Paksi Hírnök, 2020 (29. évfolyam, 1-20. szám, 1-9. különszám)
2020-09-25 / 14. szám
12 » Paksi Hírnök, 2020. szeptember 25. Mozaik Mesterségekről első kézből Varga Szilvia gyógypedagógus- Ön a pedagógiai szakszolgálat vezetője. Milyen út vezetett idáig?- Alsó tagozatosként segítettem nehezebben tanuló osztálytársaimnak. Mondogatták is a tanítóim, hogy biztosan pedagógus leszek. A kiskunhalasi gimnáziumban tanultam nevelési alapismereteket is, ez még inkább megerősítette az elhatározásomat; Bajára az Eötvös József Tanítóképző Főiskolára jelentkeztem. Nagyon jó módszertani felkészítést kaptam a főiskolán, amit a mai napig tudok kamatoztatni. Differenciált oktatást is tanultunk, ízelítőt kaptunk, hogyan kell foglalkozni különleges gondozást igénylő gyerekekkel. Férjhez mentem, Paksra költöztünk, két kislányom született. A Balogh Antal katolikus iskola gyógypedagógiai tagozatán kezdtem dolgozni. Közben elvégeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola oligofrén szakát, ez a tanulásban és értelmileg akadályozottak pedagógiája. Később logopédus végzettséget is szereztem. Ezt követően jelentkeztem a paksi szakszolgálathoz, ahol már közel húsz éve dolgozom. Először logopédusként dolgoztam, kijártam az óvodákba, ezzel párhuzamosan elkezdtem foglalkozni diagnosztikával.- Melyik a kedvenc szakterülete?- Szeretem a fejlesztést, mert olyan különleges gondozást igénylő gyerekekkel foglalkozunk, akiket a normál módszerekkel nem lehet megtanítani írni, olvasni. A szakembernek meg kell ismernie ezeket a gyerekeket, megtalálnia a számukra leghatékonyabb módszert. A diagnosztikában hasonló a helyzet: meg kell ismerni a gyermek személyiségét, képességeit, majd meghatározni, hogy mi a probléma, és ehhez társítani a legjobb pedagógiai módszertant.- Milyen problémákkal kerülnek a szakszolgálathoz gyerekek?- Jogosultságunk van beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő, illetve sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek diagnosztizálására egyaránt. Van közöttük értelmi fogyatékos, autista, részképesség-zavarral küzdő és hiperaktív gyermek is. A szakértői véleményben mindig részletesen leírjuk, melyek azok a területek, amelyeket fejleszteni kell, és minden segítséget megadunk a pedagógusoknak és a szülőknek. Fotók: Szaffenauer Ferenc- Mi a nehéz ebben a szakmában?- Vezetőként is foglalkozik gyerekekkel?- Bár vezetőként kevesebb az óraszámom, de igyekszem minden szakszolgálati feladatban kompetens maradni. Hiszem, hogy a mi szakmánkban nem csak a menedzselés a vezető feladata.- Kinek ajánlja a gyógypedagógus hivatást, mennyire népszerű ez a szakma?- Mindenkinek ajánlom, aki szereti a kihívásokat. Kihívás a gyerekekkel foglalkozni, hiszen minden gyerek más, mások a problémáik. Népszerű a gyógypedagógus szakma, de sok a pályaelhagyó.- Nehéz feldolgozni azt, amikor közöljük a szülőkkel, hogy lehet, hogy súlyos elmaradást tapasztaltunk gyermekénél, felmerült esetlegesen például az autizmus. Ilyenkor arra próbálunk fókuszálni, hogy azért vagyunk, hogy segítsünk, így a fájdalmas hír közlésével párhuzamosan elmondjuk a lehetőségeket, felajánljuk a segítségünket.- Vannak sikerélmények?- Már a diagnózis felállítása is siker, hiszen rájöttünk, hogy mi a probléma. Ha hatásos ennek a kezelése, akkor az még nagyobb siker. Csodálatos, amikor egy járni nem tudó kisgyermeket a konduktor lábra tud állítani, vagy amikor nincs meg az „r” hang, de a logopédusnak sikerül „előcsalogatnia”.- Manapság több a problémás gyermek mint korábban?- Igen. Ennek egyik oka, hogy már korai életszakaszban ki tudjuk szűrni a problémákat; a másik, hogy felgyorsult a világ, változtak a nevelési módszerek, gyakori a megkésett beszéd-, illetve mozgásfejlődés, és az értelmi fejlődés is. Nem mondókáznak eleget a gyerekekkel, nem rajzolnak, kevesebbet játszanak a szabadban. Egyre nagyobb teret hódít a számítógép, ami nem baj, de mértékkel kellene használni. Sólya Emma
