Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-09-25 / 14. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2020. szeptember 25. ■ 11 Az eltűnt városkép nyomában A Dunagőzhajózási Társaság kikötője Fotó: magánarchívum Üdvözlet Paksról - Dunarészlet és Kikötő (Wiener Hajman kiadása, kb. 1910.) „A Dunagőzhajózási-társaság főügyvivőségnek van szerencséje ezennel tisztelettel köztudomásra juttatni, hogy f. évi szept. 17-től kezdve a helyi gőzösök Pest és Paks között minden közbenső állomások megérintésével fognak történni. Indulás: Pestről Paksra naponkint 4 órakor délután, Paksról Pestre naponkint 4 órakor reggel.” (Politikai Újdonságok, 1867.09.18.) A Duna imsósi kanyarulatának átvágása után a folyó paksi szakaszát a hajósok még jó ideig elkerülték. Komoly változás a gőzhajózás fellendülése után történt, amikor 1846. július 22-én elsőként a Pest nevű gőzös áthaladt az új ágon, és kikötött a Piaci révnél. A sikeres úttal megérett a város, hogy gőzhajókikötő legyen és bekapcsolódjon az országos, majd a nemzetközi hajóforgalomba. Az 1829-ben alakult osztrák hajózási cégnek, az Első Császári és Kir. Szabadalmazott Dunagőzhajózási Társaságnak (DGT) a Duna magyar szakaszán is nagy szerepe volt az utasok és az áruk szállításában. Az 1900-as évek elején már több paksi képeslapon is megjelent a Hajóállomás - a Dunagőzhajózási Társaság kikötője felirat. Ezeken feltűnnek a korabeli hatalmas raktár- és irodaépületek, a sétány eleje, és beazonosíthatók a kikötőben éppen állomásozó gőzhajók. „Az 1886. évi február hó 23-án tartott képviselőtestületi ülésen élénk vita után végre sikerült elérni, hogy az uradalom átadja a községnek a paksi oldalon a Piaci rév és a Duna utca közötti szakaszt szabad kikötő létesítésére.” (Paksi Lapok, 1886. 10. sz.) Pakson is sokaknak jelentett megélhetést a hajózás fellendülése és a kikötő létesítése. A DGT hajóskapitánya volt Hága József, a modern paksi Duna-uszoda létesítője. Wiener Hajman 1901-es képeslapján a DGT óbudai hajógyárában 1853-ban épült Albrecht nevű gőzüzemű oldalkerekes személyhajó állomásozik a paksi kikötőben. További kiadott lapokon pedig a Sophie vagy a Rudolph nevű lapátkerekes személyszállító gőzös azonosítható. „A dunagőzhajózási társaság utolsó slephajója múlt vasárnap este Paksra érkezett és azon éjjel ott is maradt. Mivelhogy Nedeczkei kapitány családja Pakson lakik, a rendes őrjárat mellett a hajót elhagyta és hazatért családjához. Menet közben a kapitány észrevette, hogy a kasszából 500 Frt hiányzik, azonnal jelentést tett a paksi csendőrségnél, kik a nyomozást azonnal megindították.” (Tolnamegyei Közlöny, 1893.12.17., 4. o.) A századfordulón az állomás irodavezetője, Hörl Antal a paksi kaszinó igazgatójaként fontos szereplője volt a helyi társadalmi életnek is, olykor advent idején a kát. körben vallási témájú felolvasóestélyt is tartott 1909-ben, Budapestre helyezésekor az Erzsébet Szállóban vacsorával búcsúztatták a paksiak, 1911 -ben a király negyvenévi szolgálata alkalmából szolgálati díszérmet adományozott neki. „A búcsú-lakoma az Erzsébet-szálló dísztermében emelkedett hangulatban folyt le. Az ünnepeltre az első pohárköszöntőt Rassovszky Julián mondotta, kiemelve a köztiszteletben álló férfiú kiváló érdemeit. Míg Streicher József apát, Grosch József dr. ügyvéd és Kiss Pál kereskedő tartottak beszédet. Hörl Antal végül meghatottan mondott köszönetét a nem várt megtiszteltetésért!’ (Tolnamegyei Közlöny, 1909.11.11., 4. o.) 1910-től Gaupp József volt az állomásfőnök, aki az első világháború kitörésekor, a háború első áldozataként azonosított Gremsperger Mihályt, a DGT Alkotmány nevű gőzhajójának hős kormányosát szép beszédben búcsúztatta el a paksi temetésen. Még az első világháború idején lett paksi állomásfőnök Rédei Ferenc, aki műkedvelőként szintén a helyi kulturális élet mozgatórugója volt Időközben 1912-ben a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR) is kikötőt nyitott Pakson, majd 1930-ra a két vállalat, a DGT és az MFTR fuzionált egymással. „A paksi hajóállomás főnöke Mohácsra kerül. Rédei Ferencet, a DGT paksi állomásfőnökét, miután a MFTR-rel való megállapodás folytán Pakson a külön hajóállomás megszűnt, igazgatósága május 1-ével Mohácsra helyezte át!’ (Pécsi Napló, 1929.04.30., 4. o.) A háború után a fejlődő közúti és vasúti tömegközlekedés miatt a hajózási személyforgalom lecsökkent, 1966-ban Pakson is megszűnt a személyhajó-menetrend, végleg bevonták a hajókikötőt és az állomás zászlaját, mely egy évszázadig lobogott. Eltűnt a kikötő és a városképből a zsúfolt személygőzösök, amelyek fogadására naponként sok száz paksi özönlött a sétányra, ahol a hajók ma már csak áthaladnak a korzó előtt. (Monográfia, 257.0.) dr. Hanoi János
