Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-02-23 / 4. szám

Fotó: Babai István Portré Paksi Hírnök, 2018. február 23. ■ 13 Jó napot, mi újság? Dr. Csók Sándor Helló, Csók! - mondja mindenkinek a tele­fonba. Aki nem ismeri, visszakérdez, kivel beszélek. Persze Pakson kevés olyan ember van, aki nem ismeri dr. Csók Sándor szü­lész-nőgyógyász főorvost, aki 18 évig ve­zette a paksi szülőotthont. Máig megma­radt kétlakisága, a család dunaszentgyörgyi házába mindennap elmegy, már csak a ku­tyái miatt is, de paksinak vallja magát. Ida utcai házukban beszélgettünk, ahol minden helyiség árulkodik arról, hogy a Kossuth-dí­­jas festő, Csók István leszármazottja. Kiállí­tásokra szokott kölcsönadni a tulajdonában lévő festményekből, illetve előadásokat tart a híres rokon munkásságáról. De nem csak arról. Sok témában otthon van, hol a II. vi­lágháborúról beszél, hol Villon költészeté­ről, a témához illeszkedően énekel, szaval. Ha a helyzet úgy kívánja, katonadalokat ad elő, más esetben latinul vagy éppen ógörö­gül idéz. Az operetteket kifejezetten szereti, nemcsak hallgatni, hanem előadni is. A kis­térség majdnem minden településén meg­fordult már előadóként, és örömmel fogad­ja most is a meghívásokat. Dr. Csók Sándor egyszerűen imádja az embereket, a társasá­got. Nagyon szeret különféle rendezvények­re járni, baráti összejöveteleken részt venni feleségével az oldalán. Nejére, Bozoky Ilo­nára Dunaföldváron „vetett szemet”, egysze­rűen közölte a társaságában lévőkkel, hogy azt a szép lányt ő elveszi. Ezt 49 esztendővel ezelőtt meg is tette, február 14-én ünnepel­ték a házassági évfordulójukat. Remek pá­rost alkotnak. A főorvos szerint hosszú éle­tének titka is ez. Felesége stabil, biztos hátte­ret, szükség esetén kontrollt nyújt számára. - Ha százszor nősülnék, akkor is csak őt venném el - mondta. Előadásaira visszatér­ve elárulta, hogy soha nem használ jegyze­tet, de készülnie sem kell. Az, amiről beszél­ni szokott, egyszerűen a fejében van, csak némi rendszerezésre van szüksége. Ezt a ké­pességét egy Servius Tullius trónra kerülésé­ről szóló, latin idézetekkel tűzdelt történettel igazolta is előttünk. Szinte hihetetlen, hogy minderről a gimnáziumban tanult. Ami szintén meglepő, hogy ma is fogad pácien­seket. Nem pénzért, hanem hivatástudat­ból, a gyógyítást, a hivatását ugyanis mély­ségesen szereti. Büszkén mondja nőgyógy­­ászi szakkifejezéssel élve, hogy mindkét lányát ő szülte, és ha nem így lenne, bizo­nyára császármetszéssel érkeztek volna. A felesége is megerősíti, hogy olyan bizalom­mal senki iránt nem lett volna, mint férje iránt. A főorvos úr minden részletére em­lékszik annak, amikor büntetésből kirendel­ték három hónapra a paksi szülőotthon élé­re. Annak szintén minden pillanata élénken él benne, amikor 1979-ben a szekszárdi kór­ház főigazgatója és más megyei prominens személyek megjelentek nála, és felajánlották a szekszárdi kórház szülészeti osztályának főorvosi posztját, majd - mintegy melles­leg - megjegyezték az udvaron, hogy amúgy a szülőotthont bezárják. Ennek jövőre már negyven éve, és szintén 2019-ben ünnepli az örökifjú főorvos a 90. születésnapját. Előt­te még vár rá egy szép jubileum, idén vehe­ti át rubindiplomáját. Ha már az egyetem szóba került, megajándékozott egy újabb történettel, mely szerint azért kellett mun­kát vállalnia, hogy bizonyítsa függetlensé­gét „osztályidegen kulák családjától”. Szé­pen jövedelmezett a kikötői munka, a Szov­jetunióból érkezett alkatrészeket pakoltak ki a Lágymányosi kikötőben. - Nagyon szere­tem az embereket, Paks és környéke lakos­ságát, akiktől sokszorosan visszakaptam és visszakapom ezt. Tudom, hogy Paks a leg­gazdagabb város, de én sokkal nagyobb ér­téket kívánok mindnyájuknak: jó egészséget - zárta a beszélgetést. Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom