értéke 5 ezer forint. Az Országos Erdészeti Egyesület által lebonyolított szavazás eredménye alapján az év fája a tatárjuhar lett. Ez a fafaj már honfoglaló eleink útvonalán is elterjedt, általuk is jól ismert volt, napjainkra az alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult. Hegy- és dombvidékeinken kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős, illetve kiváló parkfa, mivel szárazságtűrő, kicsi, színes a termése és szép az őszi lombszíne. A Vadonleső Programban a vidra lett az év emlőse. A menyétfélék közül talán a vidra alkalmazkodott leginkább a vizes életmódhoz: áramvonalas teste és a lábujjai között feszülő úszóhártya kitűnő úszóvá teszik. Kedvelt élőhelyei a vízfolyások, a tavak csendes, növényzettel tarkított part menti területei. A vidra maga ásta kotorékban vagy borzvárban lakik, amelyek egyik vége a víz alatt nyílik. Elsősorban hallal táplálkozik, de például a béka is szerepel az étiapján. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. Már a szavazás meghirdetésekor tudni lehetett, hogy bagolyfaj lesz az év madara, ugyanis a Magyar Madártani Egyesület az uráli baglyot, a füles kuvikot és az erdei fülesbaglyot jelölte, utóbbi vitte a pálmát. A baglyok mindig különleges szerepet töltöttek be az emberek életében, számos hiedelem, monda kötődik hozzájuk. Az erdei fülesbagoly közepes méretű, tolifülei hosszúak, éjszaka vadászik. A telet sokszor a településeken vészeli át. A magyarországi állománya stabil. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Az év városi madarát a Városi Madár blog harmadik éve szavaztatja meg olvasóival. A jelöltek elsősorban a városokban kihelyezett madáretetőkön megjelenő vendégfajok közül kerülnek ki. 2020-ban a vörösbegy nyerte a szavazást. A vörösbegy elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, olykor apró csigákat is fogyaszt, a hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. A nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik. A vörösbegy védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kétéltű- és hüllővédelmi szakosztálya a keresztes viperát emelte ki 2020-ra a hüllők közül. A keresztes vipera az egyik legrégebbről ismert mérgeskígyó. Keresztes viperával a Zempléni-hegységben, Somogy és Zala megyében találkozhatunk. A telet hibernálva tölti üregekben, farönkökben. Elsősorban kisemlősökkel táplálkozik, ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat is fogyaszt. A hiedelemmel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. Az év rovara a tavaszi álganéjtúró lett a Magyar Rovartani Társaság online szavazásán. Főként dombvidékek és alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben találkozhatunk ezzel a kék, kékeszöld, zöld vagy néha csaknem fekete színű, fémesen csillogó, 1-2 cm-es bogárral. A lábai erősek, tüskések, ásásra alkalmasak. A hímet és a nőstényt külsőleg szinte lehetetlen megkülönböztetni. Egyedei már áprilisban megjelennek, rajzáscsúcsa májusjúnius, őszig láthatók. A bogarak nappal táplálékot és párt keresnek; párás, napos időben repülnek is. Magyarországon gyakori az előfordulása. A Magyar Haltani Társaság szavazásán a süllő lett a befütó. A süllő nagyra növő, megnyúlt testű, oldalról enyhén lapított hal, csúcsba nyíló szájában nagy, erős fogak vannak, melyek közül kiemelkednek az ebfogak. Magyarországon viszonylag széles körben elterjedt, de a víz oldott oxigéntartalmára érzékeny, ezért kerüli a duzzasztott, feliszapolódott folyószakaszokat, állóvizeink közül pedig inkább csak a nagyobb tavakban fordul elő. Valódi halevő ragadozó, táplálékának zöme a küsz. Húsa szálkamentes, a halgasztronómia igen kedvelt alapanyaga. (Forrás: vadaszerdo.blog.hu: Az év fajai 2020, wikipédia) Kohl Gyöngyi
