Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-05-10 / 9. szám
A lányban dúló kettősséget tovább fokozta az, hogy Zsófi néni nagyon jó szónoki tehetségét kamatoztatva, a zsidókat jó hírű és megkérdőjelezhetetlenül tisztességes embereknek állította be. A nagynéni történeteiben a bölcs zsidó leszármazottak mindig segítettek a rászorulókon, s végtelenül türelmesek voltak embertársaikkal szemben. A lány azonban mindig találkozott olyan személyekkel, akik miatt megkérdőjelezett néhány dolgot az izraelita vallást gyakorló emberekkel kapcsolatban. Egy, a zsidókról negatívan értekező beszélgetés következtében Judithot komolyan foglalkoztatni kezdte az, hogy valóban jelentős szerepet játszottak-e a közvetítő kereskedelemmel foglalkozó zsidók a háború utáni drágulásban. Ez az eszmefuttatás azért is bír nagy jelentőséggel, mivel történelmi bűnbakképződést láthatunk, melynek súlyos következményei voltak a későbbiekben. Szüleinek tragikus halála után a lány mély fájdalomba süllyedt, és előkerültek a zsidó hitű emberek gyászszokásai: „Hét napig ült gyászt halottaiért, alacsony, feketével borított zsámolyon, lábain sarkatlan, posztótalpú cipővel [...] Gyászolót látogatni, vigasztalni, jó falatokkal dédelgetni, a zsidó vallás hagyományos szokásaihoz tartozik.”21 Egy igen érdekes, valláshoz kötődő gyászszokás is említésre kerül: „Akkoriban még nem telt be a harminc nap szülői halála után, melyet zsidó rítus még a halott emlékének szentel, annyira, hogy nagymosást-takarítást sem szabad ezalatt végezni. Ne vonja el profán elfoglaltság az élőt a halottól.”22 A lányt kétségbe ejti Zsófi néni monoton vallásossága és unokahúgának, Tesszának szabados életvitele: „Tessza és Zsófi néni, e két véglet közé nem tudok beilleszkedni. Zsófi néni egyforma bőbeszédűségével el fog tompítani, lelkemet megüli a pókháló, pedig egész életemben a szépség és összhang után sóvárogtam.”23 Végül bátyjához, Jánoshoz kerül saját döntése által. Az új közegbe való bekerüléssel Judith egyre jobban azt érzi, hogy csak akkor válhat teljes jogú családtaggá, ha átkeresztelkedik. Karácsonykor meg is teszi ezt a komoly lépést, ám bátyja nem tud ennek szívből örülni. Judith egy társasági esemény kapcsán megismerkedik Königgel, egy teljes mértékben önérzetes zsidóval. A férfi olyannyira fanatikus, hogy a zsidó népet külön fajként kezeli. Szerinte a zsidók történelme alatt felhalmozódó évezredes fájdalmat és sanyargatást nem lehet keresztvízzel lemosni. König megvetése hatására Judithban felmerül az, hogy gyáván elfutott a megpróbáltatások elől, s felületes emberré vált. A főhős egy asszonynál tett látogatás során érzékletes hasonlatok formájában kap választ arra, mit is jelent hívő zsidónak a tóra: „Ami a szülő gyermekének, orvos a betegnek, gyámolító a tespedőnek, mindaz egy személyben az írás: a tóra.”24 Bár a lány keresztényként élt, mégis egyre többször megingott. A zsidó templomban tett látogatása után ténylegesen megbánta az átkeresztelkedés lépését, s jelképesen eltaszította választott hitét azzal, hogy nyakából letépte a keresztet. Nem tudott megválni a sorsától, hiszen lelke kezdetektől összeforrt a többi zsidóéval: „A patriarchális szép élet, a közös ünnep, a közös szenvedés, a közös fennkölt szokások emléke forrasztják egybe a zsidó lelkeket.”25 Judithban egyre jobban felelevenedtek gyermekkorának vallásos emlékei. Bátyja betegágya mellett a nagy zsidó ünnepről, a purimról beszélgettek, s ezek az emlékek boldogsággal töltötték meg lelkűket. „A purim, a mi kétnapos farsangunk, amibe belegyömöszöltük mindazt a vígságot, melyet »azok« heteken át élveztek. Már napokkal előbb kezdődött az ünnepi sütés.”26 Előkerültek más ünnepekhez kapcsolódó emlékek is, húsvétkor pászkát vittek a keresztény szomszédokhoz, a templom lerombolásának emlékére szentelt nap előtt kilenc egész napig csak tejes ételt ettek a gyász jeléül. Az év búcsúztatása azért volt nagyon különleges, mert ekkor az emberek komolyan magukba néztek, és mindenkivel ki kellett békülniük az új év kezdete előtt. A kedvenc ünnepük a sátoros ünnep volt: a beteg János szemében is gyermekien őszinte csillogás jött elő, mikor a sátor felállítására és a nagy lakomára gondolt. A regény végén Judith megtalálta a neki kijelölt utat, és eldöntötte, hogy a rövid eltévelyedés után visszatér a zsidó hitre. Az írónő másik két elérhető művében nem szerepel nagy terjedelemben zsidó vonatkozás, egyedül a Házasság című regényben tesz említést a zsidó névadásról, ám ez nagyobb mértékben kapcsolódik a női szerephez, mint magához a vallás kultúrájához. 21 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 22 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 23 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek, 1922. 24 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek. 1922. 25 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek. 1922. 26 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Judith. Bp., Korvin Testvérek. 1922. 47. p. 55.p. 48. p. 104.p. 109. p. 110. p.
