Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-05-10 / 9. szám
Paksi Települési Értéktár Bizottsáa - dr. Rosenákné Behr Blanka irodalmi munkássáaa uaa 4.6. A kiválasztott elemzési szempontok vizsgálata 4.6.1. Az izraelita származás konzekvenciái Behr Blanka írónő a Judith című művében érzékletesen számol be a zsidóságot ért megkülönböztetésről és lelkűkben dúló kettősségről, melyet a keresztény hit megismerése és a zsidó léthez való hűség keltett. Az eseményeket a történet főszereplőjének, egy izraelita vallású lánynak a szemszögéből követhetjük végig. Judith hithű zsidó családból származott, édesapját, Schwarz Mózest Gyapay gróf házi zsidónak szerződtette, édesanyja, Eszter pedig kisboltot vezetett az utcai szobában. A kislány együtt tanult a falubeli zsidó gyerekekkel, majd pedig a grófkisasszonnyal, ami az apjának nem tetszett, mivel attól félt, hogy a kislányt az ottani keresztény felfogás el fogja téríteni az izraelita vallástól. Az apa olyannyira tartott ettől, hogy gyakran figyelmeztette Judithot, hogy a gróféknál ne egyen a tiltott ételből, és a kislány a szombati iskolát is kihagyta vallási szokások miatt. A lány ekkor már elkezdte érzékelni a körülötte lévő emberek rosszallását, előítéleteit. A falusi gyerekek bántották: „Judith háromszorosan szolgált rá haragjukra: zsidó volt, magyar ajkú és a grófék barátkoztak vele”.14 Ugyan a gróf elismerését valóban elnyerte, ám azok szintén megkülönböztették származása és vallása miatt. Miután Gyapay Rudi gróf bántó hangvétellel lezsidózta, a kislány komolyan fontolóra vette, hogy jó-e zsidónak lenni: „szorongó érzéssel tépelődött azon, [...] szívesebben volt-e zsidó, vagy keresztény? Rég érezte, az összehangolt élet a kastélyban, az életnek telje, melyet ott modorban, szokásokban, a mozdulatok szépségében tapasztalt, sokszor fojtóvá tették neki a szülői élet légkörét.”15 Végül a kislány egy találkozásnak köszönhetően elvesztette minden kétségét, ami hitével kapcsolatban gyötörte: „Igen, zsidó akarok lenni-ujjongott befelé. Mert a gazdag zsidók bizonyára szintoly szépen élnek, mint a grófék. Ha pedig oly szegény keresztény lennék, mint amilyen most zsidónak vagyok, úgy élnék, mint Vesztrocky Julis. Szüleim nem taníttatnának nehéz áldozatok árán. Pedig én tudni, tanulni akarok. Kikönyörgöm, ha kell, kikiizdöm, hogy tanítónő lehessek. Hála Neked, jó Istenkém, hogy zsidónak születtem”.16 Később Judith a Pestre való költözés következtében édesapja Zsófi nevű unokanővéréhez került, akinek Schwarz Mózes a lelkére kötötte, hogy ne engedje a lányt eltérülni a hithű zsidóságtól. Ekkor került elő az apa eltitkolt fiának a története is, akinek alakját azért övezte ekkora homály, mert lemondott a zsidó hit követéséről, és szerelemből átkeresztelkedett. Schwarz Mózes nem hagyott fel a Pestre költözött lányáról való gondoskodással, ellátogatott hozzájuk, hogy ellenőrizze Zsófiék szombatját: „Este Schwarz ropogós, mákkal hintett kalács fölött az asztali áldást. [...] Minden előírás szerint volt: égő gyertyák az asztalon, bor, hús, hal, ahogy az írás előírja.”17 Zsófi néni gyakran mesélt múltbéli történeteket Judithnak, s egy ilyen beszélgetés alkalmával a nagynéni által mesélt élettörténetből bontakozott ki a 19. századig visszanyúlóan a zsidóság helyzetének alakulása Magyarországon. Ebben a részben hangsúlyos szerepet kap az, hogy a zsidók mennyire dolgos, tisztességes emberek. Kiderül az is, hogy a család felmenői sok korabeli izraelita vallásúhoz hasonlóan kereskedelemmel és boltvezetéssel keresték kenyerüket. A monológ rámutat az izraeliták társadalmi, emberi értékeire, ám végső soron mégis a zsidókat el nem fogadó világról beszél. Az eddig bemutatott részekben igen erőteljesen látszik a zsidó élet sajátosságainak megjelenése, illetve az, hogy szülői indíttatás révén milyen szigorúan van a hitre nevelve a fiatal lány. Ezek után észszerű lenne azt feltételezni, hogy Judith engedelmes gyermekként vakon hisz hitében és annak gyakorlásában. Ám főhősünk nyitott szemmel járó, érdeklődő lányka, s minél inkább tilalmak sorába ütközött, annál jobban vonzotta a más vallások által nyújtott szabadabb életforma csalogató lehetősége. Egy nagyvárosi bolyongása alkalmával nem is tudott ellenállni a kísértésnek: még észhez sem kapott, de már egy terézvárosi plébániában találta magát. Lelkében nem várt melegség, elragadtatottság lett úrrá: „Judith valahogyan úgy érezte magát, mint akit lágyan cirógatnak. Bódultán sodródott ki a tömeggel.”18 Ebben az emelkedett lélekállapotban fogalmazta meg nagyon érzékletesen a zsidó és keresztény vallásgyakorlat közötti jelentős eltéréseket. „A zsidó vallás szigorával béklyót rak a lelkekre. Túl sok gyakorlati dologra kell ügyelnünk, túl sok a tilalom, mit tennünk nem szabad. Ki kell szolgáltatnunk egész egyéniségünket. A mi istenünk rideg és szigorúan könyörtelen. Ha pedig csak forma szerint vagyunk zsidók, elvész hirtelen lábunk alatt a talaj. [...] Megszűnik a vallás fegyelmével az önfegyelem.”19 A zsidó hit ilyesfajta bírálatával egyidejűleg megfogalmazódnak a lányban a keresztény vallás kialakulásának kedvező körülményei, s ennek konklúziójaként a hitélettel járó pozitívumok: „A keresztények, kik évszázadok óta szabadon gyakorolhatták vallásukat, idegileg nyugvópontra jutottak. Vallásuk ennek jegyében derült, könnyed. Néhány percnyi ájtatosság, időnként áldozás, gyónás mily egyszerűen követhetik mindezt. Nekik nemcsak a lelki megnyugvás, a szépség is vallási gyakorlatuk kelléke. Ők megszerezhették az adakozás tetszetős módját.”20 14 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 6. p. 15 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp„ Korvin Testvérek, 1922. 8. p. 16 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 9. p. 17 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 18. p. 18 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 28. p. 19 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 29. p. 20 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 29. p.
