Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-12-20 / 24. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2019. december 20. ■ 15 A hagyományos építészet és lakáskultúra az életmód és életforma kifejezője is. A funkcionalitás jelentős, de nem egyedüli szempont a lakó- és melléképületek elrendezésének, szerkezetének, a terek használatának változásaiban. Az építmények külső és belső díszítményeiben és a lakberendezési tárgyakban megjelenő esztétikai összhang és a szakralitás is fontos szerepet tölt be. Magyarországon a két legfontosabb szobaberendezés-mód a sarkos és a párhuzamos elrendezés. A Kelet-, Közép- és Észak-Európában elterjedt sarkos elrendezés kialakulása korábbi, a bútorok használata előtti időkig visszavezethető. A párhuzamos elrendezés későbbi magyarországi előfordulása elszórt. Mindkét elrendezésben egyértelműen megjelenik és pontosan elkülöníthető a „szent tér”, mely az ünnepi, a tiszta, a vallással öszszefüggő tárgyak és szokások helye. Itt volt a házi szentély, a szentképek és szobrok, az ezeket befogadó Mária-ház. A református házakban a vallásos és egyéb könyvek, valamint az orvosság őrzésére szolgáló téka került ide. A két szobor, melyeket most bemutatunk, a szent térben központi szerepet töltöttek be. A szobrok származása annyiban egyedi, hogy tulajdonosuk Németországban vásárolta őket, de maga a szobortípus elterjedt, használata jellemző a magyar katolikus házakban, így Pakson és környékén is. Bencze Barnabás 1970-es évek elején Cseresznyéspusztán készített fotóin is ilyen szobrokat láthatunk a szent tér középpontjában, körülöttük virágokkal és kisebb kegytárgyakkal. A nyolcszögletű talapzaton álló szobrok gipszből készültek, festésük olaj és akril. A Jézus Szívé-szobor ábrázolásmódja a 18. század fő típusa, mely Alacoque Szent Margit látomásai nyomán született: megnyitott, lángoló szív, melyből kereszt nő ki a szeretetből vállalt halál jelképeként. A Jézus Szíve-tisztelet már a középkorban kimutatható. Hivatalos liturgiája a teológiai kérdések kidolgozása után alakult ki. IX. Pius pápa terjesztette ki ünnepét az egész egyházra, XIII. Leó pápa hagyta jóvá a Jézus Szíve-litániát 1899-ben. Főünnepe a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek, ezen kívül a Jézus Szívetisztelet ideje minden első péntek és a június hónap. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Mária Szeplőtelen Szíve, a magyar közhasználatban a Boldogságos Szűz Mária szíve a teljes ártatlanság, valamint a megtestesült ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. A Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete kifejezés a 12. században jelenik meg a teológiában. Ünnepét először 1646-ban kérték, és annak ellenére, hogy a Rítuskongregáció betiltotta, több egyházmegye átvette az ünnepet. Végül XII. Pius pápa 1944-ben általánossá tette az ünnepet, augusztus 22-i időponttal, később a Jézus Szent Szíve ünnepe utáni szombatra került át. Mária hazánkban nemzeti patrónus, ünnepei kiemelt jelentőségűek a néphagyományban. A hagyományos szemléletmódban a szent térben elhelyezett kegytárgyak szentségüket kiterjesztették a ház egészére, annak lakóira, tulajdonukra. Nemcsak az egyházi rend szerinti tiszteletet adták meg nekik, számos szokás és hiedelem is fűződik hozzájuk. Irodalom: Magyar néprajzi lexikon, Akadémiai Kiadó Budapest, 1977-1982., Magyar Katolikus Lexikon lexikon.katolikus.hu, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, Budapest Neumann Kht., 2004. Kövi-Ónodi Gyöngyi
