Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-12-20 / 24. szám
14 ■ Paksi Hirnök, 2019. december 20. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Fotó: magánarchívum A Szent István tér látképe az üzletek közt megbúvó kis házzal (képeslaprészlet, Rosenbaum Ignácz, 1926.) „Meghalt Petőfi vetélytársa, az egyetlen magyar poéta, akit egy időben nem csak vele összehasonlítottak, de fölébe is helyeztek” - kezdte nekrológját a Pesti Napló 1897. április 15-i száma Hiadorról, alias Jámbor Pál (1821-1897) paksi születésű költőről. Pappá szentelése után az első miséjét Pakson celebrálta, szolgálta a szabadságharcot, élt emigrációban Párizsban, több ízben volt országgyűlési képviselő, majd a szabadkai főgimnázium igazgatója lett. Bár verseit több nyelvre lefordították, halála után a neve csak irodalomtörténeti adalék maradt. Az egykori Flórián-ház üzletei és a hajdani Vadászkürt szálló épülete között még a XX. század első évtizedeiben is állt a költő, író, politikus és katolikus paptanár szülőháza. Már halála után pár évvel számonkérte szülővárosán a megyei sajtó, hogy emlékét az utókor méltatlanul elfeledte. „E nevesférfiúnak szülőháza még most is áll, de sajnos düledező, elhanyagolt állapotban. Szegény, napszámos nép lakja jelenleg. Szomorúan jellemzi a nagyjaink iránti közönyt az a tény, hogy a Pakson élő 12 ezer lakos közül alig lehet találni néhányat, ki ismerné ama roskadozó félben levő ház nevezetességét. Egy emléktábla, vagy más, nem jelöli meg ezt a házat, pedig talán megérdemelné Hiador is, hogy emléke ne menjen feledésbe.” (Tolnavármegye, 1902.11.30.) Egy hét múlva reagáltak is erre: „Paksról arról értesítenek, hogy Hiador emléke nem ment feledésbe (...) szülőháza korántsem oly düledező épület, mert azt éppen ebben az évben renováltatta át új gazdája. Az állami polgári fiúiskola tanár-karának gondja van arra, hogy Hiador szülőháza emléktáblával jelöltessék meg de mert méltó emlékünnepélyt óhajt rendezni, azért azt nem teheti előbb, mint 1904. évben, (...) mely, ha a tanári testület Paks az én városom Paksról először 1976-ban a katonaságnál hallott Poór József: Várszegi Ernő és Oláh Miklós voltak a katonatársai. - Első alkalommal 1989 nyarán jártam itt, majdani feleségemet látogattam meg, aztán ideköltöztem. Györkönyben volt néhány tehetséges társulat, röplabdáztunk, így kerültem a diáksport vérkeringésébe. Azért hívtak Paksra, mert itt több a lehetőség. Elfogadtak Lacza Gyurka bácsi utódjaként; 1995-től töltöm be a diáksport bizottság elnöki posztját, szervezem Paks diáksportját. Hiányzik egy olyan sportcsarnok, ami a városé - mondta. Arról is beszélt, hogy most sokkal nehezebb pedagógusnak lenni, mint 20-30 éve. - A ’90-es években volt a paksi sport fénykora: rengeteg diákolimpiái aranyérmet szereztünk. Igaz, mostanság sem vagyunk rossz helyen a mezei futás 206 indulójával. Amikor Paksra kerültem, megfogott a Duna-part, nekem a túlsó féli strand is Paksot jelentette, szerettem a homokos partot. Szép a városi strand, de számomra nem tudja pótolni a Duna-part hangulatát - húzta alá Poór József. Kaposváron született, és egy Dombóvár melletti kis faluban nőtt fel Janecska Zoltán. - Atletizáltam, majd a küzdősportok kerültek közel hozzám, az ökölvívás maradt a fő irány, így kerültem Paksra. A város az ökölvívás vidéki fellegvárává nőtte ki magát, első osztályú ökölvívócsapata országos szinten mérvadó volt - idézte fel emlékeit. Arról is beszélt, hogy szívfájdalma a terve sikerül, országos jellegű lesz.” (Tolnavármegye, 1902.12.07.) Sajnos a nagy ígéret beváltásának nem találjuk nyomát. Tudható, hogy a polgári iskola önképzőköre 1913-ban felvette Jámbor Pál nevét, és az iskolai rendezvényeken méltatták a költő munkásságát, nevét városunkban utcanév is őrzi, ám az országos ünnepség megszervezésére és az emléktábla felállítására nem került sor. Amikor a harmincas években a Kis Pál Utóda üzletház nagykereskedéssé alakult, az üzlet mögött, az udvar felé raktárhelyiségekkel bővítették az épületet. A kis házat lebontották, helyén a lovaskocsik számára kapubejárót alakítottak ki az áruszállítás megkönnyítésére. Az egykori szülőházzal szemben lévő mellszobrot - Farkas Pál szobrászművész alkotását - 1998-ban a Jámbor Pál Társaság javaslatára állíttatta az önkormányzat az atomerőművel közösen. A szobor azóta a város 1848-as emlékhelye is egyben. 2021 elején lesz Jámbor Pál születésének 200 éves jubileuma. dr. Hanoi János „jött-ment” mondás, mert vannak, akik jöttek-mentek, de olyanok is, akik bár máshonnan jöttek, de ahogy ő is, maradtak, és a város javára váltak. - Tizenegy évet dolgoztam a paksi hivatásos önkormányzati tűzoltóságnál. A szolgálati nyugdíj mellett szakszervezeti vezető maradtam. Később vállalkozó lettem, mindig olyan tevékenységet végeztem, amire volt kereslet: vendéglátás, szerencsejáték, elsőként hoztam rulettasztalt Paksra. A megújulás híve vagyok, jelenleg ingatlanokkal foglalkozom. Autószerelő szakmámból kifolyólag nagyon szeretem a motorokat. Sokat utazok, de két hét után hazahúz a honvágy - zárta gondolatait Janecska Zoltán. Sólya Emma
